2020. június 7., vasárnap

TRIANON MINDENNAPI TAPASZTALATA

444.HU
Szerző: SZILY LÁSZLÓ
2020.06.06.


„Ideje azonban bemutatni azt is, hogy a magyar társadalom miként élte meg a háborús összeomlás, a forradalmak, az ellenforradalom és Trianon időszakát, és hogy milyen összefüggés van a politika, a párizsi békekonferencia, a nagy- és kishatalmi tervek, illetve a magyar társadalom mindennapi tapasztalata között.”
(Ablonczy Balázs: Ismeretlen Trianon)

A magyarok szerencsére egy rakás sportágban világszínvonalúak a vízipólózáson, kajak-kenuzáson, paprikaőrlésen és fikázódáson kívül. Például pompás történészeink vannak. Olyan jók, hogy ha a könyvírás- és -olvasás stadionokban űzött látványsport lenne, és létezne történetírói Premier League, akkor a Történészek Ligája-indulásra esélyes élcsapatok kereteiben hemzsegnének a magyar légiósok. Ablonczy Balázs pedig már rég Angliában játszana írna, a most megjelent új könyve, az Ismeretlen Trianon láttán pedig a sejkek is a zsebükbe nyúlnának és hősünket 80 millió fontért vásárolná ki a Manchester City Archivists.

A KÖNYV UGYANIS BAROMI JÓ.


Ráadásul nem akárhogyan jó. Az Ismeretlen Trianon egyszerre érdekes, szellemes, olvasmányos, szemnyitogató és legfőképpen életigenlő. Ami egy Trianon-könyv esetében eleve egészen példátlan eset.

A könyvek is sokféleképpen tudják beszippantani az embert. Az ismeretlen Trianon úgy teszi ezt, mint egy nyugatos író, mondjuk Hunyady Sándor valamelyik novellája, vagy egy jól megírt amerikai folyóiratcikk: egycsapásra. Az első bekezdésben máris megismerjük az Aradon született Kuncz Ödön jogtudós professzort, a szövetkezeti, tőzsde- és részvényjog szaktekintélyét, az erdei túrázás rajongóját, a kolozsvári értelmiség jeles tagját, akinek a szerző pár vonással felvázolja az alakját, elmesél róla egy kirándulós anekdotát és 2020. Magyarországáról máris átkerültünk 1919. Magyar Királyságába, hogy a könyv végéig ott is maradjunk.

A könyv életigenlése részben a választott témájának köszönhető. Ablonczy friss kötete ugyanis nem a szokásos nekigyürkőzés a Nagy, Mindent Megmagyarázó Trianon-könyv megírásának. Hanem éppen az ellenkezője.

EGY KIS KÖNYV. A KIFEJEZÉS LEGJOBB ÉRTELMÉBEN.

Vagyis egy vállaltan kicsit markoló, a Nagy Témát szokatlan, mondhatni földszintes nézőpontból megközelítő munka, ami éppen emiatt tudja sokkal közelebb vinni az olvasót a békeszerződés máig tartó hatásainak megértéséhez, mint egy hagyományos megközelítést alkalmazó szöveg.

ABLONCZY ARRÓL MESÉL NEKÜNK, HOGY TRIANON MIKÉNT HATOTT AZ AKKORI MAGYAROK MINDENNAPJAIRA.

Illetve hogy a magyarok mindennapjai hogyan befolyásolták az országukat vezető politikusok húzásait.

Az egyik tézise pedig éppen az, hogy Trianon nem azért máig ható közösségi tragédia, mert az ország X darab cinkbányát, Y millió kataszteri hold szántót és Z négyzetkilométernyi kőolajlelőhelyet veszített el, hanem azért, mert a békeszerződés és gyakorlati következményei annyira brutálisan avatkoztak be az akkor élt magyarok mindennapi életébe, és szakították szét a magyar társadalom tagjai közötti személyes, érzelmi, kulturális és gazdasági szálakat. Hogy mennyire brutális módon? Nagyrészt erről szól ez a könyv.

De akkor hogy nevezhettem életigenlőnek? Hát úgy, hogy témája a Trianon által roncsolt mindennapi élet. Ami, legyen is akármekkora az ország lakosainak fájdalma, sem az idegen csapatok bevonulásával, sem a szerződés aláírásával, sem a csehszlovák, román, szerb vagy osztrák zászló felhúzásával, sem az új hatalom által kikényszerített hűségeskük kimondásával nem szűnt meg egy tragikus sikollyal. Hanem folytatódott.

A legtöbb, a témában írott könyv érthető módon inkább foglalkozik a békeszerződés előzményeivel, ez a kötet viszont inkább a következményekről mesél. A leghétköznapibbakról, amik általában persze sokkal érdekesebbek a diplomácia, politikai következményeknél. Ráadásul egy csomó esetben ezek a hétköznapi a dolgok vezettek a nagypolitkai mozgásokhoz.

A könyv alapötlete önmagában is kiváló, de a szerzőnek hatalmas mázlija is volt bónuszként. A kézirata befejezése és a kötet boltokba szállítása között eltelt pár hónapban ugyanis olyan események történtek a világban, hogy a 2020-as magyar olvasó váratlanul mély és direkt hasonlóságot érezhet a saját helyzete és egy 1920-ban élt magyaré között. Az Ismeretlen Trianon azt mutatja be plasztikusan, hogy mit élhetett át egy átlagos - na jó, átlagos középosztálybeli értelmiségi - magyar
- a hirtelen gazdasági visszaesés által megrázott,
- évekig halálos influenzajárványt nyögő,
- a menekültkérdéssel küszködő

országban, ahol
- elszabadult a fizikai és verbális agresszió,
- a szembenálló politikai oldalak képviselői néha szó szerint is vadásztak egymásra,
- és az idealizált magyar emberekre építő kormánypropaganda gyakran fontosabb volt a hús-vér magyar emberek konkrét jóléténél is.

Ablonczy nem először nyúl Trianon témaköréhez. Az első témába vágó kötete – én például annak hatására lettem a lelkes olvasója – a Trianon-legendák arról szól, hogy milyen NEM volt Trianon, sorra véve egy rakás közszájon forgó legendát. Az új könyvébe is jutott némi - igen fontos - legendaoszlatás...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése