2021. április 17., szombat

AZ ÉS 2021/15. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2021.04.16.


F E U I L L E T O N 

Hermann Veronika: A sorsszerűség irodalmi tétje
Marilynne Robinson és Szabó Magda

I N T E R J Ú

Váradi Júlia: Az innováció nem biztonsági játék
Beszélgetés Gáspár Máté kultúraszervezővel

K R I T I K A

Mélyi József: Magyar Mindenség Múzeuma

Cserhalmi Luca: Lesz mit ennünk


(Süveges Rita Mellette minden puszta gyom című kiállítása 2021. április 18-ig látogatható az Inda Galériában.)

Wagner István: Város és vidék

(STADT und LAND zwischen Traum & Realität, Albertina, Bécs. Átmenetileg zárva április 11-ig, megtekinthető július 4-ig)...

A szerző további cikkeiStőhr Lóránt
Emberkísérletek

(Ilja Krzsanovszkij–Jekatyerina Oertel: DAU. Natasa. Mozinet Filmnapok)

A nagyjából tucatnyi, többnyire igen hosszú jelenet végignézése egyenként is emberpróbáló feladat. Bár a sztálini diktatúra iszonyatos szorítása egészen a mellbevágó befejezésig csak áttételesen érzékelhető, a tehetetlenség és szorongás személyes egzisztenciális tapasztalata a folyamatos önpusztításon és mások gyötrésén keresztül minden emberi együttlétet alapjaiban határoz meg a filmben...

Rákai Zsuzsanna: Kettős portré

(Albrecht Mayer, Vital Julian Frey, Deu­tsche Kammerphilharmonie Bremen – Deu­tsche Grammophon.)

Ez az első ránézésre meglehetősen sajátos válogatás, persze, automatikusan felveti a kérdést, vajon mi lehet a borítón Mayer fotójával és Mozart aláírásával csábító lemez valós célja: csakugyan a komponista arcképét rajzolja-e meg inkább, vagy alapvetően Albrecht Mayer Mozartra hivatkozó jutalomjátékához kapja kézhez az érdeklődő? A válasz, szerencsére, pártatlanul megnyugtató, mert a felvétel mindkét várakozásnak nagyszerűen megfelel...

Molnár Zsófia: Mellékszálak

(Az öldöklő angyal, Schauspiel Stuttgart, BTF, április 10–11.; A rendes lányok csendben sírnak, VígSTREAMház, március 13. és április 10.)

A különböző életkorú és életszakaszban járó három nő mindegyike a saját történetét meséli, ugyanannak a történetnek a párhuzamos mellékszálait (ez az első perctől magától értetődő), amelyek helyenként összefonódnak. Kerülgetik egymást a szűk térben, keresztezgetik egymás útját, időnként leülnek ugyanahhoz az asztalhoz, szoronganak egymás mellett a kanapén. A legfiatalabb még gyerek – és áldozat (Hilda/Márkus Luca), a középkorú (Júlia/Balázsovits Edit) elvágyódó, másra vágyó megfigyelő, a legidősebb (Erzsi/Kiss Mari) mindenekelőtt anya...

Fáy Miklós: A múltak üteme

(A Fesztiválzenekar koncertje az 1985-ös Tavaszi Fesztiválon)

Hogy a mostani, mármint az 1985-ös előadók, Kocsis Zoltán, Fischer Iván hittek-e a feltámadásban, hogy a három Bartók-zongoraverseny mellé találtak egy negyediket, azt nehéz volna megmondani, én akkori közönségként azt éreztem, amit Brahms mondott: az első műveket vízbe kellene fojtani. De Brahms azt is mondta, hogy „mint a kutyakölyköket”, és ma biztosan nem jutna eszembe kutyakölyköket vízbe fojtani, ahogy másnak sem, ha jót akar magának. Az ember hallgatja, bólogat, néha nagyon bólogat. Ebből lett a Bartók nevű cserebogár...

Grecsó Krisztián: A feladatmegoldó

(Spiró György 75., A születésnapos íróval Szegő János beszélget, a Magvető YouTube csatornája)

Spiró szemérmes, fegyelmezett ember. Egyetlenegyszer látszik csak, milyen viharok dúlnak benne, miközben mesél. Börcsök Enikőnek (az ő karakterére) hat drámát írt, és ebből a művésznő öt nagy szerepet el is játszott. A hatodik drámát már elolvasni sem tudta, nem hagyta meg neki(k) a sors. Amikor ezt Spiró elmondja, egy pillanatra látni azokat a kordában tartott, uralt nagy viharokat a szívében… Háromegyed óra kortalanság, öröklét, egy remek Szegő-interjú, a nagy író mesél, és csak történik csöndben a csoda...

