2020. január 15., szerda

KÖZELEBB EURÓPÁHOZ – MÉGIS OLY TÁVOL

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VARGA GYÖRGY
2020.01.10.


Szép új világ köszöntött a magyarországi (tudományos) kutatókra és fejlesztőkre 2018‑ban. S hogy nem alaptalan ez a megállapítás, arra bizonyítékul szolgál a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2019 októberében napvilágot látott jelentése a kutatás‑fejlesztés (k+f) 2018. évi állapotáról. Tény, hogy a k+f tevékenységet befolyásoló/meghatározó emberi és anyagi tényezők, erőforrások egyaránt bővültek, növekedtek. A k+f helyek száma (3500) 2017‑hez viszonyítva 12 százalékkal növekedett 2018‑ban. A kutatók, fejlesztők és a segédszemélyzet létszáma összesen 9 százalékkal nőtt, és meghaladta a 66 ezer főt. A teljes munkaidős munkavállalóra átszámított létszám megközelítette a 46 ezer főt, ez 13 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Ezen belül a kutatók‑fejlesztők számított létszáma 28,4 ezerről 31,4 ezerre nőtt. Az egy k+f helyre jutó átlagos számított létszám – 13 fő – azonban nem változott.

A ráfordítások összege – a 2016. évi 9 százalékos visszaesést követően – 654 milliárd forint, 26 százalékkal több az előző évinél. Ezzel a GDP‑arányos ráfordítás a 2017. évi 1,35 százalékról 1,53 százalékra nőtt. (Az EU 28‑ak átlagos k+f ráfordítása a GDP 2,11 százaléka). Az összes ráfordítás 82 százaléka olyan költség, amely a k+f helyek működésének folyó kiadásait, mindenekelőtt a személyzet bér‑ és bér jellegű juttatásait fedezi. A többi: beruházási ráfordítás. Az egy számított kutatóra jutó átlagos költség 17 millió forint, 11 százalékkal több, mint 2017‑ben. Nagyon kis mértékben növekedett az egy k+f helyre jutó összes ráfordítás; átlagos összege 186 millió forint. A teljes ráfordítás 58 százaléka a kísérleti fejlesztést, 23 százaléka az alkalmazott kutatást és 19 százaléka a felfedező/alapkutatást finanszírozta.

Egy‑két év adatai – különösen a k+f‑ben – keveset árulnak el a tevékenységre jellemző folyamatokról. Ezért érdemes térben és időben kiterjeszteni a KSH‑jelentés kereteit. Hosszú évekbe telt, amíg Magyarországon a teljes munkaidejű kutatók‑fejlesztők száma elérte (2018‑ban) az összes foglalkoztatott számának az 1,02 százalékát. Az Európai Unió (EU) 28 tagországának átlagában ez az arány 1,35 százalék. A Magyarországhoz hasonló kis országok közül például Ausztriában 1,8, a Cseh Köztársaságban 1,42, Finnországban 1,87, Hollandiában 1,6, Szlovákiában 0,74 százalék. Az egy magyarországi lakosra jutó, euróban számított k+f ráfordítás 2010 és 2018 között az EU‑átlag 22,8 százalékáról annak 32 százalékára növekedett, s ezzel Magyarország a 28‑ak rangsorában alulról a 10. helyet foglalja el. 2010 és 2017–18 között a magyarországi GDP‑arányos k+f ráfordítás jórészt a vállalkozási szektor k+f tevékenysége bővülésének köszönhetően jelentős mértékben közeledett az EU‑s átlaghoz. A ráfordítások pénzügyi forrásaiban 2010 és 2018 között az állami költségvetés részesedése 39,4 százalékról 32,4 százalékra mérséklődött; az európai arányokhoz közelítve az összes k+f ráfordítás több mint 52 százalékának a vállalkozási szféra a forrása. Valamelyest növekedett a külföldi források részesedése (12,3 százalékról 14,8 százalékra) is. Fontos megjegyezni, hogy 2018‑ban a „szép új világ” eljövetelében az állami költségvetési finanszírozás 28 és a külföldi forrás 26 százalékos növekedésének fontos szerepe volt...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése