SZENT ISTVÁN KULTUSZA

NÉPSZAVA
Szerző: ROMSICS IGNÁC
2021.08.21.

Első királyunk a magyar történelmi emlékezet egyik legfontosabb kultikus alakja. Kultuszának építése már közvetlenül halála után, 1083-as szentté avatási eljárásával elkezdődött, s ez napjainkig tart. Vitathatatlan történelmi jelentőségének értelmezései ugyanakkor korszakonként, sőt az egyes korszakokon belül is érdemben különböztek, és ma is különböznek.

A középkor higgadt és bölcs szent királya

Bár VII. Gergely pápa jóindulattal viszonyult István szentté avatásának tervéhez, az eljárások alapjául szolgáló csodákat kevésnek tartotta. László király ceremóniamesterei ezért úgy intézték, hogy az államalapító testének felemelése alkalmat adjon ilyenekre. 1083. augusztus 15-ére, István halálának 45. évfordulójára ezért országos gyűlést hívtak össze Székesfehérvárra, kérve, hogy a csodás gyógyulásban reménykedő betegek is jöjjenek el. Az augusztus 19-ei vecsernyére így aztán nemcsak a templom, hanem annak környéke is megtelt emberekkel, akik – mint Hartvik, győri püspök legendája utóbb beszámolt róla – izgatottan várták „az isteni irgalom jótéteményeit a boldog férfi érdemeiért”. És ezek nem is várattak sokáig magukra. A csodák egy béna, „inaszakadt” 12 éves ifjúval kezdődtek, aki addig sem kezét, sem lábát nem tudta használni, most azonban egyik percről a másikra „visszanyerte egész teste épségét”, és „fürgén odaszaladt az oltárhoz”. Utána egy idegzsugorodásban szenvedő hétéves kisfiú csúszott négykézláb a sírhoz, akinek hirtelen ugyancsak „megszilárdult térde-lába”. Másnap, amikor István testének a felemelése megtörtént, tovább folytatódtak a csodás események. Az egyház, amely a kialakuló új rendnek legfőbb támasza és egyben haszonélvezője volt, folyamatosan törekedett államalapító királyunk kultuszának az ápolására és terjesztésére. A templomokban énekelt himnuszok és a papok ajkáról elhangzott prédikációk sokakat itattak át a szentkirály tiszteletével és csodálatával. Az István ereklyéit őrző helyekre évről-évre zarándoklatok indultak. A búcsújáróhelyek közül legjelentősebb a király székesfehérvári sírja volt, amelynek látogatói többnyire egyévi és negyvennapi bűnbocsánatot nyertek. Az augusztus 20-i fehérvári ünnepségek jelentőségét növelte, hogy azok egyben királyi törvénynapok is voltak. Erről először az 1222-es Aranybulla intézkedett, amit a XIV-XV. századi vegyes házi uralkodók is többször megerősítettek. Sokan keresték fel a szentjobbi (ma Sâniob, Románia) apátságot is, ahol István bebalzsamozott jobbját a XV. századig őrizték...

ITT OLVASHATÓ