2022. március 4., péntek

AZ ÉS 2022/9. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2022.03.04.


F E U I L L E T O N

Turi Tímea
A lockdown mint kultúra

I N T E R J Ú

Fóti Tamás
Az idő nekünk dolgozik
Interjú Bart Stollal, a Studio Europa kutatási igazgatójával

K R I T I K A

Deczki Sarolta
Tovább, mindig

Szerbhorváth György: Nem tudták, hogy tudják. Vajdasági magyar valóságirodalom (1945–1990). Kal­lig­ram Kiadó, Budapest, 2021, 438 oldal, 3990 Ft

Szerbhorváth hosszas elemzéseket szentel annak, hogy mit is jelent a vajdasági magyaroknál a fenti „relatíve jól ment”. A jugoszláv kontextus – a Coca-Cola szocializmus című fejezetben olvashatjuk, hogy 1945 és 1951 között 3.777.776 embert tartóztattak le és 686.000 embert likvidáltak az 1948-as népszámlálás szerint 15.772.098 lakosú Jugoszláviában. Elborzasztó szám, és máris kétségessé válik, hogy mit jelent a „jól ment”. A dolog másik oldala azonban az óriási mértékű társadalmi mobilizáció, az analfabétizmus csökkenése, az ingyenes egészségügyi ellátás, a nők szerepének megváltozása – vagyis a modernizáció és az emancipáció, melynek a magyarok is részesei voltak. A ’60-as évektől Jugoszláviában elérhetők voltak a nyugati tömegkulturális termékek éppúgy, mint a keleti blokk más országaiban tiltott filozófusok, szociológusok művei. Ezekben az időkben „az anyaországgal való kapcsolatépítés fő pillérévé az árucsere, a csempészés vált” (66). A magyarok tehát részesültek a jugoszláviai általános fejlődésből, de a magyar kultúra mégis zárvány maradt, nem sikerült érvényesülnie a soknemzetiségű országban, melynek olyan kulturális csomópontjai voltak, mint Belgrád, Zágráb vagy Szarajevó.Tovább

A HÉT KÖNYVEI

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.Tovább

Domány András
Ex libris

Elit és szubelit a Kádár-korszakban – közelítések
Miniszter a frontvonalban – Zsindely Ferenc naplója
Jennifer Teege – Nikola Sellmair: Nagyapám engem agyonlőtt volna
Kovács Szabolcs: A nagysármási zsidók meggyilkolása

ÉS-KVARTETT – Danyi Zoltán A rózsákról című regényéről

Károlyi Csaba Bárány Tiborral, Gács Annával és Puskás Pannival beszélgetett 2022. február 23-án Zoomon. A felvételt meg lehet nézni jövő héttől a YouTube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb március 30-án Konrád József A behajtó című regényéről lesz szó.Tovább

Torma Tamás
Gehry és a Bilbao-hatás

(Frank O. Gehry 93, a bilbaói Guggenheim Múzeum 25 éves)

Ezt az expresszív dekonstruktivista stílust Gehry viszonylag későn, ötvenes éveiben kezdte alkalmazni. A Kanadába emigrált lengyel zsidó család sarjából csak fokozatosan lett a XX. század stílust teremtő építésze, akkoriban, amikor már az építési technológia és számítógépes tervezés is lehetővé tette, hogy az ilyen könnyeden lehetetlen formákból építészeti tervvázlatok, majd épületek válhassanak.Tovább

Wagner István
Menzeltől Monet-ig

(Von Menzel bis Monet – Die Hamburger Sammlung Wolffson, Hamburger Kunsthalle, megtekinthető március 27-ig)

Ezzel a címmel, A hamburgi Wolffson-gyűjtemény alcímmel először látható kiállítás a Hanza-város műcsarnokában. A zsidó-keresztény nagypolgári família a XVIII. században telepedett itt le, a XIX. századtól férfi tagjai jobbára jogászként és politikusként tevékenykedtek, a nők pedig korabeli szokás szerint társadalmilag kötelezték el magukat, de valamennyien érdeklődtek a kultúra iránt. A múlt századfordulón a műgyűjtés a módos, művelt értelmiségi réteg magától értetődő tevékenysége volt.Tovább

Széplaky Gerda
Mennyi ötlet!

(Derkó 2022, Műcsarnok, megtekinthető március 27-ig)

Ha összegezni akarjuk, hogy milyen irányba mutatnak a magyar képzőművészet legfrissebb tendenciái, nehéz helyzetbe kerülünk, mert a kiállítás végére érve sokasodtak a kérdések. Nemcsak a zsűrire, a szelekcióra, a magyar képzőművészet intézményi hátterére, hanem saját korunkra és kultúránkra vonatkozóan is.Tovább

Stőhr Lóránt
A háború áldozatainak

(Pálfi György: Mindörökké)

A sztori kiinduló ötlete, hogy Nyugat-Európa évek óta háborúban áll a Kelet-Európát már meghódító Oroszországgal, Magyarország és Szlovákia a kihalás szélén áll, a magyar katonaság gerillaháborút folytat. Ha forgatásakor a történet még fantazmagóriának tűnt, a hazai bemutató napjára már fenyegető lehetőséggé vált. A Mindörökké aktualitása kísérteties, ugyanakkor megbénítja a kritikai véleményalkotást. Az ukrajnai háború árnyékában a film által felerősített szorongástól és fájdalomtól igazán csak ordítani lehetne.Tovább

Csengery Kristóf
Ne kisujjból

(MÁV Szimfonikus Zenekar, Takács-Nagy Gábor, Pinchas Zukerman, Zeneakadémia, február 25.)

