2019. május 15., szerda

KÜLDETÉSES VÉTÓ - AZ MTA KÖZGYŰLÉSE UTÁN

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KENESEI ISTVÁN 
2019.05.10.


„Ha ki király, Sorsának a királya”

A nyolc hónapja tartó történet, ha nem is a végéhez, de fontos állomásához érkezett: az Akadémia közgyűlése, amelyen az akadémikusok és a kb. 15 ezer köztestületi tag által választott 200 képviselő, összesen 424-en vettek részt, jelentős többséggel elfogadta az elnökség által támogatott javaslatot, és kinyilvánította, hogy nem kívánja kiszervezni az MTA alól a kutatóhálózatot (KH), ragaszkodik az alapellátáshoz mint a stabil és kiszámítható finanszírozás elengedhetetlen formájához, valamint ahhoz, hogy az újonnan megalakítandó irányító testületben 1/3-os képviselete legyen az MTA-nak, a KH-nak és a kormánynak az MTA-elnök és az ITM-miniszter által közösen jelölendő és a kormányfő által kinevezendő IT-elnökkel kiegészítve.

A közgyűlés által elfogadott határozatcsomag még számos további részletet tartalmaz, de az itt felsoroltak a főbb pontok, amelyekről a független sajtó úgy ír, mintha azok az ellenállás kiemelkedő aktusai, a „bekeményítés” feltűnő példái volnának. Pedig dehogy. Az Akadémia ugyanis nemhogy elutasító lett volna, hanem éppen ellenkezőleg: annyi engedményt tett a kormányoldalnak, ami szinte már túlzásnak látszik annak fényében, hogy mennyi és milyen magyarázatot, indoklást, célkijelölést kapott tőle a változtatást motiválandó.

Merthogy a Palkovics miniszter által tavaly szeptemberben bemutatott diasorozat óta (és azt is beleértve) technikai jellegű javaslatokon kívül semmilyen részletes tervezet nem érkezett az Innovációs és Technológiai Minisztériumtól (ITM), ami rávilágított volna, az általuk javasolt nagyszabású átalakítást mi tette szükségessé, és ennek révén mit lehet majd elérni. Az Akadémia vezetői a tavaly júniusi költségvetési átcsoportosítás hírére első meglepetésükben még a júliusi végszavazás előtt a parlamenthez fordultak azt kérve, hogy állítsák vissza a korábbi finanszírozási rendet, majd miután érdemben meg se hallgatták őket, informális utakon próbáltak a kormányfő közelébe jutni, szintén hiába. A 2019. évi költségvetést azután az eredeti állapotában megszavazták, és ezzel megágyaztak a KH idei vesszőfutásának.

Amint ez a hírportálokon, de itt az ÉS-ben is követhető volt, elindult egy eleinte csupán látszólagos tárgyalássorozat, amelynek első lépése az említett szeptemberi 30 oldalas „munkaanyag” volt. Itt összesen két lap tért ki a KH helyzetére és új szervezetére, egy lap pedig a javasolt finanszírozási rendre. Ennél részletesebb írott tervezet azóta sem készült, és bár az ITM álláspontja egyes vonatkozásokban módosult, például már nincsen szó az egyetemekhez áthelyezendő intézetekről, de a „paritásos” MTA–ITM tagságú irányító testülethez máig következetesen ragaszkodik a minisztérium.

Október elején megjelent egy kormányrendelet, amely Palkovics miniszter számára december 1-jei, január 31‑i és március 31-i határidőkkel a kutatási-fejlesztési-innovációs (KFI) rendszer átalakítása ügyében tíz különféle feladatot jelölt meg, melyek közül, ha jóindulatúak vagyunk, legfeljebb egy teljesült: a miniszter valóban egyeztetett az MTA elnökével. De például a kormány felügyelte intézetek működésének vizsgálatára vagy az innovációs szakpolitikát megalapozó új KFI stratégiára hiába vártunk.

Ezenközben a miniszter és az MTA elnöke megállapodott, hogy egy közösen kialakított bizottság kidolgozza a KH átvilágításának elveit és módszereit. A KH intézményei a feladatot a szokásos éves jelentések és tervek elkészítésével párhuzamosan külön feladatként elvégezték, és az ITM nemzetközi delegáltjaival kiegészített külső tanácsadó testületek mind a 15 KH-tagintézmény esetében kiváló vagy jó minősítéssel zárták vizsgálatukat, amit az MTA–ITM közös bizottság is jóváhagyott.

Mivel az idei alapfinanszírozásból az ITM csak a bérjellegű kiadásokat (és havonta) utalta át, a KH egyre nehezebb helyzetbe került. Ráadásul január végén egy országos terítésű ún. Tématerületi Kiválósági Programban való részvételhez, illetve az ott beadandó igények pozitív elbírálásához kötötték az alapellátás további folyósítását. Mivel az MTA semmiféle garanciát nem kapott a költségvetési törvényben rögzített összegek kifizetésére, az előbb felsorolt munkálatok mellett elkészített és leadott intézményi pályázatokat az elnök nem továbbította a döntési joggal felruházott hivatalnak.

Így érkeztünk el a közgyűlés előtti utolsó fordulóhoz, amely során két bizottságban igyekeztek valamilyen kompromisszumra jutni az ITM és az MTA megbízottai. Ám az egyik munkacsoportban elért részleges egyezséget a másik munkacsoport ITM-es társvezetője utólag érvénytelenítette, majd további kifogásokat terjesztett elő a közgyűlés elé kerülő anyagokkal kapcsolatban, sajátos szóhasználattal „gerilla-harcmodorral” vádolva a másik oldalt...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése