2019. december 8., vasárnap

FŰ, FA, FÜST... - KALÁKA 50.

LÁNGOLÓ GITÁROK BLOG
Szerző: BORS MÁRIA ANNA
2019.12.08.



  Amikor a Kaláka együttes megalakult, akkor 
  a dobosunk éppen ötéves volt,

  - kezdte bevezető mondókáját a Budapest 

  Bár zenekar-vezetője, Farkas Robi, a MÜPÁ-
  ban tartott 50 éves Kaláka, születésnapi 
  koncertjén.

  Aztán még folytatta a matekozást, hogy ki és 

  mikor és hány éves volt, amikor ez meg az 
  megalakult. Így hát a vicces számolgatás 
  percei alatt, magam is belegondoltam abba, 
  mióta ismerem a fiúkat, és hogy kerültem a 
  képbe újra.

Amikor én még kislány voltam, nem volt Kaláka, de amikor az én nagyobbik lányom kislány volt, bizony a legtöbb lemezünk otthon a Kalákától szólt.

Ahogy mondani szokták, rongyosra hallgattuk őket. Annyira szívhez szóló volt számomra a hangjuk, a hangzásuk, az a sokféle hangszer, az a rengeteg gyönyörű vers, melyeket csak velük és általuk ismerhettünk meg és fel.

Aztán valahogy úgy alakult, hogy elkezdtem külsősként dolgozni a Magyar Rádióban, és éppen feladatként kaptam egy Kaláka-koncerten való segítést. már nem is emlékszem pontosan a részletekre, de arra annál inkább, hogy a műsoruk végén még kicsit talán beszélgettem velük, aztán pedig hazáig repültem, és ehhez nem kellett repülőgépre ülnöm, mert magamtól is szálltam a föld felett, annyira örültem.

És ha nekem így megtetszik valami, akkor azt nem hagyom annyiban. Utánajártam, és megtudtam, hogy nemsokára éppen tizenöt éves lesz a Kaláka (akkor, 1984.ben). Mikrofonengedélyt kértem, kaptam, és heteken belül már el is készítettem egy riportot velük az Ámor presszói teaházban, melyben akkoriban szintén dolgoztam.

A kazetta még meg van, nemrégiben digitalizáltam.

Viszont azóta, hogy elkészült az az interjú, azaz harmincöt éve, nem láttam a fiúkat élőben.

Akkortájt kezdődött egy új szakasz az életemben, új férj, új gyerek, új lakás, vidékre költözés, és más élet, más zenék, más versek, más énekek.

Harmincöt év telt el azóta, és egyszer csak elém áll a nagyobbik lányom azzal, hogy képzeld, anya, énekelek a Kaláka ötvenedik szülinapi koncertjén.

Hogy mi van? Ki lesz ötvenéves, és mit keres ott Bori lányom? Hirtelen semmit sem értettem, mert az eseményeket ilyen mélységeiben már rég nem követtem.

Az van, anyu – mondta a lányom – hogy a Budapest Bár néhány énekesének abban a megtiszteltetésben lett részem, hogy felléphetek a MÜPÁ-ban, most november harmincadikán, András napján, este.”

Ó, és Te is fellépsz? És én? Velem mi lesz?” –kérdeztem a lányomtól, persze nem arra gondolva, hogy én is fellépjek, hanem arra, hogy mehetek-e legalább értő-érző közönséges közönségnek. Na, de egyáltalán, mit keres ott a Budapest bár?

Még jó, hogy azt tudtam, hogy Bori lányom amúgy is énekel a „Bár”-ban.

Kérdések és válaszok özönlöttek ezután. Aztán pedig lelkes munka, hogy a régi kazettát digitalizálva elküldjem Gryllus Dánielnek és Huzella Péternek, akik a Facebookon is ismerőseim nekem, no meg egy régebbi Gyermekünk újság cikket beszkennelve, melynek Vasárnapi Kaláka volt a címe...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.