Szerző: ÉS
2021.08.27.
I N T E R J Ú
Csontos Erika: Legalább volt értelme
Beszélgetés Perintfalvi Ritával
K R I T I K A
Vida Kamilla: Konstruktív bizalmatlansági indítvány. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 69 oldal, 1999 Ft
Amellett, hogy nemzedéke tán legnagyobb tehetsége, a még mindig csak 24 esztendős Vida Kamilla a magyar irodalom egyik legüdítőbb jelensége: bátorságával, vitalitásával, határozott, karcos hangjával valószínűleg ő az egyedüli költő, aki bármikor rá tudna beszélni egy forradalomra. Első, régen várt kötete, a Konstruktív bizalmatlansági indítvány ugyanakkor inkább egy pohár szénsavmentesre fáradt kézműves sörre hasonlít: egyedinek készült, de ipari lett – és már egyáltalán nem akar rábeszélni egy forradalomra.Tovább
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.Tovább
Domány András: Ex libris
Ezerkilencszáznyolcvankilenc. Magyarország a jelenkorban
Demmel József: Szörnyeteg Felső-Magyarországon?
Apor Péter: Forradalom a hátsó udvarban
Vámos Péter: Magyar–kínai kapcsolatok 1949–1989Tovább
Bárány Tibor: Hány évad a világ
Zsolnai György: Spoiler. Esszék a minőségi sorozatok világáról. Szépirodalmi Figyelő Alapítvány, Budapest, 2020, 152 oldal, 2500 Ft
Zsolnai György esszékötete kedvet csinál a gondolkodáshoz, és alighanem ez a legfőbb ambíciója. Tézisei provokatívak: a szerző szerint a „minőségi” (más terminológiával: „újgenerációs”) televíziós sorozatok aranykora a streamingszolgáltatások elterjedésével sajnálatos módon véget ért. Míg az 1999 és 2013 közötti korszak – amelyet a szerző szerint olyan remekművek fémjeleznek, mint a Maffiózók (jelen sorok szerzője buzgón bólogat!), a Drót, a Mad Men, a Totál szívás vagy épp Az elnök emberei – az igényes nézőről szólt, akit a kábeltelevíziók „autonóm írói szándékokon alapuló” minőségi sorozatokkal igyekeztek magukhoz csábítani, addig az elmúlt években „lassú visszasatnyulásnak” vagyunk szemtanúi.Tovább
Szokács Kinga: A nő, aki megszült
Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány. Fordította Todero Anna. Park Könyvkiadó, Budapest, 2021, 224 oldal, 2990 Ft
2017-ben Campiello-díjat elnyert, huszonhárom nyelvre lefordított regény fő témái tehát elsősorban a felnövés és az anyaság kérdése, de tematizálódik a generációk különbözősége, a város és a vidék ellentéte, a szegénység rideg valósága, a kiskamasz lány első érzéki élménye, barátsága, tanulmányi előmenetele is. A legerősebb szál talán a húg, Adriana és a főszereplő kapcsolata. A gyerekfogorvosként dolgozó és írói tevékenységét hajnalonta végző Donatella Di Pietrantonio szikár, mégis sűrű és pontos mondatai szóról szóra, nagyon tudatosan épülnek egymásra, sehol egy felesleges jelző, vagy egy közhelyekre kifutó megállapítás.Tovább
Bödecs László: Bővül a Nagy Textus
Géczi János: Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 124 oldal, 2500 Ft
A verseknek tehát éppen az a szándéka, hogy lefejtsék a mulandót a változatlanról, a mitikust a kézzelfoghatóról, abszurd módon: leírják „akként, ami megmaradt belőle / a szöveg alatt” (…alatt). Megmutassák a morál ingatagságát, az ember állatiasságát. A költői lét, a költő szerepe is redukálódik annak mikrotársadalmi, kicsinyes viszonyaira, demisztifikált ez a költői pozíció (A poéta). Többször a kereszténységgel helyezkedik profán módon szembe ez a költészet, a Példázat című versben Venus egy felajzott szerzetessel találkozik, a M.I.N.D. címűben a kolibri jezsuita szemléletű, katalógusszerű leírását adja, a Mestermunka párhuzamos történet Jézuséval, arról az „egyszerű ácsról”, aki a keresztet faragta. Mindezekkel az apokrifokkal bővíti e költészet a nagy mítoszt, annak esendőségét, kiegészíthetőségét hangsúlyozva.Tovább
Herczeg Ákos: „Lassú ellenfényben, eltelik”
Ketten egy új könyvről – Simon Balázs: Összegyűjtött versek. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 728 oldal, 4999 Ft
Ha valami, akkor Simon Balázs lírája feltétlenül képes az olvasót a művészet általi átlelkesítettség tapasztalatában részesíteni. Bármelyik korszakát nézzük is, legyen szó akár a klasszikus (jellemzően görög–latin) műveltségeszmény jegyében fogant korai, vagy akár a hétköznapok reáliáinak puszta megfigyelését is a művészet gyakorlásának, megélésének terepévé avató kései kötetekről, az egyik legszembetűnőbb sajátossága, hogy az ember lényegi kérdéseit érintő, felforgató (és mint műalkotás csak ilyenként komolyan vehető) művészet valódi egzisztenciális téttel bír. Mi tagadás, nehéz elképzelni ennél antagonisztikusabb lírafelfogást a 90-es évek elejének költői közbeszédével, mikor Simon Balázs első kötete, a korszerűtlenség heroikus vállalását már címében magán viselő Minerva baglyát faggatom mégis megjelent.Tovább
Vörös István: A nem értés poétikája
Ketten egy új könyvről – Simon Balázs: Összegyűjtött versek. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 728 oldal, 4999 Ft
Simon Balázs 20 év viszonylagos elfeledettség után újra az érdeklődés homlokterébe került. Egy nagyobb összeállítással az Alföld is megemlékezett róla halálának 20. évfordulóján. Az összegyűjtött kötet tétje, sikerül-e Simon Balázs életművét a jelen és a jövő számára érdekessé tenni. Mond a maiaknak valamit ez a XX. századi hang? A 90-es évek versnyelve most látszik avulni, az akkori erőteljes lírafordulat eredményei beértek, és meghaladásra várnak. Simon nyelve mennyiben jellegzetesen 90-es évekbeli? Ha őt nem számítanánk hozzá, másféle összkép látszana. Vajon annak a kornak az iróniája mindig olyan röhögtető volt, mint bizonyos Parti Nagy- vagy Esterházy-passzusok olvasása során tűnik? Simon Balázs iróniája nem nevettető, nem vicces, hanem véresen komoly, játékai, melyek mitikus világokba kalauzolnak, életre-halálra mennek. Szinte naivan nyilvánul meg a költő, megszólítja a verset, mint valami romantikus.Tovább
Ruff Borbála: Fordított Columbo
(Agatha Christie: Gyilkosság a paradicsomban. Novellák. Előadja Csankó Zoltán. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2021)
Bocsássa meg nekem az olvasó, hogy az objektivitás helyébe a fenti sorokban a belga nyomozóval szemben alkotott fenntartásaim nyomakodtak, de hát rajongóinak száma úgyis jócskán javít az egyenlegen. Mindjárt azzal is, ahogyan az Agatha Christie húszas-harmincas években született Poirot-novelláiból válogatott hangoskönyvön most Csankó Zoltán szólaltatja meg őt, igazán szép mementót állítva a Christie által hamar megunt Poirot-nak.Tovább
Wagner István: Modern idők
(Moderne Zeiten – Industrie im Blick von Malerei und Fotografie, Bucerius Kunst Forum, Hamburg, szeptember 26-ig)
Tovább
Cserhalmi Luca: A tudás fája
(Az Elfelejtett tudások jegyzéke című csoportos kiállítás október 3-ig látogatható a Budapest Galériában.)
Tovább
Báron György: Szünetjel
(XV. Kecskeméti Animációs Film Fesztivál, augusztus 10–15.)
Volt hát mire emlékezni, a múltat fürkészve eltűnődni a hazai animáció jelenéről és jövőjéről, amelynek a KAFF mindig hű lenyomata. Míg a főszerepet az idén a múlt játszotta – árnyékában a jövő csak halványan körvonalazódott, a jelenről pedig nincs mit mondani: fekete lyuk, elhúzódó szünetjel. A középgeneráció alig volt jelen. A rövidfilmes versenyt, amely mindig az igazi innovációt és izgalmat rejti, eluralták a diákfilmek.Tovább
Siba Antal: Kik azok a senkiházik?
(Nagy Feró és a Kossuth-díj. Hírt TV, Magyarország élőben)
Ezzel még csak azt sem mondom, hogy Nagy Feró nem érdemelte meg a Kossuth-díjat (azt sem, hogy igen.) De ha már ezt elfogadták ezek az emberek, fogadják el azt is, hogy ez sokaknak nem tetszik. Azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor miniszterelnök is közös fotót osztott meg a közösségi oldalán, a Beatrice frontembere elmondta, „állati” boldog volt és hozzátette, nem ő, hanem Orbán Viktor erőltette a képet, majd meg is jegyezte a miniszterelnöknek, hogy óriási „nyüszítés” lesz a túloldalon. Ha pedig ezt akkor így látta, tudhatta, mire számíthat.Tovább
Gergics Enikő: Magánügyek
(Bess Wohl: Válaszfalak, Orlai Produkciós Iroda, aug. 12.; Szokol Judit–Fabacsovics Lili: Csend-etűdök, ESZME, Szkéné, Szentendrei Teátrum, aug. 14.)
A fiatalabb testvér nyíltan meleg agglegény, drámatanár és főként drámakirálynő, Nagy Dániel Viktort nem lehet irigyelni ezért a hálátlan szerepért, amiben még a humor is gyorsan elfárad. Brian nem pusztán a filmvígjátékokban bevett kellékké vált, sztereotip meleg férfi kellemetlenül kétdimenziós skicce, hanem egyenesen rosszindulatú paródia; nehéz ebben az ábrázolásban az ún. meleglobbi színházi előretörését látni. Feltételezhetően nem rendezői döntés, hogy az ő alkalmi szexpartnerjelöltje lesz az előadás egyik legjobban integrált személyisége: inkább Rohonyi Barnabásnak sikerül bámulatosan eltalálnia az arányokat ebben a jelenetszerepben, hogy kiszolgálja a helyzetkomikumot, de mégse váljon ő is karikatúrává.Tovább
Fáy Miklós: Schiff és az árnyéka
(Brahms. Piano Concertos – ECM, 2021)
Azon gondolkodom, ha valaki odaültetett volna a készülék elé, hogy hallgassam meg az új Schiff-lemezt, hittem volna-e neki. Már hogy ezen a lemezen Schiff András játszik. Talán igen, a sokszólamúság miatt, érezni, hogy olyan játszik, akinek Bach a legnagyobb. De ez Brahms esetében is jó közelítés, hiszen ő azt mondta, a XIX. század legnagyobb szellemi teljesítménye a Bach-összkiadás.Tovább
Végső Zoltán: Piac és emberi oldal
(Doctor Mix, Dom Sigalas, Piano Shack with Woody – három zenekészítéssel foglalkozó videócsatorna a Youtube-on)
A három videocast közül talán a Piano Shack with Woody a legszerethetőbb, mert ő tényleg civil és tényleg azt testesíti meg, hogy önképezve hová juthat el valaki úgy ötvenéves korára e területen. Woody walesiként költözött Svédországba, és ahogy az utolsó részből kiderült, az informatikát a háta mögött hagyva döntött úgy, hogy a maga módján az addig másodhivatásként űzött zenélésnek, a billentyűs hangszereknek, azok bemutatásának szenteli magát.Tovább
Fuchs Lívia: A tékozló
(Kirill Richter–Yuka Oishi: Raszputyin, Polunin Ink., Margitszigeti Szabadtéri Színpad, augusztus 13.)
A kétrészesre nyújtott mű innen-onnan összetákolt mozgásvilága és túlfűtött érzelmessége, bár egy japán táncosnő koreografálta, a néhai szovjet táncdrámák kulisszahasogató melodrámáira emlékeztet. A szegényes, néhol kimondottan primitív mozgásvilág így aligha bizonyíthatja, milyen kivételes táncos is Polunyin, aki a címszerepben alig emelkedik ki az összesen öt egyaránt kiváló táncos közül. Viszont a balett Raszputyin-ábrázolása – hiszen a mű nem csupán gonosz és ártó erőként, hanem áhítatos sztárecként állítja elénk, aki szembeszáll a homoszexuális Juszupovval – a „démoni” és „önmarcangoló” Polunyin és Raszputyin egybejátszásával hozzájárul ahhoz, ahogyan a táncos a párizsi kudarc óta igyekszik átrajzolni saját rosszfiúimázsát.
(Nagy Feró és a Kossuth-díj. Hírt TV, Magyarország élőben)
Ezzel még csak azt sem mondom, hogy Nagy Feró nem érdemelte meg a Kossuth-díjat (azt sem, hogy igen.) De ha már ezt elfogadták ezek az emberek, fogadják el azt is, hogy ez sokaknak nem tetszik. Azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor miniszterelnök is közös fotót osztott meg a közösségi oldalán, a Beatrice frontembere elmondta, „állati” boldog volt és hozzátette, nem ő, hanem Orbán Viktor erőltette a képet, majd meg is jegyezte a miniszterelnöknek, hogy óriási „nyüszítés” lesz a túloldalon. Ha pedig ezt akkor így látta, tudhatta, mire számíthat.Tovább
Gergics Enikő: Magánügyek
(Bess Wohl: Válaszfalak, Orlai Produkciós Iroda, aug. 12.; Szokol Judit–Fabacsovics Lili: Csend-etűdök, ESZME, Szkéné, Szentendrei Teátrum, aug. 14.)
A fiatalabb testvér nyíltan meleg agglegény, drámatanár és főként drámakirálynő, Nagy Dániel Viktort nem lehet irigyelni ezért a hálátlan szerepért, amiben még a humor is gyorsan elfárad. Brian nem pusztán a filmvígjátékokban bevett kellékké vált, sztereotip meleg férfi kellemetlenül kétdimenziós skicce, hanem egyenesen rosszindulatú paródia; nehéz ebben az ábrázolásban az ún. meleglobbi színházi előretörését látni. Feltételezhetően nem rendezői döntés, hogy az ő alkalmi szexpartnerjelöltje lesz az előadás egyik legjobban integrált személyisége: inkább Rohonyi Barnabásnak sikerül bámulatosan eltalálnia az arányokat ebben a jelenetszerepben, hogy kiszolgálja a helyzetkomikumot, de mégse váljon ő is karikatúrává.Tovább
Fáy Miklós: Schiff és az árnyéka
(Brahms. Piano Concertos – ECM, 2021)
Azon gondolkodom, ha valaki odaültetett volna a készülék elé, hogy hallgassam meg az új Schiff-lemezt, hittem volna-e neki. Már hogy ezen a lemezen Schiff András játszik. Talán igen, a sokszólamúság miatt, érezni, hogy olyan játszik, akinek Bach a legnagyobb. De ez Brahms esetében is jó közelítés, hiszen ő azt mondta, a XIX. század legnagyobb szellemi teljesítménye a Bach-összkiadás.Tovább
Végső Zoltán: Piac és emberi oldal
(Doctor Mix, Dom Sigalas, Piano Shack with Woody – három zenekészítéssel foglalkozó videócsatorna a Youtube-on)
A három videocast közül talán a Piano Shack with Woody a legszerethetőbb, mert ő tényleg civil és tényleg azt testesíti meg, hogy önképezve hová juthat el valaki úgy ötvenéves korára e területen. Woody walesiként költözött Svédországba, és ahogy az utolsó részből kiderült, az informatikát a háta mögött hagyva döntött úgy, hogy a maga módján az addig másodhivatásként űzött zenélésnek, a billentyűs hangszereknek, azok bemutatásának szenteli magát.Tovább
Fuchs Lívia: A tékozló
(Kirill Richter–Yuka Oishi: Raszputyin, Polunin Ink., Margitszigeti Szabadtéri Színpad, augusztus 13.)
A kétrészesre nyújtott mű innen-onnan összetákolt mozgásvilága és túlfűtött érzelmessége, bár egy japán táncosnő koreografálta, a néhai szovjet táncdrámák kulisszahasogató melodrámáira emlékeztet. A szegényes, néhol kimondottan primitív mozgásvilág így aligha bizonyíthatja, milyen kivételes táncos is Polunyin, aki a címszerepben alig emelkedik ki az összesen öt egyaránt kiváló táncos közül. Viszont a balett Raszputyin-ábrázolása – hiszen a mű nem csupán gonosz és ártó erőként, hanem áhítatos sztárecként állítja elénk, aki szembeszáll a homoszexuális Juszupovval – a „démoni” és „önmarcangoló” Polunyin és Raszputyin egybejátszásával hozzájárul ahhoz, ahogyan a táncos a párizsi kudarc óta igyekszik átrajzolni saját rosszfiúimázsát.
I R O D A L O M
Tovább
Ferencz Mónika: Pedig
Tovább
Ágoston Tamás: Alibi
Tovább
Ágoston Tamás: Én
Tovább
Ágoston Tamás: Születésnap
Tovább
Ágoston Tamás: Kémény
Tovább
Ágoston Tamás: Sziget
Tovább
Ágoston Tamás: Júdás
Tovább
Ágoston Tamás: Intenzív
Tovább
Benedek Szabolcs: Nászajándék
Amikor Török Robira gondolok, elsőként mindig egy bizonyos mozdulata jut az eszembe. Pedig olyan sokszor nem láttam ezt a mozdulatot, alig párszor talán, mégis, valahogy ez vésődött vele kapcsolatban leginkább belém.
Egy belvárosi általános iskola szűkös tornatermében fociztunk akkoriban, hétfőn esténként, váltakozó létszámmal. Néha annyian összejöttünk, hogy három csapatot kellett alakítani és körmérkőzéseket vívtunk, máskor meg csupán arra futotta, hogy páros egyérintőzzünk. A társaság a legkülönfélébb helyekről verbuválódott, ki-ki szólt az ismerőseinek, és az egész talán nem is volt annyira legális, mármint, úgy sejtem, az iskola vezetése nem tudott róla, játék után, sör előtt összedobtunk egy kis pénzt, amit odaadtunk a portásnak.
Robi nemigen hiányozhatott, és ez a bizonyos mozdulat úgy nézett ki, hogy nagy lendülettel érkezett középen, a derékmagasságú kapu előtt hirtelen lefékezett, és jobb kezének mutatóujjával a cipője hegyére mutatva jelezte, hogy oda kéri a labdát. Amit aztán, ha a laszti nem vagy rosszul érkezett, bazmegeléssel fölérő dühös grimasz követett.Tovább
Szekrényes Miklós: Carcinogenic
Vasárnap volt, amikor Földi Imrét a kádban szállásolták el, az apjuk már végzett a mosakodással. A családból mindenki Földi Imre csodájára járt. Azt mondták, ritkán láttak, ha láttak már egyáltalán, ilyen szép példányt. Az utolsó pillanatban közölték Misivel, hogy mivel nyári szünet van, ő most egy hetet maradhat nagypapáéknál. És már indultak is haza, Gyöngyösre. Misit nem érte váratlanul a döntés, egyedül azt kifogásolta magában, hogy későn szóltak. Tudta, hogy napközben jól ellesz egyedül is a hatalmas udvaron vagy a nyáron is hűvös szobákban. Egyedül az estéktől tartott, mert akkor a nagyanyja és a nagyapja között kell majd aludnia, amiben az a legrosszabb, hogy nagyapja éjszakánként sokszor felébred, s olyankor senkivel sem törődve mindig rágyújt egy cigarettára. Krákog, a padlóra köp, de szívja. Az ágyban fekve.Tovább
Ménes Attila: Újabb harmsziádák
(A nyugalmazott filozófiaprofesszor öngyújtója)
A piezo-öngyújtó zárlatos őskövület volt, de nem dobta el, mert fölfoghatatlan módon még mindig adott lángot, nem is akármekkorát, szempillapörzsölőt. Csak sajnos az volt a gond és bosszúság, hogy rágyújtásnál mindig megrázta picit a kezét.
