BIRKÁS GYÖRGY: MATEKLECKE 6271. - MI 120. RÉSZ: VESZÉLYBEN VAN A MUNKÁD?

FACEBOOK
Szerző: BIRKÁSGYÖRGY
2025.10.18.

A Microsoft Co-Pilot MI-ja kétszázezer beszélgetés elemzése alapján kimutatta, hogy képes elvégezni a történészek és programozók munkájának 90%-át, az értékesítők és újságírók feladatainak 80%-át, valamint a DJ-k és adatelemzők tevékenységének 75%-át. Ezek alapján felállította a top40 legveszélyeztetettebb szakmákat. Nem meglepetés, hogy az élen a tolmácsok végeztek. A matematikusok érme tényleg meglepett, de csak annyiban, hogy szerintem nem a nagy nyelvi modulok fogják megfejteni a megoldatlan problémákat, és feltenni újabb, érdekes kérdéseket. De valóban léteznek már olyan MI-k, amelyeket logikai, matematikai bizonyításokra fejlesztenek, és ezek is exponenciálisan fejlődnek.

A top10-ben olyan munkakörök vannak, ahol az ismétlődő mintázatok felismerése, strukturált szabályok alkalmazása vagy nagy adathalmazok feldolgozása a fő tevékenység, ezek pontosan azok a feladatok, amelyekben a gépi intelligencia valóban kompetitív, akár már túl is szárnyalja az emberi teljesítményt.

Érdekes, de annak, aki ért hozzá, nem meglepő az sem, hogy a tanárok hiányoznak a listáról. Ugyan a mesterséges intelligencia kiválóan tudja kiváltani a tanári kulimunkát (számonkérést, dolgozatjavítást, differenciálást), már most is rendelkezésre állnak olyan MI-eszközök, amelyek óravázlatokat generálnak, teszteket állítanak össze, és személyre szabott feladatlapokat készítenek percek alatt (gamma(dot)app, NotebookLM, MagicSchool, school(dot)ai, stb.), de (és ez a döntő különbség) az egyedi emberi készségek, mint az empátia, intuíció, megérzés és erkölcsi érzék a legfejlettebb mesterséges intelligencia számára is akadályt jelentenek, és valószínűleg fognak is még sokáig (az, hogy szimulálni tudja az empátiát, az szerintem nem ugyanaz).

Az MI nem képes megérezni, hogy egy diák miért csendes aznap, felismerni a rejtett tehetséget egy félénk gyermekben, erkölcsi dilemmákat kontextusba helyezni, vagy inspirálni, motiválni, példát mutatni. Jó, a tanár sem mindig, de az emberi kapcsolatot semmilyen algoritmus nem helyettesítheti (még ha néhányan függőségbe esnek, vagy akár szerelmesek is lesznek egy nyelvi modulba, ami már sajnos előfordul).

Persze ne legyünk naivak, a tanári szerep radikálisan át fog alakulni. Az MI korában a tanároknak a tudás átadása helyett annak felügyelésére, és emellett a diákok szociális és érzelmi fejlődésének támogatására, az emberi értékek közvetítésére kell fókuszálniuk. A tanár szerepe információközvetítőből mentorrá, facilitátorrá, érzelmi támogattóvá változik.

A jövő tanára nem dolgozatjavító, hanem coachként segíti a tanulási folyamatot, nem előadó, hanem beszélgetőpartner, aki fejleszti a kritikai gondolkodást, nem számonkérő, hanem támogató, aki az egyéni fejlődési utat segíti, nem adminisztrátor, hanem kreatív alkotó, akinek végre ideje van arra, ami igazán számít.

Az MI technológiák folyamatos fejlődése lehetőséget ad(na) az oktatási rendszerek modernizálására. Bár az MI nem pótolja a tanárokat, hatékony eszközként segíti őket abban, hogy még jobban végezhessék munkájukat. A szakképzésben egyébként már idén megindult a folyamat, egyelőre az MI oktatásának bevezetésével a tanulók és a tanárok részére is, a közoktatás egyelőre jelentősen lemaradt (mint tudjátok, nincs oktatási minisztérium, a szakképzés és felsőoktatás a kulturális, a köznevelés a belügyi tárca alá tartozik).

Az MI-t tiltani az oktatásban nem csak nincs értelme, hanem nem is érdemes, hasznos eszköz, ha jól használjuk. De fel kell készíteni a tanulókat az 5-10 év múlva teljesen megváltozott munkaerőpiaci helyzetre is. Nincs már olyan, hogy megtanulok egy szakmát, és abban dolgozom életem végéig.

Nem az a kérdés, hogy elveszi-e az MI a munkámat, hanem hogy hogyan alakítjuk át a munkánkat úgy, hogy az MI a segítőnk, nem pedig a versenytársunk legyen. A technológiát nem kizárni kell, hanem intelligensen integrálni, hogy végre arra koncentrálhassunk, ami igazán emberré tesz minket.

ITT OLVASHATÓ