2020. április 24., péntek

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/17. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2020.04.24.


I N T E R J Ú

Várkonyi Benedek: „Ilyen szépen kevesen szóltak a nosztalgiáról”
Beszélgetés Wertheimer Gáborral

F E U I L L E T O N

Bacsó Béla: Daniel Defoe leírása a pestisről

K R I T I K A

Károlyi Csaba: Dolgozik az adrenalin

Nagy Gerzson: Délután apámmal. Regény, közökkel. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 208 oldal, 3500 Ft

Olyan időket élünk, hogy nem könnyű a frissen megjelent könyvekhez jutni. Ezt még nem fogtam a kezemben, a szöveget monitoron olvastam, a borítóját a neten láttam. Két jeles író ajánlja ott a reménybeli olvasóknak: Takács Zsuzsa és Zoltán Gábor. Takács Zsuzsa ezt írja: Nagy Gerzson „megvesztegethetetlen, minden érzelgősségtől mentes ” – „kiváló stiliszta, bátor és következetes, egyike az önmagához és szereplőihez egyaránt könyörtelen íróknak”. Egyetértek. Megint született egy remek első prózakötet (mostanában több ilyenhez lehetett szerencsém: Babarczy Eszter, Csutak Gabi, Harag Anita, Juhász Tibor, Moesko Péter, Vass Norbert). Nagy Gerzson szintén máris számon tartandó író. Nem regényt írt, hanem novellafüzért („regény, közökkel”), de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy ügyesen gazdálkodik anyagával, valóban jó stiliszta és kiváló megfigyelő...

Kutasy Mercédesz: Ex libris

Jorge Luis Borges: Tangó
Javier Marías: Berta Isla
Jesús Carrasco: A föld, amelyen állunk
Benito Pérez Galdós: Tristana

Kelemen Ágnes Katalin: Ne legyünk Fretwurstok

Götz Aly: Az egyensúlyát nem találó nép. A németek a szabadság­tól való félelem és a kollektivizmus között. Fordította Huszár Ágnes. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2019, 291 oldal, 3900 Ft

A kötet alapkérdésére, nevezetesen, hogy hogyan követhette el és hogyan ignorálhatta egy nép a nácizmus bűneit, a válasz lényegét összefoglalja a cím és a bevezető, méghozzá Wolfgang Mattheuer Az évszázad lépése című 1984-es szobrának egy lehetséges értelmezésével. Ez az alkotás egy olyan embert ábrázol, aki előre akar haladni, ám középpont hiányában nem talál egyensúlyi helyzetre, így vezetésre vár, mondja már meg valaki: merre van az előre?

Benczi Boglárka: Tisztítótűz
Philip Roth: Nemezis. Fordította Nemes Anna. 21. Század Kiadó, Budapest, 2019, 287 oldal, 3290 Ft

A regény fő vonulata látszólag egy reményteljes élet széthullása, mely a Heine-Medine-kór nyomán szerveződve sorsszerűen csakis negatív kimenetelű lehet, valójában azonban egy magasabb rendű kérdést boncolgat: mi a hit? Hihetünk-e olyan felsőbb erőben, amely gyerekeket szólít magához? A nősülni készülő fiatal Buckyt barátnője a hegyekbe hívja, ahol gyermektábort vezethetne, otthagyhatná a pusztító járványt, néhány óra, és fellélegezhetne. Bucky a nagybetűs történelemből kimarad, és bár menteni akarja a gyerekeket, erre nincs módja, tehát ezen a másik szintéren sem válhat hőssé...

Kocsis Adrienn: Családregény a történelem viharaiban

Bronisław Wildstein: A velünk élő múlt. Fordította Németh Orsolya. Rézbong Kiadó, Budapest, 2019, 449 oldal, 3400 Ft

Wildstein nagyon fontos ideológiai és morális kérdéseket feszeget. Hogy válhat egy zsidó fiú, akinek az apját és testvéreit a szeme láttára gyilkolták le, csekistává? Hogy tud értelmiségi lévén elkövetni kínzásokat, mi a válasza erre? Hogyan válnak az ellenzéki harcosokból besúgók? Van-e szabad választásuk, egyáltalán lehet-e jó döntést hozni ilyen helyzetekben?

