2021. március 12., péntek

ÉLET ÉS IRODALOM 2021/10. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2021.03.12.


K R I T I K A

György Péter: Egy helytörténeti múzeum

(A Pesterzsébeti Múzeum)

Wagner István: Formák tánca

(Georges Braque – Tanz der Formen, Bucerius Kunst Forum, Hamburg. Meghosszabbítva április 30-ig.)

Králl Csaba: Szabályokkal, szabadon


(Sasha Waltz & Guests: In C / online bemutató, megtekinthető a társulat Facebook-oldalán április 4-ig.)

Waltz mintha visszarepülne az időben, és az amerikai Judson-csoport vagy még inkább a szintén amerikai Lucinda Childs és társai (kései) követőjévé szegődne ezzel a darabbal, és persze nemcsak azért, mert minimalista zeneműre komponál (bár 1964-ben, amikor a legendás címadó Terry Riley-szerzemény született, még nem volt használatban ez a zenei fogalom), hanem mert stílusában, struktúrájában, hangulatában is sokban kapcsolódik azokhoz az akkor forradalminak számító eszmékhez, amelyek a „táncot önmagában mint testi-fizikai, tér-idő valóságot szemlélték és értelmezték” (Fuchs).

Báron György: Tea, rizs, tészta, hal

(A rizsre öntött zöld tea zamata. Rendező: Jaszudzsiro Ozu. A gotói Tora-san. Rendező: Masaru Oh’ura. Tsukiji Wonderland. Rendező: Naotaro Endo. Japán Filmhét, febr. 26–márc. 7.)

A japán filmhetek kínálatában mindig akad néhány, amely az asztal örömeiről szól. Csak az utóbbi időben a rámenről három mozgóképet is megkóstolhattunk (Rámen Shop, A rámen Isten, Rámen-szamuráj), leves után szusi jött (Szusiálmok), desszertnek babpürével töltött édes palacsinta (Édesbab). S bár hű képet kaphattunk belőlük a japán konyha titkairól, némelyiket akár receptkönyvnek is használhattuk, a kaja e filmekben csak ürügy, ami összehozza az embereket, kisimítja az ellentéteket...

Végső Zoltán: A Vastüdő
Peter Brötzmann 80 éves

Peter Brötzmann az európai free jazz atyja, vagy, ahogy sokan emlegetik, a „Vastüdő”, nyolcvanévesen még mindig alkot, amikor pedig lehet, sűrű koncertprogramot bonyolít, és ugyanolyan radikális, mint korábban...

Herczog Noémi: POSZT mortem

A POSZT nem azért szűnik meg, hogy Jordán Tamás (és elődei) munkásságát eltöröljék a föld színéről. Nagyobb előnye, hogy így biztosan nem indul a céggel szemben büntetőeljárás. Ennél a szánalmas történetnél akkor már ezerszer ordítóbb a Tavaszi Fesztivál ügye: hiszen ott valódi teljesítmény szűnik meg. Mert pénz láthatóan van, 1,75 milliárdból indul a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek és az őszi Liszt Ferenc Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál. Holott a BTF nemzetközi brand volt...

Fáy Miklós: Nagy éji zene

(Mozart-nap – a Concerto Budapest internetes koncertsorozata, március 7.)

A koncert poénja az Esz-dúr szimfónia, ami voltaképpen nagy ötlet, egy Mozart-napot nem a nagy g-mollra vagy a Jupiter szimfóniára kifuttatni, hanem az ugyanolyan színvonalú, de kevésbé ismert darabra. A poén csak azért nem ült, mert annyira szép volt előtte a zongoraverseny, hogy elkerülhetetlennek látszott a hanyatlás. A tempók továbbra is éltek, az előadásban volt némi régizenés informáltság, az nem fair, ha az ember amiatt panaszkodik, mert öt perce még jobban játszottak...

Károlyi Csaba: Elfogult?


(Eurozóna. A Klubrádió külpolitikai magazinműsora. Szerkesztő-műsorvezető Zentai Péter.)

Zentainak beakadt a sorstalanság szó, kicsit más összefüggésben használta, mint Kertész Imre. A mi népünk, bármennyire is szentségtörés a szó, a sorstalanság állapotában van, mert egy ember kezében van a sorsunk, az, hogy uniós tagok maradunk-e vagy sem – mondta. Kiszolgáltatott állapotnak is lehet nevezni – hűtötte le a műsorvezetőt Balázs Péter. Az ország nem egyenlő a pártállammal!

Siba Antal: Az emberarcú Fidesz


(Fürjes Balázs és Maruzsa Zoltán nyilatkozatai online és híradókban)

Maruzsa Zoltán a Kossuth rádió keddi, Jó reggelt, Magyarország! című műsorában úgy nyilatkozott, „Ma bizonyítaniuk kell, bírnia kell a rendszernek a rohamot, ezt az elvárást világossá tettem. A tegnapi hiba nem fordulhat újra elő.” Szerinte nem elfogadható, hogy alábecsülték a terhelést.

„Ez kicsit olyan, mintha decemberben a hólapátolókat meglepné a tél” – fogalmazott az államtitkár kifényesült homlokkal már a televíziók kora esti híradóiban, és ez így bármennyire emberi hang is, nem ad választ arra a nyilvánvaló kérdésre, mit tettek addig, amíg nem esett a hó...

Zelei Dávid: A világíró esete Mike Tysonnal

J. M. Coetzee: Fogaskerekek. Fordította Szieberth Ádám. Athae­neum Kiadó, Budapest, 2020, 382 oldal, 4499 Ft

Noha az eredeti kiadás borítóján található alcím (Literary Essays 2000-2005) egyértelműen fogalmaz, a magyar változat már kicsit homályosabb: címlapja „kritikai írásokról” beszél, a hátlap pedig egyaránt említ „irodalmi esszét”, „kritikát” és „tanulmányt”. Bár ez elsőre kissé következetlennek tűnhet, könnyen magyarázhatná a rendelésre dolgozó irodalmárok életvitele, akik hol kritikát, hol évfordulós esszét, hol meg szaktanulmányt írnak; Coetzee esetében ugyanakkor ez a kevertség nem a kötet, hanem az egyes írások szintjén jelentkezik. Szövegei alig különböznek egymástól (hátra kellett lapoznom, melyik jelent meg előszóként, és melyik szimpla esszéként), mások hasonló írásaitól ugyanakkor több ponton is. Pedig nem állítanám, hogy Coetzee felforgatná a műfaji konvenciókat – inkább a komponensek kombinációja és arányai szokatlanok. Azt speciel nem mondanám, hogy tanulmányokkal van dolgunk, azt viszont igen, hogy az írások jobbára az íróportré, a pályakép, az irodalmi és fordításkritika kevercsét adják – ezek együttes jelenlétére pedig még életrajz esetében is ritkán van példa, nemhogy egy mezei esszében...

Tunyogi László: Ex libris

Darvasi László–Márton László–Tasnádi István–Závada Pál: Az ember tragédiája 2.0
Mary L. Trump: Túl sok és sosem elég
Rakovszky Zsuzsa: Állapotváltozások
Guillermo Cabrera Infante: Trükkös tigristrió

Gajdó Tamás: Kapapoly

Mucsi Zoltán. Bérczes László beszélgetőkönyve. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2020, 368 oldal, 4599 Ft

A könyvet nem a „vicces dolgok” határozzák meg, hanem Mucsi Zoltán ironikus szókimondó nyersessége. A legjobb példa erre a FEKETEország című előadás legendás, villanyszerelős jelenetéről szóló provokatív felvetésre adott válasza. Bérczes ugyanis azt találta mondani, hogy ebben az előadásban „végre hasznát vetted előző életednek: hogy apád mellett inaskodtál, és a hajógyári műhelyben krampácsoltál”. Erre Mucsi így reflektált: „Na, látod, megint rátapintottál a lényegre! Már ezért a jelenetért érdemes volt elvégeznem a szakmunkásképzőt. De talán az a kelet-európai közös élmény sem mellékes, amibe mindannyian kerültünk már: hogy elromlik otthon valami, és érkeznek a melósok.” (282.)...

Mayer Zsófia: „Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle...”

Dödölle – Gyerekirodalmi és hagyományőrző kalendárium. Szerkesztette Lovász Andrea. Cerkabella Könyvek, Szentendre, 2019, 313 oldal, 3990 Ft

A közelmúltban nem készült még sem tematikában, sem pedig szerkezetben ilyen sokrétű és közérthető összefoglaló alkotás, a magyar népi értékeket bemutató kötet. Hiányosságai ellenére is képes olyan légkört létrehozni, amellyel a fiatalok számára érdekfeszítővé válik a múlt. A könyv túlmutat az egyszerű irodalmi, mesei élményen, a közölt receptek és játékok családi programok, gyermekfoglalkozások alapjául szolgálhatnak, pedagógusok számára pedig módszertani könyvként hasznosítható...

