Szerző: ABLONCZY BÁLINT
2019.05.24.
Először is a politikai döntéshozatalban fordulhatnak rosszabbra a dolgok – mind a nemzeti kormányok, mind az Európai Parlament szintjén. Minden ellenkező híresztelés ellenére az Európai Unió politikáját ugyanis alapvetően a tagállamok határozzák meg. Noha a jogszabály-kezdeményezés az Európai Bizottság („Brüsszel”) monopóliuma, a testület 95 százalékban az állam- és kormányfők iránymutatása alapján javasolja az uniós „törvényeket.” Ezekre még rá kell bólintania a tagállamok tárcavezetőiből álló Miniszterek Tanácsának, illetve az emberek által választott Európai Parlamentnek.
Ha a nemzeti kormányok gyengébbek, koalíciókból állnak, akkor jelentősen megnehezül az uniós szintű érdekegyeztetés – egy politikailag instabil kabinet óvatosabb az alkuk megkötésében, fél az otthoni politikai következményektől.
Az elmúlt időszak nemzeti választásai márpedig azt mutatják: a hagyományos szociáldemokrata és kereszténydemokrata pártok meggyengülésével keletkezett űrbe új, gyakran épphogy színre lépett erők nyomulnak be. Mégsem az establishment-ellenes jobboldal – magyar kormány által olyannyira várt – áttörése, sokkal inkább a széttöredezettség jellemző. Az idén tartott négy nemzeti választáson éppenséggel a radikális jobboldallal szemben álló erők nyertek: a spanyol és finn parlamenti választásokon a szociáldemokraták, a szlovák elnökválasztáson pedig a liberális Zuzana Čaputová diadalmaskodott. (Észtországban szintén a liberálisok győztek a parlamenti választáson, de nem alakíthattak kormányt, mert a konzervatívok összefogtak a szélsőjobboldallal.)
Amiképpen nemzeti szinten, úgy az Európai Parlamentben is nehezebb lesz döntésképes koalíciókat összehozni. Az már az urnák vasárnapi felbontása előtt valószínűnek tűnik, hogy az Európai Parlamentet eddig uraló néppárti-szociáldemokrata koalíciónak nem lesz többsége – de az EU-t élesen bíráló erőknek sem.
Az eddiginél is nehézkesebb politikai döntéshozatal mellett az eddig jól teljesítő uniós gazdaság jelenti az új ciklus másik veszélyforrását. Azt már most tudjuk, hogy az előbb-utóbb bekövetkező brit kilépés miatt a 2021-ben induló hétéves költségvetésben kisebb lesz a felosztható torta. Az Európai Bizottság adatai szerint 2014 óta Magyarországon az uniós forrásoknak köszönhetően 100 ezer új munkahely létesült, közel négyezer kilométer közút és 415 kilométer vasút épült vagy vált korszerűbbé. 3,5 millió embernek pedig javult a víz- és szennyvízhálózathoz való hozzáférése. Az új költségvetésre tett bizottsági javaslat alapján Magyarországnak a jövőben négymilliárd euróval, azaz 25 százalékkal kevesebb támogatás járna. Márpedig az uniós támogatás nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte felhajtóereje az ország gazdaságának. (A költségvetésről a végső szót az állam- és kormányfők mondják majd ki. Tervek vannak arra is, hogy az uniós támogatások folyósítását jogállamisági feltételek teljesítéséhez kössék.)
Az EU-pénzek csökkenésénél is komolyabb aggodalomra ad okot a gazdasági szereplők borúlátása: az EU konjunktúraindexe három, a német ipari bizalmi index két és fél évvel ezelőtti szintjére esett. Az előrejelzések szerint idén és az elkövetkező években lassul az Unió növekedése. A számunkra különösen fontos Németország nem húz úgy, ahogy szokott: az előző negyedévben stagnált, 2018 harmadik negyedévében pedig egyenesen csökkent a német GDP. A német hazai össztermék az idei első negyedévben mindössze 0,4 százalékkal növekedett az előző három hónaphoz képest.
Ezen adatok fényében nem véletlen, hogy sem a kormányzat, sem a Magyar Nemzeti Bank szerint nem lesz megismételhető a tavalyi magyar csúcsnövekedés. Kétségtelen, a 3,9-3,8 százalékos prognózis még mindig jó eredmény lenne, a német autóipar azonban tovább ronthat a magyar helyzeten. Noha mind a BMW, mind a Mercedes cáfolta a magyarországi termelésbővítés leállításáról szóló híreket, a két mamutcég a piaci folyamatok miatt költségcsökkenésre kényszerül – s ezek bizony érinthetik magyarországi leányvállalataikat is.
Kevesebb uniós forrás, köhécselő német gazdaság, fékező autóipar – az uniós és különösen a magyar gazdaságot sújtó fejlemények mellett a bontakozó amerikai-kínai gazdasági háború, illetve a még mindig nem tisztázott brit kilépés is veszélyforrás.
Nem véletlen, hogy a magyar kormányzat a hírek szerint az európai választás után „gazdaságvédelmi akciótervet” készül bejelenteni. Miközben tehát folyamatosan az EU válságáról hallunk és beszélünk, könnyen lehet, hogy visszasírjuk még ezt a most záruló ötéves időszakot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.