Földes Györgyi: Élni, élni – és alkotni

Desmond Morris: Szürrealisták. Joshua Könyvek, Budapest, 2019, 272 oldal, 6900 Ft

A szerző némileg tágabban fogja fel a szürrealizmus fogalmát, mint az megszokott, hiszen belefér e körbe Picasso is, figyelembe véve korai szürrealizmusfelfogását, illetve a Cocteau-val való közös Gyagilev-produkciójukat; de ide tartozik a többnyire dadaistának minősített Duchamp, sőt a többnyire egyszerűen modernistaként kategorizált szobrász, Henry Moore is. Másfelől nem a fogalom, hanem a kötetkompozíció tekintetében szűkebben is érti Morris a hagyományosnál, hiszen a mozgalom történetét elindító csoport költő-, s írótagjaival – Breton kivételével – nem foglalkozik, azon (erősen vitatható) állítást képviselve, hogy az ő tevékenységük esztétikai színvonala és történeti jelentősége igen csekély...

Gervai András: Hős vagy áruló?

Ben Macintyre: Kém és áruló. A hidegháború legnagyobb kémtörténete. Fordította Tamás Gábor. Gabo Kiadó, Budapest, 2019, 420 oldal, 3990 Ft

Macintyre több mint száz órán át beszélgetett a hamis személyazonossággal valahol egy angol kisvárosban élő Gorgyijevszkijjel, s kifaggatta a brit szolgálatok jó néhány egykori tisztjét is. A Kém és áruló nemcsak két rivális titkosszolgálat játszmáit, egy mesterkém életét mutatja meg, de a KGB és a hatalom működését, módszereit, a tisztek szellemi és morális állapotát is, és sokat elárul a félelemben és kettős tudattal élő ország mindennapjairól, de a korszak hidegháborús légköréről is...

Hegedűs Claudia: Olümposzi szexkavalkád

Stephen Fry: Mítosz. Görög mitológia angol humorral. Fordította Kisantal Tamás. Kossuth Kiadó, Budapest, 2019, 422 oldal, 5990 Ft

Megannyi szépírói munka után vállalkozott az angol szerző erre a gigászi feladatra, hogy kezdőknek és haladóknak is szórakoztatóan beszélje el ezeket az ókori történeteket. Elmondása szerint már gyerekkorában beszippantotta ez a mitikus világ, amikor elolvasta a Mesék az ókori Görögországból című könyvet, s bár időközben lepergett jó néhány évtized, a legendák iránti rajongása soha nem csillapult. A szerző számos antik forrásanyagot feldolgozva építette fel a Mítosz szerkezetét, amely az univerzum létrejöttétől, a titánok véres harcán keresztül jut el az istenek születését követően az emberiség kialakulásáig, egészen pontosan szegény önsorsrontó Midász király fátumáig...

Wagner István: Gurlitt, a „varázsherceg”

(Wolfgang Gurlitt Zauberprinz, Museum Kulturspeicher Würzburg, a járványzár alatt digitális videón látható, újranyitás az eredetileg tervezett záráskor, május 3-án, meghosszabbítva július 19-ig.)

Ruff Borbála: Vade mecum

(Finy Petra: A darvak tánca. Előadja Balsai Móni. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2020)

Vademecum ez a lemez a szó minden értelmében (a latin vade mecum jelentése ’járj velem’), amelyben Balsai Móni a gyerekek nyelvét jól beszélő kísérő. Remek túravezető, aki a mesés tényanyag közreadása mellett, „gyerekhangoskönyv” lévén változatos hangszínekben és tónusokban szólal meg, ha kell, suttog, ha kell, kiabál vagy hadar, és ügyel arra, hogy a banyák-boszorkányok-öreg nénik hangja a rövid meséket összevetve se hasonlítson egymásra, ami, ha már csak azt nézzük, hogy vannak ugye jó és gonosz boszorkányok, teljességgel érthető, mi több, elvárható...

György Péter. Az Ismeretlenből érkezett vendég
Illés Árpád

„Mit mondjak még? hogy ebédre mit ettem?
leölt csirkék sült hulláit temettem...”
(Weöres Sándor: Naplójegyzetek – Szüleimnek – Csönge, 1932. november)

A cím Illés Árpád 1980-as műcsarnoki emlékkiállításának katalógusában közölt Frank János-szövegből való. Weöres nem pusztán 1929/1930 óta volt barátja Illésnek, hanem ugyanannak az ártatlannak tűnő műveket meghatározó, eltüntethetetlen vadságnak a nyomai tűnnek fel újra és újra mindkettejük művészetében. Egyiküket sem védték vagy kezdték ki a politikai-esztétikai doktrínák egymást követő hullámai: inkább az érzéseikre hagyatkoztak, s olykor tényleg őszinték voltak....

Stőhr Lóránt: Rajtatok csattant

(Alexander Nanau: Colectiv. Román dokumentumfilm. Verzió Filmfesztivál, HBO GO)

De már a Colectiv című film megszületése miatt is irigykedhetünk, a kortárs magyar dokumentumfilm-művészetben elképzelhetetlen egy ilyen politikai természetű kormánykritikus alkotás. Ha akadna is rá pénz és bátorság, képzeljünk el ma Magyarországon egy minisztert, akivel független, kritikus hangvételű dokumentumfilmes forgathat! Képzeljünk el egy magyar minisztert, aki az állami szintű korrupcióval kapcsolatban egyetlen őszinte mondatot ki tud mondani!

