Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2019.11.28.
Az interneten, a közösségi médiákban, a sajtóban, tévében, rádióban elmondhatatlan gyűlölködő mocsok ömlik az egyik „oldalról” a másik „oldalra”, abszurd, légből kapott vádak, előítéletes, delíriumos, trágár, gyilkos szövegek. De mi az a politikai ellentét, amely kiváltja ezt a szennyes szenvedélyt?
Nem világos.
A jelenlegi rendszer egyik ideológiai vezetője szerint a kommunizmus támadt föl, ám gondolatmenete teljes egészében tárgyi tévedéseken alapul: mind a régi forradalmi világnézetet, mind a mai helyzetet félreérti, mind az általa idézett zavaros Szabó Dezsőt, aki abban a bizonyos cikkében első renden a náci veszéllyel szemben hívott föl ellenállásra 1938-ban, arra, amit ugyancsak a nácikkal szemben nevezett „szellemi honvédelem”-nek az akkori Magyar Nemzetben a nagyszerű és sajnálatosan elfeledett Szabó Zoltán, A tardi helyzet és a Cifra nyomorúság írója.
Tehát magyarázat itt nem található, a fölmelegített „antikommunizmus” – kommunista tömegek és szervezetek és programok híján – üres indulatoskodás, amelyben csak a gyűlölet az igaz és semmi más.
Az uralkodó rezsim – amelyet érzelmileg megrendített részleges kudarca a helyhatósági választásokon – „bevándorláspárti”, „migránssimogató”, „népességcserét” (le grand remplacement) proponáló, „kozmopolita”, „internacionalista” pártokat vél látni magával szemben. Holott az összes ellenzéki pártok pártolják a fajvédő határkerítést. Amint közismert, a DK európai képviselői nemmel szavaztak a menekültek fulladásos halálát elkerülendő a földközi-tengeri mentőakciókat legitimáló EP-állásfoglalásra a jobbikossal együtt (a szocialista tartózkodott). A magyarázkodás még rosszabb volt: kiderült, hogy a DK a magyar kormánnyal egyetemben elutasítja a menekültek méltányos elosztását („kvóták”).
De ez még semmi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.