Králl Csaba: Kukucska

(Rambert: Rooms – online bemutató, április 9.)

Strømgren nem kispályás alkotó: a koreográfusság mellett drámaíró (25 mű!), opera- és színházrendező, bábművész, filmes, díszlettervező, akinek 150 színpadi munkáját eddig a világ 63 országban mutatták be, de van saját társulata (nem kicsi repertoárral), sőt a futball művészetéről szóló beavató (?) táncelőadása is (A dance tribute to the art of football), amiről, ha nálunk bizonyos felső politikai körökben értesülést szereznének, egy országos turné tuti garantált lenne. A viccet félretéve: Strømgren alkotói sokrétűsége, polihisztori hajlama messziről mutatja magát az előadásból. A darab erőssége ugyanis pont a kevert nyelv, a komplex színházi-filmes-koreografikus rendezői logika, az összművészetiség...

Károlyi Csaba: Élő költészet

99 magyar vers – Simon Márton vá­lo­gatásában – antológia. Az előszót írta Simon Márton. Helikon Zseb­köny­vek 99., Helikon Kiadó, Bu­da­pest, 2021, 248 oldal, 1999 Ft

Osztottam és szoroztam, majd megállapítottam, hogy ez az antológia Simon Mártonról szól. Szakmai beszámolót és személyes vallomást kapunk arról, ő hogyan látja saját mesterségét. Munkája hiteles és szerethető. Ugyanakkor hiába bizonygatja, hogy „semmiféle kánonképző szándék nem volt” benne, sőt épp a kánonon kívül is igyekezett keresgélni – már az is kánonképző művelet, ha nem akarunk kánont, vagy nem vesszük figyelembe. De ennél többről van szó: ha Weöres Sándor megmutatja a szubjektív olvasatát (Három veréb hat szemmel), az is kánonképző, ha Simon Márton válogat szubjektíven, az is. Nincs ezzel semmi baj, mivel eleve nem egy kánon van, hanem több...

Várkonyi Benedek: Ex libris

Tilmann Lahme: A Mannok
Manfred Flügge: Nagyváros lélek nélkül
Oliver Hilmes: A fekete özvegy
Benjamin Balint: Kafka utolsó pere...

Várhegyi Éva: A tudós felelőssége

Kornai János: Töprengések. HVG Könyvek, Budapest, 2021, 158 oldal, 3900 Ft

A kötet önéletrajzi elemekkel átitatott írásaiban központi téma a tudósi felelősség firtatása. Kornai Jánost régóta foglalkoztatja a szocialista gazdaság reformjának kérdése. Ő nem csupán a marxizmussal (és a kommunista párttal) szakított 1956-ban, hanem a reformerséggel is, miután ráébredt, hogy nem a szocializmus reformjára, hanem más rendszerre van szükség. A Közgazdaságtudományi Intézet egymást követő politikai korszakait és a különböző eszmei áramlatokat, valamint azok fő képviselőit bemutató írásában a reformokat mereven elutasító álláspontját is felülbírálja, elismerve, hogy azok nyomán is történtek pozitív változások...

Mohai Aletta: Nincs rajta kapcsoló


Czéh Zoltán: Erre sárkányok élnek. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 616 oldal, 4990 Ft

Azt hinnénk, a könyv erről szól: az A38 hajóról leesett újságíró retrográd amnéziáján felülkerekedve megfejti saját rejtélyét, és egy izgalmas, ok-okozati szálakon szőtt detektívtörténetet olvashatunk, vagy legalábbis egy megregényesített logisztori játékot. De nem, az olvasmány inkább a Bűn és bűnhődés szenvedésállapotát idézi, amiben a modernkori magyar Raszkolnyikov bolyong Budapest utcáin hol gumipapucsban, hol agyrázkódástól fájó fejjel, vagy megvágott talppal, esetleg gombaportól kábán, hagyva, hogy minden csak történjen vele, miközben az összes döntése motiváció nélküli, és még a Bűnt is csak szánalomsorozatai után követi el – az egyetlen olyan cselekedetet, aminek értelme van a regényben vagy az életében...

Nemes Z. Márió: Kibergonzó

Warren Ellis: Transmetropolitan – A teljes gyűjtemény 1. Fordította: Holló-Vaskó Péter, Fumax Kiadó, Budapest, 2020, 488 oldal, 11 995 Ft

A Darick Robertsonnal rajzolóval közösen létrehozott Transmetropolitan 1997 és 2002 között jelent meg, majd 2015-től három gyűjteményes-kötetben is kiadták, melynek első darabját tavaly hozta ki magyarul a Fumax Kiadó. A történet főhőse a vidéki elvonultságból a huszonharmadik századi metropoliszba visszatérő gonzo-újságíró. Spider Jerusalem, aki Hunter S. Thompson cyberpunk változataként politoxikomán őrjöngésben forgatja fel a közéletet. Ugyanakkor nem (csak) anarchisztikus individualizmust képvisel: a „punk” energiákhoz újságírói éthosz és emancipatorikus társadalomvízió társul. A karakter belső feszültsége épp abból adódik, ahogy az önromboló nihilizmus és az idealista médiamártír szerepe közt ingadozik...

Margócsy István: A Krasznahorkai-jelenség

Az ÉS könyve áprilisban – Krasznahorkai László: Herscht 07769. Florian Herscht Bach-regénye. Elbeszélés. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 424 oldal, 5999 Ft

Hősünk állandóan a jelen lévő apokalipszisről elmélkedik és beszél („az apokalipszis az életnek, a világnak, az univerzumnak, a Valaminek a természetes állapota, most van az apokalipszis”), s mindent az apokalipszis jegyében értékel – csak épp az a különös, hogy ezt az apokalipszist a regény világában rajta kívül az égvilágon senki nem látja és tapasztalja, s a többi szereplő (akik persze kissé nevetségesnek vannak bemutatva, talán azért, mert nekik nem apokaliptikus a beállítottságuk) legfeljebb konkrét kellemetlenségektől és a bűncselekményektől fél. Hősünk bizonyára az apokalipszis lovaival szemben próbálja megbosszulni a neonácik gyilkosságait – de azt maga sem gondolja (legalábbis a szöveg nem utal rá), hogy ő maga igazságot tudna tenni, legfeljebb rafinált bosszút áll; az őt körülvevő világ pedig törheti a fejét, vajon mennyivel derekasabb Herscht bűncselekmény-sorozata, mint a megelőző gonoszság. Az olvasónak persze éreznie kell(ene) a különbséget, hiszen Herscht, a főhős, olyan segítőket is talál, véletlenül éppen a germán mitológiából, akiknek nyilvánvalóan pozitív elfogultságuk van a hős iránt: gyilkosságainak kiegészítéseként leszáll a világfa tetejéről a nagy germán sas, s Herscht ellenfelét diadalmasan nem szűnik zaklatni, a befejezésben pedig hősünk úgy vonul két szerencsétlen farkasával a természet pusztító és fenntartó csodájába, mintha maga Wotan lépett volna elő két hűséges farkasával. Ha a mindennapok és a történelem már nem tudott segíteni, hívjuk elő bátran mitológiai fegyvertársainkat – hátha azzal enyhül az apokalipszis réme...

I R O D A L O M

Szív Ernő: Árvaság
(félelem)

Egyszer a nagyfiúk szóltak, hogy réseken és repedéseken át be lehet bújni a roggyant tetejű zsinagógába. Vannak ott mindenféle könyvek. Meg talán más is. Lázas ujjakkal eldugott, padló alá ásott érték. A hetvenes évek legeleje, egy vidéki kisváros senkiése zsinagógája. Majdnem harminc éve üres, elvitték belőle az Istent, a szót, a hitet. Egyre kevesebb az ember, aki még emlékszik az idelátogató izraelitákra. Hányszor átnézhették érdeklődők eldugott arany után. Hány elemlámpafény pásztázhatta valami rejtett visszacsillanás reményében. Kopogás falon, földön, gerendán. De csak Dávid zsoltárai, fekete hátú énekeskönyvek hevertek a halmozódó törmelékek között...

Berta Ádám: Gergelyhajlítás

Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a bizalomhiány egyfelől faterasz, másfelől muterosz és Talp között húzódik meg. Ők hárman két, bizalmon alapuló szövetséget alkotnak, közöttük árok. Muterosz és Talp feltétlenül megbíznak egymásban, fateraszban azonban rajta kívül senki nem bízik. Szövetsége egytagú, amit átlagon felüli önbizalommal akar ellensúlyozni.