Amennyiben azonban a műanyag borítást két marokra fogva ragadja meg, előrehajlik, hátát felpúposítja, és széllel szemben bal lábbal visszalép, így tartja az orra elé a tűzszerszámot a kikukázott csikkhez, akkor elkerülheti az áram útját. Oké, de az meg nagyon hülyén nézne ki az utcán, parkokban vagy bármelyik kocsmában, ahova bejáratos. Inkább vállalta a kis szúrós, pattanós érzést, nem akarta, hogy bolondnak tartsák.
Ha jártában-keltében tüzet kértek tőle, „Vigyázz, ráz!” tanáccsal adta ki a kezéből. Ilyenkor mintha nem is értették volna, hogy mit mond, szemrebbenés nélkül rágyújtottak, és a szívességet meg sem köszönve siettek tovább. Még örülhetett, hogy nem kapott egy katonás pofont, hogy a fal adta a másikat.Tovább
Magyar Csaba: Családok
(Légypapír) A nő úgy üvölt odalent, mintha a hangjával próbálná visszafordítani az időt. Ezt a hangot nem lehet megszokni, most is elfelejtem, mit keresek a konyhában. A nő dühe három emelet mélységből tör utat magának. Végigsöpör a csorba lépcsősoron, gellert kap a szűk fordulókban, bezúdul a nyitott ablakon, míg végül az egész teret betölti, fel a tetőig.
– Nézd meg, mit csináltál! Mi lesz most velem? Édes istenem, édes jó istenem!
A nőt még sohasem láttam. A domboldalba épített bérház alsó szintjén lakik, én pedig arra csak akkor járok, ha néhanap dolgom akad a pincében. Mindössze a hangja jut el hozzám, ez a mindig jelen lévő, vad, hol rikácsoló, hol fájdalmas vonyításra emlékeztető hang.
– Beengedted ezt a legyet, és ez a rohadt állat rászáll mindenre. És nincs itthon légypapír. De miért is lenne, hiszen nincs itt semmi! – húzza fel magát ismét.
– Ez csak egy légy, nem érdekel. Nyár van, százezerszámra akad belőlük mindenfelé – válaszol egy férfihang.Tovább
Istók Anna: A Máté-effektus
Langyos víz ölelte körül, csendes volt, még csak nem is fodrozódott. Olyan sokáig maradt egy helyben, hogy a part menti snecik köré gyűltek és csipegetni kezdték a bőrét. Furcsa, csiklandós érzés, régóta nem értek már így a bőréhez.
Hőség lesz ma is, egy újabb elviselhetetlenül forró nap. A meleg beleivódik a házak falába, az aszfaltba, a fák kérgébe, éjszaka ontják magukból az augusztusi nap elnyelt sugarait, a fülledt éjszaka után még forróbb lesz a nappal. Egymásra rakódnak a dolgok, ezt már kicsiként megtanulta, a középiskolában figyelt fel arra, hogy minden tanár ugyanazt a törvényt tanítja. A biológiában genetikai halmozódásnak, földrajzon üvegházhatásnak, társadalmi ismeretek órán halmozottan hátrányos helyzetnek, a hittanon pedig egyszerűen Máté evangéliumának tanulták, de végső soron mind ugyanarról az igazságról szólt. A halmozódásról. Ha valamiből sok adatott neked, hiába adózol belőle másoknak, a világnak, a hiány feltelik, megtölt téged újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.