Mészáros Gábor: Ez az én hangom

Flea: LSD gyerekeknek. A Red Hot Chili Peppers basszusgitárosának önéletrajza. Fordította Pritz Péter. Helikon Kiadó, Trubadúr Könyvek, Budapest, 2020, 276 oldal, 4299 Ft

A könyv memoár-jellegéhez híven történeteket olvashatunk: családról, barátokról, az első fellépésről, első bulikról, zenélésről. Patti Smith verse indítja a kötetet. Egyébként Flea memoárja anyagkezelését tekintve hasonlít Patti Smith memoárjára (Kölykök), amelyben szerelmük történetét írta meg Robert Mapplethorpe-pal.

Bár Flea elbeszélése nem szűkölködik drogos történetekben, a cím mégis inkább a képzelet nevű LSD-re utal...

Losoncz Márk: Tagadás. Kitörés?


Az ÉS könyve márciusban – Tamás Gáspár Miklós: Antitézis. Válogatott tanulmányok 2001–2020. Fordította és szerkesztette Sipos Balázs. Kalligram Kiadó, Budapest, 2021, 456 oldal, 4740 Ft

A kötet legjelentősebb írása – és kincsesbányája – az Igazság és osztály. Azt sugallja, hogy két szocialista hagyományt különböztethetünk meg. Az egyiket Rousseau fémjelzi, a másikat Marx. Az előbbi szerint a civilizáció tönkretette az erkölcsöt, a természetes emberi adottságokat. Vissza kell tehát térnünk az egalitárius nép erényeihez, a puritán egyszerűséghez. A rousseau-i paradigma antiteodiceát kínál, azt állítja, hogy a szenvedés nem természetes. E hagyomány „angyali”, amennyiben úgy tartja, hogy a szolgák erkölcsileg fensőbbrendűek, és elegendő lefolytatni a természetes szabadságküzdelmeket, hogy a nép ismét önmaga lehessen. Ezzel szemben a fausti-démoni marxi paradigma azt sugallja, hogy a proletariátus a tőke szerves alkotóeleme, s forradalmi jelentősége csak azért lehet, mert elidegenedettsége folytán képes tagadni az osztálytársadalom rendszerét – és egyúttal önmagát. A nép önaffirmációja helyett a proletariátus öntagadása, az ontológiai lényeghez való visszatérés helyett historizálás, az „ember” változékony megjelenési formáinak kritikai elemzése. Az Antitézis szerint a bajok többször a rousseau-i paradigmához való visszahátrálásból fakadtak – ez nem más, mint egyenlősítés az emancipáció helyett, etatista újraelosztás a kapitalizmus kereteinek felszámolása ellenében. TGM elismeri, hogy a rousseau-i hagyományhoz való ragaszkodás indokolt lehetett például a fasizmussal való szembeszegüléskor, ám alapvetően visszalépés, felszínesség...


I R O D A L O M

Csuday Csaba: Álmomban

Csuday Csaba: Mágnes

Hegedűs Ágota: Indulni kell

Hegedűs Ágota: Mrs. Dalloway dalain

Hegedűs Ágota: semmi se jön

Orcsik Roland: Transzmutáció

Szív Ernő: Árvaság

(Ne kopogj!)

Gyurka nagybátyám édesanyja akkor halt meg, amikor ő ötéves volt. Anyám alig egy. Rengeteg képet látok róla, méla arcú, mondhatnám kissé bambának is, de inkább szomorúnak. A maciját végül én beleztem ki. A hintalovát én tettem tönkre. A gyönyörű rajzait, tollas, íjat feszítő indiánokról és görög testű sportolókról én kótyavetyéltem el. Az összegyűjtött sportújságjait, köztük az Aranycsapat diadalmenetét én szórtam bele a világba. A család, amikor a gyönyörű, okos anyja meghalt, kézről kézre adta, igazi árva volt. A nagyszülők versengtek érte, kinél legyen. Birkózott. Gimnazista lett, valami eltört a kamasz fiúnál, egyre rosszabbul tanult, meg is bukott másodikos korában. Még otthonról is megszökött, fölszaladt Pestre. Aztán ott is hagyta az iskolát, és a nyári szünetben a téglagyárban dolgozott, ahol egy elszabadult csille csúnyán megbántotta a karját. De birkózott tovább, egyre növekvő fájdalmakkal. A szolnoki kórházban állapították meg a csontszarkómát. Ötvennégy augusztusában halt meg a családi otthonban, tizennyolc évesen...

Gyöngyösi Csilla: A befejezetlen mondat

De-vel nem kezdünk mondatot, olvasom Vida Gábor könyvében, és hangosan felnevetek a metróban, rajtam pufajka, mert amikor Kolozsvárról elindultam, még mínusz tíz volt, és különben is fázós vagyok, most meg plusz tíz van, hátamon a hátizsák meg a végigcsorgó izzadság, meleg van, mindenhol fűtenek, mint a bolondok, aztán kimész és megfagysz, a szatyromban a plüssök, C & A bugyik meg a turkálós ruhák, mert olcsóbb Pesten turkálóba járni, mint Kolozsváron,

mi is jellemezhetné jobban azt az átmeneti, sehol otthon nem levő létet, ami az én generációmnak jutott, hogy több időt töltünk mikrobuszon, vonaton meg repülőn, mint otthon, mert állandóan menni kell valahova, és ha már van egy szabadnapom, hát hova megyek, a turkálóba, ahol árleszállítás van, mert mennyit is ér az a ruha, amit hordunk, az új árát semmiképp, és azt gondoljunk, hogy majd ezzel spórolunk, mert így ugyanazt az olcsó szart hordjuk, de legalább milyen jó bizsnicet csináltunk, a szabálysértési eljárás után, amiért hülye fejemmel én vagyok a hibás, de amit gyorsan meg is szüntetnek, bevonulok a turkálóba a sok hozzám hasonló középkorú nővel, hogy kiélhessük a birtoklási ösztönünket és a mohóságot, mert a csontjaimba van írva, hogy nincs, nem volt, és mert amikor ez még fontos volt, kislánykoromban az érában, akkor a csempészfarmer drága volt, csak a burzsujgyerekeknek volt, és mi hiába voltunk burzsujok, nekem akkor se volt csempészfarmerem...

Oravecz Péter: Folyt. köv. Sanghajban

Egy megszeppent, cserbenhagyott kisfiú és egy megvilágosodott bölcs lakott könnyes tekintetében – sosem felejtem el. Úgy festett ott az asztal végében jókora orrával, mint egy nyugdíjba vonult, szomorú bohóc, aki egy keresztrejtvény megfejtésétől várja a választ visszhangtalan kérdéseire. Aztán, hogy megmentse a kedélyes hangulatot, engedélyt kért, hogy megossza velünk egyik legkedvesebb viccét. Noha sejtettük, hogy kínosan rossz vicc lesz, azért csak bátorítottuk: ne tartsa magában, halljuk!

A vicc úgy robbant, mint egy váratlanul közénk hajított kézigránát. Az az igazság, hogy piszok jó vicc volt. Fogalmam sincs, hogy szólt, mert a robbanás egyúttal ki is törölte belőlem, de az érzés máig elevenen él bennem, ahogy térdünket porolva zenésztársaimmal egymásra nézünk, és elismerő pillantásunkban fellobban egy tűz, melyet a szellem elpusztíthatatlanságának újabb bizonyítéka éltet...

Juhász Tamás: Lélekügyes

Péter közel járt a műszak végéhez és ahhoz, hogy a pultra dőlve elaludjon. A pokolba kívánta a tizenkétórázásokat, többször indítványozott már petíciót, tüntetést a szakszervezetnél, de mindig elintézték annyival: felsőbb döntés, nem tehetnek semmit.

Pörgésre vágysz? Szeretsz emberekkel foglalkozni? Mindened a problémamegoldás? Jó a kommunikációs képességed? Itt a helyed! Jó fizetés, fiatalos csapat, mennyei munka! – morogta Péter azt a hirdetés­szöveget, ami alapján annak idején soul resources lett.

Eleinte élvezte is. Szeretett segíteni az embereknek, értelmezni a csavaros jogi nyelvet. Érdekes jellemfejlődéseket látott, és ha kérték, szívesen adott tanácsot. Ám mostanra elege lett...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.