Szerző: BRÓDY JÁNOS
2019.09.19.
ITT NÉZHETŐ MEG
Bródy János
Mikor világra jött Budapesten
már írták a törvényeket
Melyek kimondták róla, hogy másokkal
egyenlő nem lehet
És a hátsó padban ülve
kellett megtanulnia
Hogy az igazság szabaddá tesz,
de neki nem lehet igaza
És látta, hogy miként vadult meg
sok elbódított fiatal
Amikor délibábot festett az égre
az ősi dicsődiadal
És hiába szólt: Hé, emberek,
a szakadék felé megyünk
Az volt a válasz: Áruló,
ki nem tart most velünk
Lesz ez még így se, mondta,
én nem tartok veletek
S komédiának nézte
a tragikus helyzetet
Lesz ez még így se, mondta,
és keserűn nevetett
Aki a hazáját nagyon szerette,
de kit a hazája nem szeretett
Szerette volna hinni,
mikor az ország felszabadult
Hogy egy szebb jövő felé tart,
és nem tér vissza a múlt
De homlokán volt a bélyeg,
hogy másként gondolkodó
Egy szabad szellemű polgár,
aki sose lesz alattvaló
Lesz ez még így se, mondta,
én nem hajtok fejet
Vétkesek közt cinkos
és néma nem lehetek
Lesz ez még így se, mondta,
de nem menekülhetett
Aki a hazáját nagyon szerette,
de kit a hazája nem szeretett
És a szakadék szélén állva
megint szól a harsona
Ez a világ, a lehető
világok legjobbika
És áruló, ki a szebb jövőt
másként képzeli el
És ellenség lesz mindenki,
aki kételkedni mer
Lesz ez még így se,
ideje észhez térnetek
Aki a bálvány körül táncol,
azon én nem segíthetek
Lesz ez még így se, mondta,
és keserűn nevetett
Aki a hazáját nagyon szerette,
de kit a hazája nem szeretett
Bródy János
Ahogyan 40 évvel ezelőtt is már voltak nehéz idők
de a Kondratyev-féle ciklusokkal sohasem törődtek ők
Mer’ az erősek mindig úgy érzik, hogy csalhatatlanok
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok
Mikor az entrópia emelkedik és mindent felkavar
A szolgálatok beindulnak, hogy ne legyen túl nagy a zaj
S kitüntetett szerephez jutnak megint a seggnyalók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok
Itt szép lehetsz, de okos nem, mert kötelező a hit
És ellenség lesz mindenki, aki kételkedik
És erkölcsről papolnak álszent köpönyegforgatók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok
Lassan kihull a memóriákból az egyéni tapasztalat
És átírja a központból kiküldött új adat
S jönnek a minden rendszerhez alkalmazkodók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok
Ahogy mindig újra kezdődik a bálvány körül a tánc
Megint befonja életünk egy láthatatlan lánc
És jönnek a lelkes ostobák s a gyáván megalkuvók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok
S ha végül rájuk dől a ház és nincs már több hitel
Majd mást vádolnak azzal, amit ők követtek el
És engedelmes szolgáló a törvény és a jog
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok
Hát kedves fiam, édes lányom, véssétek be jól
E szép országban pusztít más is, nemcsak az alkohol
Jönnek majd és hirdetik, hogy milyen nagy magyarok
De tudjátok, hogy ezek bizony mindig ugyanazok
Édesapám, te megmondtad: ezek ugyanazok
Óh, valahol így van ez, ahogy volt, úgy lesz
Édesapám, te megmondtad
Van, ahol így van ez, ahogy volt, úgy lesz
Édesapám, te megmondtad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.