2021. május 28., péntek

AZ ÉS 2021/21. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2021.05.28.


F E U I L L E O N

Pál Sándor Attila: Cini és én
Karinthy Ferenc száz éve született

I N T E R J Ú

Lapis József: Az oltott fa kommunikációja
Beszélgetés Korpa Tamással

K R I T I K A

Sinkó István: Vasálarcos a vaserdőben

(Rabóczky Judit kiállítása a Godot Kortárs Művészeti Intézetben július 18-ig látogatható. Kurátor: Cserhalmi Luca)

Wagner István: Richter vitrótriója

(St. Mauritius Tholey GmbH. Az interjúkkal kombinált dokumentumfilm egy éven át elérhető a BR és SWR honlapján.)

György Péter: Szikora Tamás – világok között

(Szikora Tamás kiállítása a Godot Galériában)Tovább

Stőhr Lóránt: Reflexek, élet

(Gothár Péter: Hét kis véletlen. Magyar film)

A csodás történések és meglepő fordulatok egymást érik Gothár filmjében, miközben történet nem kerekedik belőle, legalábbis olyan nem, aminek van tisztességes eleje, közepe, vége, van benne világos ok és sima okozat. Ám a Németh Gábor, Bognár Péter és Gothár forgatókönyvéből született hol megható, hol komikus, hol fájdalmas, de az emberi viszonyokat mindig eredetien őszintén megteremtő jelenetfüzért történet helyett ironikus közelítésként érdemes olvasnunk családról, szerelemről, életről...

Ruff Borbála: A kígyó árnyékában

(Rakovszky Zsuzsa: A zebrapinty, Az álom. Előadja Takáts Andrea. DIA hangoskönyvek, 2020)

A sorsszerűség fogalma amúgy is megkerülhetetlen a felolvasott szövegek szempontjából. Hogy szereplőik sorsának alakulása a véletlen műve, vagy logikus következmény, a két novella, A zebrapinty és Az álom esetében nemcsak releváns, hanem alapkérdés. És bár kissé misztikusnak hat, mégis párhuzamosságot mutat azzal, hogy ezúttal Takáts Andrea szólaltatja meg Rakovszky Zsuzsa prózáját...

Molnár Zsófia: Locus iste

(Závada Péter: A széplélek, Stúdió K / e-Színház, május 13–15.)

Závada igazából nem a történelmet fejti vissza – ahogy a rezidens színtársulat sem történelmi drámát ad elő a turistáknak, hanem „cross gender elemekkel megbolondított” játékot –, sokkal inkább az utókor (nevezzük ezt jelennek) kisemberének gondolkodását vezeti le a történelem e sajátos, ugyanakkor tipizálható karakterjegyeket mutató, egyben tagadhatatlanul olyan szegmenséből, amely sokat hozott a német és az egyetemes kultúra konyhájára. Azét a kisemberét, aki bármennyire elhivatottan és felkészülten végzi nemes munkáját, mégis örök alattvalóként tengődik a szolgáltatói szektorban. Závada érdeklődése egyértelműen esztétikai (és kicsit közéleti), hivatkozásaihoz nem árt némi, az alapnál egy fokkal gazdagabb előképzettség, ha nem is Wagnerből, mert hozzá majd mindig kapunk sorvezetőt, hanem azokhoz a referenciákhoz, amelyekkel a színpadon többször dobálóznak...

Fáy Miklós: Túl jó versek

(Csalog Gábor: Létbüfé – a BMC honlapján)

A kérdés tehát az, hogy mit ad hozzá Csalog Gábor Parti Nagy verseihez. Miért dalnak hallgassam, miért ne csak költeménynek. Mert annak is zenei, ahogy a költő mondja, kifejezetten zenei, halk zene, benned lüktet üteme, még az is fontos, hogy valami egy p vagy kettő. Meg a szavak is fontosak...

Grecsó Krisztián: Forever young

(Mester Tamás zenész, a Friderikusz Podcast 3. adása)

Friderikusz lehet, hogy megint kitalált valamit, vagy jól használja a sok meglévőt. Az adás hősiesen statikus, elsőre olyan, mintha az lenne a dramaturgiai kerete, hogy két ember éppen rádióműsort csinál, és jól érzi magát. A YouTube-on nézhető adás öndefiníciója különben „podcast” (internetes rádiós tartalom), ami meg fából vaskarika. Szóval a kamera elvileg fölösleges. És itt jön a vajszínű árnyalat. A kép nem akar több lenni a hangnál, nem azt mutatja, amiről szó van, hanem azt, amiről nincs. Nem illusztrál, hanem mesél. Azokat a körülményeket láttatja, amiket a hallgató nem hallhatna. Az intimitástól lesz több a tévéadás, nem a vágóképektől, a látványtól. Ez nekem imponál...

Károlyi Csaba: Ahogy tetszik

(Ahogy tetszik. A Litera kritikai podcastja, 23. adás, www.litera.hu)

Bevallom, nem olvastam Sebastian Barry regényét. Végre én voltam a potenciális olvasó, akit meg kell győzni arról, érdemes a tárgyalt művet kézbe vennie. Meg vagyok győzve. A podcast tehát elérte célját. Öt érdekesen elemző, dilemmázó, érvelő olvasót hallottam. Jól csinálják...

Csuhai István: Éjfélkór

Michael Chabon: Fenegyerekek. Fordította Pék Zoltán. 21. Század Kiadó, Budapest, 2021. 335 oldal, 4990 Ft

Nem árulom el itt a cselekmény további meghökkentő fordulatait, hiszen akkor ki kéne térnem rá, vajon Grady Tripp átvészeli-e ezt a gyorsan elbonyolódó hétvégét, és ha mégsem, akkor miért nem – végső soron ez lenne a Fenegyerekek igen speciális társadalmának igen speciális rajza. De annyi tény, hogy a kortárs amerikai irodalom egyik legeredetibb és leglehengerlőbb elbeszélője a Fenegyerekekben is olyan svunggal teli, ironikus konfabulátornak és fékezhetetlen mesélőnek mutatkozik, mint amilyennek előző, magyarul megjelent regényeiben, a Jiddis rendőrök szövetségében, a Ragyog a holdban vagy a Kavalier és Clay bámulatos életében bizonyult...

A HÉT KÖNYVEI

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...

Szokács Kinga: Ex libris


Elbeszélések Guangdong tartományból
Esszék Guangdong tartományból
Versek Guangdong tartományból
Jü Hua: Élni

Weiss János: Személyes történelem

Valuch Tibor: Mindennapi történeteink. Válogatott társadalomtörténeti tanulmányok, Kronosz Kiadó, Pécs, 2020, 274 oldal, 3200 Ft

Az egész kötet elméleti hátterét, a második tanulmány, a „piaci szocializmusról” szóló diskurzus áttekintése adja. Mit mondtak erről a kérdésről közgazdászok, politológusok, történészek és szociológusok? A tanulmány végén a szerző „csak” néhány közös vonás meghatározására vállalkozik. (46.) Mindenesetre ez az irodalmi áttekintés nem a személyességet állítja előtérbe. Az áttekintés kiindulópontja, az elsőnek bemutatott könyv, Kornai János, A szocialista rendszer című 1993-ban megjelent monumentális munkája. Ezt követően azonban nagyrészt tanulmányokba zárt koncepciók következnek, amelyeket aligha lehet ezzel a hatalmas könyvvel egy súlycsoportba helyezni...

Darida Veronika: Bölcsen búcsúzni


Platón: Phaidón. Fordította Bárány István. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2020, 212 oldal, 3495 Ft

Az Atlantisz példaértékű „Platón összes” sorozatának új kiadványa nemcsak a gördülékeny és szép fordítás (Bárány István munkája) révén teszi valóban kortárssá ezt a filozófiai alapművet, hanem a teljesebb megértéshez a kommentárok és kísérőtanulmányok is hozzásegítenek (Máté András és Bárány István írásai). Ezekből egyrészt kibontakozik Platón etikája, mely a filozófusi tanítás és a filozófusi élet egységét hirdeti, és amelyben Szókratész példája igazolja a megismerés és az erény lényegi összekapcsolódását, a valódi belátás (phronészisz) feltételeként. Másrészt elénk tárul a platóni érvrendszer szerkezete és a dialógus kontextusa...