Nem vagyok biztos abban, hogy hallottam már Takács-Nagyot Kodályt vezényelni, de egymást követően három Kodály-művet még biztosan soha nem hallottam tőle, s a mostani élmény világossá tette jelentős affinitását a zeneszerző művészete iránt. A produkciókban érvényesült a kodályi zene pátosza, súlya, melankóliája és energiája, veretes dallamainak jellegzetes magyar duktusa, kibontakozott a darabok hangszerelésének alapvetően sötét tónusú, mégis sok és sokféle árnyalatban pompázó színvilága.Tovább

Gergics Enikő
Takaros hullagyalázás

(Martin McDonagh: A koponya, r.: Zayzon Zsolt, Thália Télikert, február 24.)

A koponya szereplői és a kapcsolatrendszereik eleve a fasorban sincsenek mondjuk a Vaknyugat Káin–Ábel testvérpárjához vagy akár a Leenane szépében az anya-lánya kapcsolat szörnyű, szimbiotikus komplexitásához képest. Ezért aztán bármennyire felvillanyozóan morbid is a történet a faluról, ahol a sírhelyek véges kapacitása miatt rendhagyó megoldást vezetnek be, mégis vértelen és lassú, viszkózus lesz az előadás.Tovább

Fáy Miklós
Gyászinduló

(Maurizio Pollini koncertje Londonban – március 1.)

Ez is változott. Pollini is. De a nyolcvan évet ünneplő koncertet régi kedvenc szerzőkből és kedvenc művekből állította össze, az első részben Schumann, a másodikban Chopin a műsor. Az Arabeszk kicsit botorkál, de nyilván kell idő, amíg belelendül. Aztán a C-dúr fantáziából kiderül, hogy nem kell idő, mert Kronosz Pollininak sem barátja. Rengeteg a hiba, a bizonytalanság, tétovaság, a dinamika szűk, a halk nem elég halk, a hangos végképp nem hangos. Azt egyáltalán nem hallom, amiben reménykedni lehetett, a letisztulást, a lényegre törést, a nagy öregséget.Tovább

Siba Antal
Vita, kultúra

(Csatt, Voks 2022, ATV)

A harmadik olyan műsor, amelyikben szakértők vitatkoztak, azt érzékelteti, hogy ez valamiféle koncepcióváltás: nem az innen-onnan érkező, igazi szakterülettel nem rendelkező hályogkovácsok mondanak véleményt, hanem olyanok, akiknek a téma a kutatási területük, esetleg hivatásukhoz amúgy is közel áll. Mindhárom külpolitikai szakértő naprakész adatokkal, a legfrissebb újságcikkek ismeretében vitatkozott és győzhetett meg minden nézőt: a szakismeretnél nincs izgalmasabb.Tovább

Végső Zoltán
Eine kleine

(Cserepes Károly: Nachtmusik – Fonó, 2021)

Valahol mindegyik anyag más, mégis érezzük, hogy egybetartoznak úgy, hogy stilárisan, az alkotóeszközöket és az alapanyagokat tekintve markáns különbözőségeket lehet felfedezni, ugyanakkor már az első néhány hang alapján beazonosítható Cserepes keze nyoma. A feketetói vásár vagy a gyermekdalok önmagukban fókuszált koncepciót takarnak, viszont a következő két lemez, főleg az új Nachtmusik igazán tág perspektívába helyezi a korábbi munkákat is.

I R O D A L O M

Szív Ernő
Iván

Öt éve mondta neki az asszony, hogy költözzenek össze. Ő akkor hatvanöt éves volt, éppen nyugdíjas lett, az asszony is hatvan felett, két esztendeje vesztette el Ivánt, ő négy éve Klárát. Két özvegy, két szabad vegyérték. Régóta ismerték egymást, az őket sújtó gyász után egyre többet találkoztak, alkalomszerűen és randevút megbeszélve is, igyunk holnapután egy kávét, látta már az új parkot?, tegeződjünk, jó? Lett közöttük valami kellemes, meghitt viszony, az ember eszébe jut a másik, jó rágondolni, nem csak úgy vagyok világban, van hová menni, van kihez szólni. Kiadósakat sétáltak, moziba ültek be, a férfi mindig középre akart ülni, a nő szélre, néhányszor színházban voltak.Tovább

Patak Márta
Installációk

Ma éjjel én is végzek magammal. Nem a Műcsarnok mögött egy padon, mint a nagyapám, hanem a Duna-parton, még itt, Dunaújvárosban, ahol végre kiállították Zsóka képeit, miután senki nem merte befogadni őket. Mindenütt azzal zavartak el, hogy Zsóka túlságosan direkt utalásokat alkalmazott. Megértem a fanyalgókat, de Zsóka nem tehetett másként, ő ilyen volt mindenben. Vannak művészek, akik egyértelmű kiutat kínálnak műveikkel a befogadónak, mások meg a kiúttalanságot ábrázolva talán embereket mentenek meg az életben maradásnak azzal, hogy művükben mintegy helyettük is megszenvedik a halálukat. Akár meg is halnak értük, helyettük, ahogyan Zsóka is tette.

Zsóka provokatív művész volt. Hogy összeférhetetlen, nagyszájú, senkivel nem jön ki, állandóan akadékoskodik, neki semmi se jó, mindenben talál kivetnivalót, a kákán is csomót keres. Ilyen és ehhez hasonló vádak érték folyamatosan, leginkább a szakma részéről, pedig ő csupán igényes volt, és nem ismerte a megalkuvást. Bátran, eltökélten járta a maga útját, akkor is, amikor könnyebb lett volna apró kompromisszumok árán előnyhöz jutnia. De ő rendíthetetlen maradt, és ebbe roppant bele.Tovább

Aknai Péter
Töltés

Hárman ülnek a vízparti büfé faasztalánál. Két tízévesforma gyerek és egy felnőtt, feltehetően az apukájuk. A gyerekek nem hasonlítanak egymásra, de úgy incselkednek egymással, mint a testvérek: a tejfölszőke piszkálja a barnát, aki, ha megelégeli, odacsap. Zsibbasztót ad combra, a szőke visít.

Nyár van, kánikula. A nyárfavirág nagy pelyhekben szállingózik körülöttük, néhány vattapamacs megragad az asztallapon. A gyerekek kezében pálcikás jégkrém. Maszatos mindkettő: az egyik vaníliabajszos, a másik csoki.

Apuka a telefonját pisztergálja: mutatóujjal pötyögi a betűket, majd ellenőrzi az üzenetet; hunyorog, javít, újból ellenőriz, karja nyújtott, háta egyenes. Megnyomja a kék nyilat. Figyelmeztető üzenet jelenik meg a képernyőn. Nem látja, a gyerekek felé fordítja. – Mi a baj?Tovább

Horváth Péter
Csaóbambínó

A nagyapám rádiókészülékéhez rajta kívül senkinek nem szabadott nyúlni, még a nagyanyámnak se, nemhogy nekem. Igazi világvevő volt, hullámváltós, zöld varázsszemmel. A Telefongyár TERTA T 325 nevű három plusz két csöves, hat hangolt körös középszuper készüléke hosszú-, közép- és rövidhullám vételére is alkalmas volt, de a miénk hullámváltója mindig a rövidhullámra, állomáskeresője a tizenkilenc méterre volt állítva, ott szólt a legjobban a Szabad Magyarország Hangja, már amikor nem zavarták annyira a nyavalyások, hogy egy szót se lehessen érteni abból, amit mondtak benne. Nem tudtam, kik azok a nyavalyások, mert a nagyapám csak ennyit mondott róluk. Ha zavarták az adást, akkor a világvevőnk csak dörgött meg sípolt, és a varázsszeme nyugtalanul hunyorgott. Nagyapám csak ritkán engedte meg, hogy visszaváltsam a hullámváltót a középhullámra, az állomáskeresőt pedig eltekerjem a Budapest egyre, amit Kossuth, vagy a Budapest kettőre, amit Petőfi rádiónak hívtak. Ezek a rádióadások is magyarul beszéltek, a nyavalyások mégsem zavarták őket.

– Miért nem ezeket hallgatjuk? – kérdeztem a nagyapámat.

– Mert örökké hazudnak.

– Mit hazudnak?

– Mindent.

– Én ezt nem értem.Tovább

Molnár Lajos
Egy falatot se

Csak ketten vannak otthon, a fia ingét vasalja. A nyakrészen még egyszer végighúzza a meleg vasalót, és az inget vállfára teszi. Az ajtón keresztül benéz a gyerekszobába. A tévé képernyőjén egy zöld papagáj azt mondja, helló, jó reggelt. Szegény, rengeteget gyakorolhatta. Eszébe jut, kerti munka közben szereti hallgatni a madarakat, azoknak az apró szárnyasoknak milyen erőteljes hangjuk van. Különösen a csalogány éneke tetszik neki.

Gergő feszült lehet, mert a fotelben előre-hátra himbálja a felsőtestét. Az anyának eszébe villan, az óvodába ment érte, a fiát a csoportszoba sarkában találta. Ült a rozsdaszínű linóleumon, és nézte, a többiek hogyan játszanak a terem közepén. Akkor vitte el először az orvoshoz. Már huszonkét éves, de most is úgy gondolkodik, mintha öt lenne.

Az anya a gyerekszoba ablakán keresztül látja, hogy az utcai szilvafára felkötött cinkegolyón egy cinkepár eszik. Karmukkal a golyó alsó részébe kapaszkodnak. Tetszik neki a látvány, elmosolyodik.Tovább

Vörös István
A kultúra legyőzése

Fehér Renátó
Írottkő

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.