Csengery Kristóf: Megjelölt művek

(Beethoven: Piano Trios – Ghost, Archduke. Erato)

Három virtuóz hangszerjátékos és egyben érzékeny muzsikus. Tökéletesen összeszokott partnerek, akik csiszolt és minden rezdülésében együtt lélegző produkciót nyújtanak. Előadásukat a hangzás iránti érzékenység, a dallamok énekeltetése, ugyanakkor hangsúlygazdagság és temperamentum jellemzi. Minduntalan alkalmat találnak arra, hogy a beethoveni kamarazene párbeszédes jellegét hangsúlyozzák, és hasonlóképpen fontos eleme játékuknak a ritmika sodrása...

Herczog Noémi: A tapsról

Mert a taps folytatódik, csak nem a színészeknek, hanem az egészségügyi dolgozóknak, szociális munkásoknak, boltosoknak, futároknak szól, tehát mindazoknak, akiknek muszáj a nyilvános terekben vagy egyenesen a frontvonalban dolgozniuk. Ez a közös esti taps sokak számára jelenti most a koronavírus „hangját” világszerte. (Pontosabban ez meg a szirénáké.)

Fáy Miklós: A dómok állása

(Music for Hope – Andrea Bocelli koncertje a milánói dómban)

Most pedig, amikor bajunk van, úgy értem, állandóan arról beszélünk, hogy „ha majd ez elmúlik”, meg hogy ilyen időkben csak a zene segíthet, Andrea Bocelli a milánói dómban adott koncertet, amelynek a rövidített formáját eddig 38 millióan nézték meg...

Králl Csaba: A koreográfia mint drog

(Dimitris Papaioannou: Inside)

Nem kell megijedni, nem vagyok őrült. Azok a nézők sem voltak őrültek, akik élőben látták, igaz, Papaioannou némi könnyítést is tett azzal, hogy a közönség bármikor szabadon érkezhetett-távozhatott az előadás nem szokványos időtartama alatt. Ezt online megtekintésnél a beletekerés helyettesítheti. Érdemes beletekerni? Nyilván nem. Vagyis igen, annak igen, aki nem monotóniatűrő, mert már fél órából is sok minden leszűrhető, főleg a darab civil cselekvések sorozatából kimintázódó koreografikus szerkezetére vonatkozóan. De jobb nem beletekerni, ha valaki arra kíváncsi, hogyan működik a színház: drogként. Ami nem kártékony, de feltölt...

Siba Antal: Soros

(Magyarország élőben, Hír Tv)

Mire gondolhat ilyen esetben egy jogász? A jogász arra gondolhat, mint minden épelméjű ember, hogy itt lesznek olyanok, akik méltatlan helyzetbe kerülnek, igazságtalanság történik velük, de nem tudják megvédeni magukat. Életszerű, hogy egy jogásznak az is eszébe jut, hogy talán szakmai végzettsége miatt akár segíthet is. Mire gondol ifj. Lomnici? Hát segítségre a legkevésbé. Viszont eszébe jut az, ami egyébként mindenről mindig: Soros.

I R O D A L O M

Beck Zoltán: a fiúk folyton

én értelek, látod, értelek. tehát azt mondod, hogy „te igenis mindig általánosítasz. micsoda arrogáns módja ez a megszólalásnak”, meg azt, „hogy a férfit és a nőt is megveti a nyelv, amit használsz, megveti mindkettőt, de mert férfi vagy, férfihangon mondod azt, amit mondasz, ezért aztán a nőt sérti, a nőt sérti igazán. hát nem érted, engem sértesz meg mindig, igenis engem”. nem kérdezek vissza, mert akkor még nagyobb lesz a baj, a visszakérdezés az előző mondat ismétléséhez vezet törvényszerűen, azzal a különbséggel, hogy lehetőséget teremt arra, hogy megismételt mondatod másfajta hangvétellel teljen meg. például, hogy sírós legyen kissé, elindított és aztán a férfi mellkasára már csak ráhanyatló ökölcsapás kísérje. egy énekesmadárka elesettségére emlékeztet ez az egyébként is törékeny, piciny test, az arc meg közben dacos, a szemek könnyben, a szájszegletig jól kirajzolódó patak, nem, inkább patakmeder, kis feketével kontúrozva, pedig nem sminkeltél aznap, nem használtál szemfestéket, szempillaspirált, ezt a feketét a harag vagy a sértettség a bőröd pórusaiból préselte elő, látszania is kell a bánatnak, nem csak hangot adni neki szavakkal. én értem, megértelek – de ezt sem mondanám. mert annak a következménye meg a visszakérdezés lesz, a dühöd csak növekszik tovább, egyre hangosabban pörög, mint a wartburg motorja, ha a gázbowden fennakad...