A tét nem az árok felszámolása, hiszen az esélytelen. Faterasz demonstrációja arra irányul, hogy a bizalomhiányt ne szabadjon elismerni. Mindenki játssza el, hogy ők hárman bíznak egymásban. Faterasz nyugatnémet márkán akar kollaboránsokat vásárolni magának, megkaparintva az ellenállás anyagi fedezetét, teljes kiszolgáltatottságba taszítva a nála gyengébbeket...

Szánthó Erika Emma: We can’t


„Láttak már rákos beteget?” Pannival egymás kezét fogjuk, csurog a könnyünk, Panni szája erősen remeg. Elmondja, hogy nézte, ahogy ül és mérhetetlenül szenved, hogy halmozódik, sűrűsödik a fájdalom. És nézte a dudort a koponyáján, amely, ahogy a húgunk soványodott, csak egyre nagyobb lett. Akkor arra gondolt, Istenem, ne gyötörd tovább, ha menni akar, ne miattunk szenvedjen.

Szomorú dallamot játszanak. Újra a karácsonyi videófelvétel. Mi vagyunk az angyalok, a fát mi díszítjük, Anna boldog kiáltással fogadja, ahogy a délutáni alvás után belép. Rögtön odaszalad hozzá, minden egyes szaloncukrot és díszt megfog. Majd körbetáncolja, úgy göndörödik a haja, mint egy báránykának, sebesen jár a lába, pörög a szoknyája, nevetünk...

Deák D. Dániel: Mit jelent

Tíz óra harminchárom perckor a legtöbben felöltözve vártuk, hogy kimenjünk a szabadba, már melegem volt, és kezdtem egyre idegesebb lenni, hogy elkésünk, amikor Laci, aki egy tépőzáras zöld cipőt próbált éppen felvenni, és nem tudja, mit jelent a selejt és a pipa, nem bírta felvenni a tépőzáras zöld cipőt, az Edit néni viszont az öltöző másik végében segített másvalakinek, mi meg egyre nagyobb késében voltunk, és a Pisti, aki most időben átöltözött, azt mondta, hogy siess már, de béna vagy, és én itt már nagyon ideges voltam, a Laci erre azt válaszolta, hogy te vagy a béna, a Pisti meg, hogy hülye, a Laci meg, hogy te vagy, a Pisti meg, hogy aki mondja másra, az mondja magára, a Laci meg, hogy kuki, a Pisti meg, hogy kurva, én meg befogtam a fülem, de már nem tudtam lenyugodni, úgyhogy toporzékoltam és csapkodtam és közbekiabáltam, hogy az én anyukám a kurva, mert nehezen tudja beszerezni a dolgokat, mert nincs elég pénze, de jönnek azok a férfiak és segítenek neki, és a múltkor az egyikük hamarabb jött ki a szobából, ahova együtt szoktak bemenni és együtt szoktak kijönni, de most ő hamarabb jött ki, én Kisvakondot néztem, ő megigazította az övét és leült mellém a kanapéra, és a fekete bőrcipőjét húzta fel éppen, mikor azt mondta, hogy ügyes kurva az anyád, az óvó néni meg a fejemhez vágta, hogy hülye vagyok, mert hiába vagyok okos, ha közben nem tudom, mit jelent érezni...

Odze György: Másképp alakult

A nappaliban várt. Húsz éve él egyedül ebben a házban, megszokhatta a várakozást, de ez a nap most másféle várakozás volt. Peregyelkinóban, Moszkva környékén, egy elegáns villanegyedben állt a ház, a várostól nyugatra, egy hatalmas kertben. Itt él húsz éve, bezárva. Alkalmanként, kísérővel megy orvoshoz, néha operába, állatkertbe, parkokba, mert szereti a természetet, időnként elmennek ebédelni egy étterembe, ahová nem járnak külföldiek, nem beszélhet senkivel, senkinek sem mondhatja el, ki ő valójában, de az embereket nem is érdekli. Közömbös, igénytelen város, közömbös, igénytelen emberekkel, miért is érdekelne bárkit egy ötvenes, jóképű, elegáns férfi? Peregyelkinó, ez lett az élete. Nehezen barátkozott meg vele. Nagyon nehezen...

G. István László: Aszimmetrikus imák

G. István László: Második altató

Markó Béla: Álom a költészetről

Markó Béla: Hideg szeretet

Markó Béla: Pamflet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.