2016. december 15., csütörtök

FRANCIA KALAND - AZ ELSŐ HÓNAPOK

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Zsófi
2016.12.15.


Az első időszak akkor sem egyszerű, ha az ember párja annak az országnak a polgára, ahová költözünk. Ezt tapasztalta meg saját bőrén Zsófi is, aki francia férjével költözött Nantes-ba. Az elég gyorsan kiderült, hogy vannak ugyan finom borok és jó sajtok, de a beilleszkedés ennél jóval bonyolultabb kérdés...

A külföldi életet egyszer már 21 évesen kipróbáltam, akkor New York felé vettem az irányt, de 4 év után hazahozott a honvágy. Ezek után úgy gondoltam, hogy én Magyarországon akarok élni és otthon akarok sikeres lenni a munkámban és szerettem volna, ha az anyukám látja majd felnőni az unokáját.
Angol-magyar szakfordító-tolmácsként számos nagy építőipari és műszaki projekten dolgoztam Pécsett és Budapesten és az az élet úgy hozta, hogy az egyik munkahelyemen ismerkedtem meg leendő francia férjemmel is.
Eleinte Pécs és a romániai Suceava között találkoztunk félúton, majd a férjem Szlovákiából autózott át Budapestre hétvégente az albérletünkbe egy jó ideig, amikor az akkori munkahelyemen sikerült megbeszélni, hogy a budapesti irodájukban dolgozhassak a pénzügyi igazgató mellett. Mindent megtettünk azért, hogy Magyarországon maradhassunk, mert nagyon szeretjük Budapestet és ott szerettünk volna elhelyezkedni.
A férjem már jól beszélt magyarul is a francia és az angol mellett és az építőmérnöki diplomája mellé csinált közben egy MBA diplomát a Közép-Európai Egyetemen, mert a projekt menedzsment felé akart fordulni.
Nem sikerült, mert senki nem adott neki lehetőséget még egy bemutatkozásra sem a megpályázott állások közül. A fejvadász is azt javasolta neki, hogy az építőipari vonalon keressen tovább, mert az az erős az önéletrajzában. De váltani akart, viszont Magyarországon többnyire nem túl nyitottak erre a cégek.
Eközben megszületett 2013-ban a kislányunk. Ez az én elképzeléseimen sokat változtatott, ami a munkát illeti. Számomra egy 6 órás munkahely vagy egy rugalmas 8 órás állás lett volna az ideális, ami normálisan fizet, érdekes, kihívásokkal teli és ahol – ha nem is tolmács-fordítóként - de tudom használni az egy életen át megszerzett angol tudásomat.
A rugalmas munkaidőt említve sokan még mindig azt gondolják, hogy az ember lógni akar. Ez egy olyan sztereotípia, amit azok szenvednek meg, akikre nem igaz. Jó lenne, ha Magyarországon a munkáltató nem hátránynak élné meg, ha az embernek gyereke van.
A férjemmel már 4 éve éltünk Budapesten, amikor arra jutottunk, hogy ahhoz, hogy ő építőmérnökből programozó lehessen, Franciaországba kell költöznünk, mert ez volt a vágya és ott volt hozzá segítség. Én pici gyerek mellett nem akartam még napi 10 órát dolgozni és nagyon szerettem volna már rendesen megtanulni franciául, így belevágtunk...

ITT OLVASHATÓ 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.