Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.10.20.
Barcelona, Madrid, Róma, Milánó, Berlin, London, Amszterdam – mindenütt a „béke” nevében törtek-zúztak a pro-palesztin tüntetők. Kirakatokat vertek be, éttermeket rongáltak meg, kóser boltokat dúltak fel (valójában „felszabadították” ezen kereskedelmi egységeket a neokolonialista elnyomás alól), hiszen – mint maguk mondták – humanitárius indíttatásból cselekedtek.
Malmőben törölték a Zsidó Nemzetközi Filmfesztivált, természetesen a zsidó szervezetek, intézmények és rendezvények biztonságának növelése érdekében, Londonban egy ügyvédet azért vettek őrizetbe, mert Dávid-csillagos nyakláncot viselt, és – a rendőrség indoklása szerint – „az ő érdekében” kellett kimenekíteni a velejéig „filoszemita” tömegből.
Birminghamben izraeli fociszurkolókat tiltottak ki a stadionból, miután egy brit–pakisztáni származású muszlim prédikátor radikalizálva a városban élő hitsorsosait, nyíltan uszított ellenük; a hatóság magyarázata szerint az intézkedés szintén „a zsidó szurkolók védelmében” történt. Olaszországban egy francia apát a saját gyermeke előtt verték meg, mert kipát viselt: az ütlegek is „nevelő célzatúak” voltak: ne hordja azt a kipát, elvégre semmit sem véd az a hűvös időjárás ellen.
Mindenki jót akar. Mindenki megvéd. Mindenki a békét szolgálja.
Petíciók születnek, egyenlőségjelek kerülnek a gyilkosság és az önvédelem közé, hogy aztán a béke nevében saját, képzelt közösségüket is szétverjék, majd áldozati füstként békét sóhajtsanak. Kicsit zokognak a romok fölött, és készséggel vállalják a további morális útmutatást és újraépítést: mostantól kéz a kézben, együtt a harmóniáért! Pazar álszentség, gáláns képmutatás, és mindez egy-két jól időzített televíziós szereplésért, egy színpadias mondatért.
Békegalambok szállnak a levegőben, minden merő idill és egyetértés.
A gyűlölet Európában sosem úgy beszél, mint gyűlölet. Mindig az erkölcs nyelvén szólal meg.
Azt mondja: „a rend érdekében”, „a közjóért”, „a nyugalom fenntartásáért”, „a társadalmi békéért”, „a közösségünkért”, „mindannyiunkért”. Az éppen üldözötteket mindig a saját érdekükben üldözik. Így működik a morális kirekesztés logikája.
Azt mondja: „a rend érdekében”, „a közjóért”, „a nyugalom fenntartásáért”, „a társadalmi békéért”, „a közösségünkért”, „mindannyiunkért”. Az éppen üldözötteket mindig a saját érdekükben üldözik. Így működik a morális kirekesztés logikája.
Nem új ez a hang.
Már az i. sz. 38-as alexandriai pogrom idején is így beszéltek. Alexandria a hellén világ egyik legműveltebb, legkozmopolitább városa volt, virágzó zsidó közösséggel. Amikor Caligula császár szobrát be akarták vinni a zsinagógába, s a zsidók ezt megtagadták, a város görög polgárai fellázadtak – a város egységének és békéjének nevében.
Philón, a filozófus-szemtanú az In Flaccum-ban számol be arról, hogy a helytartó, Flaccus, úgy tett, mintha a békét védené, de valójában a lázadásnak engedett szabad utat. A zsidónegyedet karantén alá helyezték, a zsidókat „a város érdekében” elzárták, házaikat kifosztották, sokukat megölték. Flaccus a közrendre hivatkozva a békét védte, miközben a békét verte szét.
A logika ugyanaz volt, mint ma: a gyűlöletet a közjó nyelvére fordította.
Ugyanerről a mechanizmusról ír Flavius Josephus is (Contra Apionem): a zsidókat azért rekesztik ki rendre, mert nem illenek a város szellemébe, nem tisztelik a közös isteneket, nem osztoznak a közös ünnepeken. A kirekesztés retorikája így szólt: „önmaguk védelmében” kell őket elkülöníteni, nehogy bajuk essen. Ez a „kíméletes gyűlölet” logikája. Nem azért rekesztik ki őket, mert gyűlölik mindet, hanem azért, mert óvni akarják valamennyiüket.
A középkorban ugyanez tért vissza. A zsidókat a lakosság nyugalmának és a béke fenntartásának érdekében zárták külön negyedekbe. A királyi ediktumok és városi rendeletek tele vannak ezzel a nyelvvel: pax (béke, harmónia), tranquillitas (nyugalom, rend), quies (pihenés, nyugalom, csend), ordo publicus (közrend), pro pace regni (a királyság békéjéért), pro tranquillitate civitatis (a város nyugalma érdekében), in pace et ordine (béke és rend közepette). Spanyolországban a kiűzést így indokolták: por el bien e la paz e sosiego de los dichos mis reynos – a királyság javára, békéje és nyugalma érdekében. Franciaországban a zsidókat pro pace regni száműzték – a királyság békéjéért. Olasz városok tanácsi jegyzőkönyveiben olvashatjuk: per la quiete et pacifico viver dei boni come per castigo degl’insolenti – „a jók békés életéért és a vakmerők megbüntetésére”. A 15. századi városi levelek és ítéletek hemzsegnek ezektől a formuláktól: ser complidero a nuestro servicio y a la paz e sosiego de la dicha çibdad, e a la execuçión de su justiçia, bien e paz e tranquilidad de los dichos mis reynos. Mind ugyanazt jelentik: a béke érdekében üldözni, a rend érdekében kizárni, a nyugalom nevében elhallgattatni.
A mai Európa tehát nem új történetet ír, csak új szavakkal mondja ugyanazt. Izraeli művészeket nem gyűlöletből tiltanak ki, hanem „a béke érdekében”. Izraeli sportolókat nem politikai alapon zárnak ki, hanem „a feszültség elkerüléséért”. Zsidó szimbólumokat nem ellenséges jelekként tiltanak, hanem „a közrend védelmében”. És amikor valakit megvernek, mert kipa van a fején, az is „nevelő célzatú”: ne provokáljon, hiszen „a békéért” történik minden.
A nácizmus nem kivétel volt, hanem csúcspont: a logika már régen készen állt. Kétezer-párszáz éve ugyanaz a formula tér vissza, csak a díszítése változik. A gyűlölet a jóindulat nyelvén szól, a kirekesztés az erkölcs nevében, az erőszak a béke védelmében.
Európa mindig is tudott békésen gyűlölni.
Európa mindig is tudott békésen gyűlölni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.