Farkas Balázs: A következmények

Írások a karanténból – Tematikus próza-összeállítás

Néztem Csengét, azon tűnődtem, mikor lett ennyire tökéletesen és visszafordíthatatlanul felnőtt. Gyerek volt nemrég, és az a gyerek már fel is szívódott ebben az új személyben, szinte nyomtalanul. Miután nem reagáltam, vállat vont, nekiállt nyomkodni a telefonját, annak a fénye pedig megváltoztatta az ő arcát, alig ismertem fel. Igazat beszélhetett, úgy rémlett, mindez már régen megtörtént, de akkoriban a lakás is sokkal zajosabb volt, a kis Csenge minden alkalmat megragadott, hogy sikoltozzon, akár örömében, akár dühében, és állandóan az öccsét rángatta, karmolta, ütötte, az pedig csak nézett maga elé, bátortalan félmosollyal, nem tudta, ilyen-e a szeretet, vagy mi is történik éppen. Csenge négyéves volt, Botond pedig kettő. Mikor is volt ez? Előredőltem.

– Mostanában... – megköszörültem a torkom. – Mostanában nem hívogat a barátnőd. Minden rendben?

– Már nem a barátnőm.

Tovább nyomkodta a telefonját, fel sem pillantott...

Oravecz Imre: Feljegyzések naplemente közben

Írások a karanténból – Tematikus próza-összeállítás

Elrendelték, hogy az illetékes helyhatóság segítse az otthon maradó, egyedül élő időseket. Felhívtam hát a polgármestert, és megígérte, hogy ezentúl a hivatala intézi a bevásárlásaimat, és egyéb módokon is gyámolít. Biztatónak találtam, hogy másnap ő maga jött el a kapumhoz fogytán lévő gyógyszereim listájáért, amelynek alapján a körzeti orvossal felíratják és a p-i patikában beváltják majd a recepteket. Mindamellett kérdés, lesz még a boltokban áru, ezért, biztos, ami biztos, szemlét tartottam a készleteim felett, és felére csökkentettem a táplálékbevitelem, a kutyákét, macskákét szintén...

Várkonyi Judit: Csak egy cserép

Írások a karanténból – Tematikus próza-összeállítás

1944 júniusától csillagos ház volt a mi házunk is. Maszkok helyett sárga csillagot viseltek itt az emberek. Családonként egy szoba. Majdnem kétezer épületben, ki tudja, hány szoba, hány élet. Elviselték egymást. Muszáj volt. Talán még mindenük megvolt. Egy-egy szék a gangon, talán pár tő muskátli.

Ma reggel felhúztam a redőnyt, ilyenkor mindig ránézek a ládákban zöldellő levelekre, örülök nekik. És akkor megláttam a sok cserepet a gang másik oldalán. Tavaly április táján vettem észre, hogy hetek óta nincs mozgás a szemközti lakásban. Este is sötét van. Szóba is hoztam végül a szomszédaimnak. Nagy sokára kiderítették, a házaspár mindkét tagja kórházban van. Nem voltak öregek egyáltalán. Hatvanasok. A nő szőke volt, szikár és boldogtalan...

Schüttler Tamás: Vírusgasztro

Írások a karanténból – Tematikus próza-összeállítás

Főzni amúgy sem lett volna kedve, de ügyetlensége miatt, még ha kedve lett volna is, nem tudta volna így megoldani fő étkezését. „Én még a teát is odaégetem” – mondogatta némi öniróniával. Az önkormányzati menü ma éppen húsgombóclevesből, tökfőzelékből és pörkölt feltétből állt. „Talán kicsit édesebb és savanykásabb, mint a kifőzdebeli” – gondolta magában. Az ebédről kialakult véleményét nem nagyon tudta megosztani senkivel, részben az önként vállalt karantén, részben pedig barátainak, ismerőseinek elvesztése miatt. Nyolcvanötödik évében járt, gyerekei távol éltek, csak néha hívták, pedig erősen munkált benne a beszéd, a társalgás iránti vágy. Szerencséjére akadt a közelben egy volt kollégája, akivel néhány naponta telefonon váltottak szót politikáról, filmekről...

Fenyvesi Orsolya: A kis kutya
Fenyvesi Orsolya: Az égő

Vörös István: Mi a teendő?

Vörös István: A sivatagi róka

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése