2017. november 26., vasárnap

A NYUGATI ÁRAMLAT NYELVE - TISZTELET ARISZTOTELÉSZNEK (4. RÉSZ)

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: GÖLLNER ANDRÁS
2017.11.25.


Bevezető

Az évezredek során, az emberek rengeteg különféle nyelvet fejlesztettek ki maguknak, hogy megértsék egymást, hangot adjanak akaratuknak, vágyaiknak, érzelmeiknek, megoldják közös gondjaikat, kihívásaikat. A nyelvek közül több ezer már kihalt, nem használjuk őket. Ilyen nyelv például a Latin vagy a Szanszkrit.

Sokan korszerűsítik nyelveiket, hogy nehogy kihaljanak. Van olyan nyelv, amelyre már alig ismerni rá, annyira eltér eredeti változatától. Ilyen nyelv például a Magyar, a Görög, vagy akár az Angol is. A nyugati áramlat nyelve egy, a sok emberi nyelv közül, azt is nagyon sokat csiszolgatták, korszerűsítették az évek során, hogy napra kész, friss maradjon.

A nyugati áramlat nyelve eltér a magyarokétól, mert hazátlan, nincs nemzeti határokhoz kötve, hajléktalan, rég kilépett medréből, nemcsak a nyugati földrészeket árasztotta el, de ma már világszerte több helyen is felbukkan. Több helyen nem látják szívesen. Még Európában is van egy két hely, ahol a politikai vezetők gátakat emelnek ellene. Egy ilyen hely ma, Magyarország.

A keresztények is egy hazátlan nyelven beszélnek egymással. Az ő nyelvük, mint a nyugati áramlat nyelve, vagy a Duna, valahonnan elindult, s csak később vált hontalanná. A nyugati áramlat egy praktikus, cselekvő nyelv, nem a gyakorlati élettől elvont emberek, a filozófusok, vagy a szent-lelkek számára agyalták ki. Arisztotelész azért hozta létre, s követői azért fejlesztik mind-máig, hogy a hétköznapi embereket segítsék eligazodni a politika mezején. Végül is, ennek a hazátlan nyelvnek az a célja, hogy az igazságosság és törvényesség keretei közt tartson bennünket, a fenntartható társadalmi jólét felé vezető úton.

Kié a világ legnagyobb nyelve? A keresztényeké. Ezt a nyelvet használja, jól vagy rosszul, közel 3 milliárd ember ma már világszerte. Ez a nyelv jóval népszerűbb, mint Arisztotelész nyelve, hogy most a magyarok nagyon nehezen használható, helyhez kötött kis nyelvéről ne is beszéljünk. (A Magyarok megnyugodhatnak: komoly embereket ma már nem kell arra figyelmeztetni, hogy nem a méret a lényeg.) Mint a nyugati áramlat hontalan nyelvét, a keresztényekét is több helyen gátakkal szeretnék egyesek kizárni a területükről.

Manapság, sokan, főleg azok, akiket modern, liberális, humanista, vagy szekuláris néven emlegetnek, felhúzzák az orrukat, amikor valaki azt javasolja, hogy a szájukra vegyék, a keresztények hazátlan nyelvét a politika mezején. Ők kizárólag az empíriára kihegyezett Arisztotelészi nyelv használatát szorgalmazzák. Ahelyett, hogy élnének a csábítással, a jó érzéssel, úgy kerülik e két nyelv érintkezését, mintha az valamiféle fajtalankodás lenne. Kerülik a kapcsolatot a világ legnagyobb nyelvével, azt állítják, hogy az nem illik a politikusok szájába, nem illik oda, ahol arról beszélgetnek az emberek, hogy ki kap mit, mikor és hogyan.

Arisztotelész követői egy fatális hibának tartják, a keresztény, vagy bármely vallás nyelvének kirekesztését a politika mezejéről. A nyugati áramlat nyelvének fejlesztői tudják, hogy bár a keresztények nyelve, gyakori és hosszas áramszüneteket okozott, nem magával a nyelvvel, az igével, hanem a csatlakoztatókkal, a kapcsolókkal a gond, az utóbbiakat kell lecserélni, megjavítani.

Jézus, az eredeti keresztény nyelv-ész, /1/) akár Arisztotelész 350 évvel előtte, megvolt győződve arról, hogy a társadalmi megosztottságból származó feszültség egy természetes állapot, azzal együtt kell élni. Ezért fogadta szeretettel és tisztelettel a lenézett, kiközösített egyiptomi migránst, Mária Magdolnát, amikor az megkereste Őt, Galileában. /2/ Krisztus nem égette volna szénné Dózsa Györgyöt, hanem keblére ölelte volna, fiának hívta volna az igazságosságot követelő, szegény magyar paraszt fiút. Krisztus az elesettek, az átvertek, a kifosztottak oldalát képviselte a haszonélvező kereskedőkkel, nemesekkel szemben.

Arisztotelész, majd később Jézus is azt tanították, hogy akik nem veszik figyelembe, nem tisztelik a közösségeiken belül létező másságokat, nem veszik figyelembe e másságokból származó feszültségeket, nem használják a feszültség levezetéséhez szükséges nyelvet, igét, és inkább kiiktatnák, kikapcsolnák, a feszültségeket a közösségi élet „valóságképéből”, nem tudják mit jelent emberek közt élni. Ezt a merevséget, Arisztotelész és Jézus is, embertelen, eleve közösség ellenes magatartásként ábrázolta. Mindkettő egy olyan nyelvet, igét, fejlesztett ki, mely az igazságosság módszerével oldja a társadalmi feszültségeket. Az Új Szövetség, és a Politika című művek majd-minden oldala a kirekesztés, a merev intolarencia ellen beszél. Nem azt szorgalmazzák, hogy a népek fogják be a szájukat, működjenek együtt a mindenkori uralkodókkal, legyen már végre csend, hanem azt, hogy a népek, szabadon, félelem nélkül hallassák hangjukat, követeljék, kérjék számon az uralkodóiktól, hogy igazságos módon, a közös erővel kialakított törvények keretei közt, döntsenek arról, ki kap mit, mikor és hogyan. /3/

Sorozatom negyedik, utolsó-előtti része, a nyugati áramlat és a keresztények nyelvének különleges kapcsolatáról fog beszélni, arról, hogyan lehet élni és visszaélni a keresztények nyelvével, az igazságosság és fenntartható társadalmi jólét felé vezető úton...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.