Baranyák Csaba: Térkép e táj


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utca gya­log. Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2020, 104 oldal, 2999 Ft

Ha nem is joyce-i értelemben, de tudatregényről beszélhetünk, ugyanis az önértékelési zavarokkal küzdő, szubmisszív beállítottságú narrátor-főhős identitása, monológszerű reflexiói, vívódásai állnak a középpontban, ő néz vissza a 2010-es évek közepéről a közelmúltjára és gyerekkorára. Utóbbi minden fejezetben helyet kap, bár a hangsúly a közelmúlton van, ebben három hosszabb-rövidebb párkapcsolatának alakulását tekinti át az elbeszélő: mindegyikben a testiség dominált, mindegyik szakítással végződött, a háromból kétszer őt hagyták el...

Visy Beatrix: Orrszarvúgenerátor

Ketten egy új könyvről – Schein Gábor: Ó, rinocérosz. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 166 oldal, 3299 Ft

A rinocérosz kettősség Schein Gábor új kötetében. De lehet akár négyszeresség vagy többszörösség is. Az ellentétpárok, feloldhatatlan paradoxonok végigvonulnak a köteten, ahogy a rinocérosz trappol időn és téren át: a művészet, a kultúra, a történelem, az evolúció és az állattan közegein át. A globális és lokális, időtlen és aktuális, emberi és állati, bumfordi és légies együttesen, egymás építésében és rombolásában van jelen ezekben a versekben. Mindezt a rinocérosz hordozza, cipeli, és potyogtatja is ki magából; magába kebelezi, használja és lebontja, mint egy élő szervezet...

Antal Nikolett: Ó, szent idegenség!

Ketten egy új könyvről – Schein Gábor: Ó, rinocérosz. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 166 oldal, 3299 Ft

Az Ó, rinocérosz címválasztásában is tisztelgés a Metamorphoses szerzője, Ovidius előtt. A római költőt 2017-ben a szenátus felmentette és rehabilitálta, miután Augustus császár száműzte Kr. u. 8-ban. A „súlyos igazságtalanságot jóvátéve” Ovidius tehát újra szabad, „Nagyorrú költő, hazatérhetsz, / a száműzetés letelt. (…) Kell más vigasz? (…) …semmi sem tart örökké.” Fanyar humorú, rezignált eset, ahogyan a róla szóló ének is az. Egy happy enddel végződő mese, amiben a boldog véget már nem érhette meg a főszereplő, így jelentősége tulajdonképpen nincs. Mese, amely van is meg nincs is, akár a rinocérosz.

I R O D A L O M

Szaniszló Judit: Pedig olyan könnyű belekezdeni

Vannak vágyaim, amelyekkel hol könnyebb, hol nehezebb szembenéznem. Sokat segít ez ügyben a két legkedveltebb német áruházlánc, amelynek boltjai nagy számban képviseltetik magukat a pesti oldalon. Az egyikbe heti kétszer, a másikba heti egyszer járok. Különös módon a ritkábban látogatott áruházban szimpatikusabbak az eladók, és nem a többször látogatottban. Ez utóbbi viszont közelebb van. Évekkel ezelőtt ez előbbiben vásároltam leértékelve egy futócipőbe való talpbetétet, aminek most nagyon nagy hasznát veszem. Ha nem futnék egyáltalán, a bokám valószínűleg még jobban bedagadna az olykor többórás online meetingek alkalmával.

Sokat gondolok a halálra. Illetve azon belül is arra, mi történne, ha most kiderülne, hogy a múltkor a magánurológusnál véletlenül meglátott – harminckétezer forint per húsz perc, de ebben az ultrahang és a gyorslabor is benne van – összefüggő és ismeretlen folt a méhemen valójában a vesztemet jelentené. Hogy az elkövetkezendő hetekben elmennék-e akkor is futni. Valószínűleg elmennék. Ezt tegnap a kávézónkban is elmondtam a velem szemben ülőnek, aki szerint – mi, emberek – mindig pont akkor gondolunk a halálra, amikor pont nem kéne. Sokat gondolkodom azon is, van-e jó pillanat gondolni bármilyen halálra...

Péter János: Teszt

Neki eddig jórészt kimaradt a Balaton, Bence előtt nemigen jutott el, az egyetlen maradandó emléke gimis korából egy badacsonyi tábor, a hazaút jó hangulatával – amíg lehetett, állt a nyitott ablaknál, nézte a tavat, hajában még ott volt a reggeli, utolsó fürdés illata, mellette valami fiú, akivel tudta, hogy nem tart sokáig a románc, de mégis jólesett, hogy őt nézi, hogy haza fogja kísérni. Akkor is késett a menzesze, egy bő hét kimaradt, emlékszik még a megkönnyebbülésre, mikor az első görcsök jelezték, hogy meg fog jönni.

