GÁBOR GYÖRGY: AMIKOR A POLITIKUS NYELVE LELEPLEZI SAJÁT ÖNKÉPÉT

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.07.02.

„Ha Felcsúton vagyok, azt mondom, szégyen, ha itt vagyok Budapesten, azt mondom, hogy balítélet” – így szólt a miniszterelnök, nyelvészetileg és geostratégiailag is újrarajzolva a magyar társadalmat. Ő, aki nem is olyan rég még kikérte magának, hogy bárki különbséget tegyen magyar és magyar között, mondjuk falusi és városi, elmaradott és felvilágosult között. Most mégis ő az, aki grammatikai pontossággal vágja ketté az országot a helyesírás és a helyes gondolkodás nevében.

A dolog, ha nem lenne ennyire röhejes, akár tragikus is lehetne. Hiszen a nyelv nem csupán eszköz, hanem világkép. És miközben a miniszterelnök a retorika elegáns mokkás kanalával lassan, de határozottan kanalazza ketté a társadalmat halkan, ő maga válik annak az értelmiségi sznobizmusnak és parvenüségnek a parodisztikus képviselőjévé, amelyet politikai pályája kezdetétől fogva szívből utált. Legalábbis úgy tett.
Mint a pocakos tábornokokat.

A mondatban ugyanis minden benne van. Nem csak az, hogy vidéken „szégyen”, városban viszont már „balítélet” a Pride, hanem az is, hogy Orbán szerint a vidéki közönség számára kizárólag a szégyen szava dekódolható. A városi fül viszont már megérdemli a balítéletet, ezt a szép, régies, „műveltpolgári” szót, amelyre, ne tagadjuk, azonnal feldereng Jane Austen sziluettje: kezében lúdtoll, fejében kompozíciós fegyelem, vénájában romantikaellenes realizmus.

A budapesti hallgató – főként, ha gyakran jár az MTA könyvtárába – talán még azt is sejti, hogy a balítélet nem puszta tévedés, hanem hibás értékítélet. Márpedig hibás értékítéletet alkotni a másságról, nos, az megbocsáthatatlan. Legalábbis Austen szerint. Akinek főműve a Pride and Prejudice. Azaz Büszkeség és balítélet. Ahol a nők okosabbak, mint a körülöttük lebzselő férfiak. De ebbe most ne menjünk bele. (Ha Orbán valaha is olvasta volna a regényt, aligha hivatkozott volna rá.)

Aki tehát Budapestnek beszél, annak a „balítélet” szóval kell operálnia, hogy az értelmezés horizontja legalább a kiskörútig elérjen. Vidéken viszont nincs szükség ilyen irodalmi cizelláltságra: ott a „szégyen” is elég. Mint egy jól irányzott tenyeres a tornatanártól. Vagy a kocsmapult mellől.

A szégyen világos. Nem kell hozzá könyvtár. Elég egy Nemzeti Dohánybolt is.
Csakhogy a miniszterelnöki nyelvhasználat – miként arra már Wittgenstein is rámutatott – a világ határait is kijelöli: „Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.” (A budapestiek kedvéért, hogy ők is értsék: „Wovon man nicht sprechen kann, darüber muss man schweigen.”)

De mi most beszélünk. Kétnyelvűen: egyszerűen és művelten, bunkón és körmönfontan. Az üzenet ugyanaz: a Pride nem kell. Csak a közönség más, így beszédünk kettős hermeneutikai mércét kíván. A nép egyszerű fia kapja a nyers verziót, a fővárosi értelmiségi pedig egy szofisztikáltabb csomagolásban kapja meg ugyanazt az intoleranciát.

Az eredmény mégis groteszk. Miközben Orbán kétségbeesetten próbálja igazítani retorikáját két közönséghez, aközben mindkettőt megsérti, és legfőképp saját nyelvi tekintélyét nullázza le. Aki meg van győződve arról, hogy Felcsúton senki sem hallott még Jane Austenről, az nyilván nem hisz semmiféle kulturális elmozdulásban vagy a nivellálódás lehetőségében. Aki meg azt gondolja, hogy a budapesti közönség a „balítélet” szó hallatán mélázni kezd a 18-19. századi angol társadalomról, az talán túl sok időt töltött az MCC (Mathias Corvinus Collegium) és az MMA (Magyar Művészeti Akadémia) közös irodalmi szemináriumain.

És van itt egy még kellemetlenebb réteg is: amikor a politikus nyelve leleplezi saját önképét. Orbán Viktor „emel”, „stilizál”, „bonyolít”, hogy megnyerje a városi polgárságot. De ezzel nem a fővárost emeli föl, hanem saját magát süllyeszti le. Hiszen ő mondja: Felcsúton a „szégyen” működik, a „balítélet” nem. És hát ki is Felcsút legismertebb szülötte?
Nos, ugyanaz, aki szerint Felcsúton még véletlenül sem akad egyetlen Jean Austen-olvasó sem. (A felcsúti stadion öltözőjében ez a miniszterelnöki előfeltevés valószínűleg igaz is lehet.)

Amúgy pedig: Helló, röfi!

ITT OLVASHATÓ