A kuka körül sörtől és dinnyelétől ázott a beton, legyek és darazsak látogatták, a földszinti Ilonka néni nagyon utálja a koszt, biztos megint lejön egy nagy vödör vízzel és fellocsolja. A kukában sörös- és töményesüvegek, dinnyehéj, még több légy és darázs, langyos halálszagot árasztott az, ami tegnap élet volt, vidámság, buli. Az ébredés óta meglévő fejfájásra rátett egy lapáttal a bűz. Bedobta a csomagot, legszívesebben visszament volna kezet mosni, felváltva gondolt hol arra, hogy nincs kiért vigyázzon magára, hol arra, hogy azért bőven van esélye a babának, a nászút alatt már nem védekeztek. Két tesztet vett, az első hibás volt, nem jó helyen jelent meg a csík, nem árult el semmit. Pár nap múlva kipróbálja a másikat, és ha a következő hónapban sem jön meg, vesz egy újat. Vagy rögtön elmegy nőgyógyászhoz. Persze késhet, az sem lenne csoda. A tesztekért átment Veszprémbe, nem merte Füreden megvenni, kicsi ahhoz a város, a pár itt töltött hónap alatt is lettek bőven ismerősei, és neki nincs szüksége találgatásokra, vigasztalásra, együttérző tekintetekre...

Szendi Nóra: Megérzi, állat

A Liptákné is megéri a pénzit, ne félj, jegyzi meg Tatárné takarékos, fojtott megvetéssel. Hogy ez az állat piszkolna.

Nem bírom már, hiába. Trudi megtörten a távolba mered, mint egy mindent eldöntő csatában halálos sebet kapott hadvezér, aki még látja seregei megsemmisítő vereségét. Kezében finoman reszket a felmosó nyele.

A faékkel kitámasztott kapuszárny mellől szégyenlős, kislányos nyekergés...

Margetin István: Visszatérő minta

– Jó reggelt! – mondja. A pultnál áll, csak egy szürke csíkos tanga van rajta. A negyedik bordapár alatt halvány feszülést érzek. Hetes. – Remélem, nem ébresztettelek föl.

– Nem ébresztettél föl.

– Csináltam neked is. – Fehér bögrét nyújt felém, a bugyija az egyetlen mintás tárgy a konyhámban. – Tej, cukor?

– Semmi.

– Nem értem, hogy tudod így meginni.

Megvonom a vállam, elveszem a bögrét.

– Köszönöm.

– Éhes vagy?

– Nem tudom.

Az arcizmai lazák, a feje húsz-huszonkét fokos szögben jobbra döntve.

– Álmodtál valamit? – kérdezi.

A szemembe néz, a pupillái tágak. Érdeklődés...

Csikós Attila: „Örökké”

(...) és tudta, mit jelent ébren lenni egy szűnni nem akaró szellemi álmosságban, mely mindent betakar, mint Pompejit a hamu, de azt nem tudhatta, hogy milyen az, amikor emberek sokasága csak azért ébred fel reggel, hogy álmodni és vágyakozni kezdhessen, és életét, becsületét áldozza fel a hírek, a tea, a kávé, a rádió hangjának valóságáért, és mélyebb és kizökkenthetetlenebb álomban töltse az életét, mint hősünk, aki, miután feladta a küzdelmet, hogy fenn maradjon a kiscsaj ébredéséig, és beleájult a saját magával folytatott lelkiismeretes párbeszédbe, gyakorlatilag az egész napot végigaludta, néha forgolódva, megébredve, de alapvetően nyugodtan és háborítatlanul, egy gyermekkori emlékét újraélve, mely emlék szerint a Badacsony hegye alatt kerékpározik haza az eső elől, de útközben mégis utoléri a zivatar, és elveri az eső, és boldog, mert még a szót is jó kimondani, és mert nyár van, és mert messze van az apja, és nem tudja bántani, és mert először tapasztalja meg, hogy milyen „bőrig ázni” (...)...

Koloh Gábor: Telefonközpont

Koloh Gábor: Kordon

Koloh Gábor: Taxi

Marno János: A szép molnárlány

Marno János: Fáklyatartó

Marno János: Holt idő

Marno János: Életmű

Marno János: Neheztelés

Simon Bettina: A csipesz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.