Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.11.05.
Erőss szövegében a személyes minősítés legalább tizenöt ponton megelőzi vagy helyettesíti a logikai érvet. A cikk domináns stratégiája nem az állítások tényszerű ellenőrzése, hanem a szerző (vagyis jelen sorok írója) morális és intellektuális hitelességének megkérdőjelezése.
A fő retorikai eszközök a következők:
1. Moralizáló diskurzus:
„megtagadja a Felvilágosodás eszméit, a humanizmust, a tényeket”, „tisztességtelenségnek legyen már határa”.
– Ezek a mondatok nem érveket tartalmaznak, hanem erkölcsi vádiratokat, amelyek a vitapartner morális pozícióját kérdőjelezik meg, nem az állításait.
„megtagadja a Felvilágosodás eszméit, a humanizmust, a tényeket”, „tisztességtelenségnek legyen már határa”.
– Ezek a mondatok nem érveket tartalmaznak, hanem erkölcsi vádiratokat, amelyek a vitapartner morális pozícióját kérdőjelezik meg, nem az állításait.
2. Személyiségjegyek tulajdonítása:
„igazodik a korszellemhez”, „ahogyan azt tőle megszoktuk”, „fölényeskedő stílusban oktatja ki Schilling Árpádot”.
– Itt a vita tartalma helyett a karakter kerül előtérbe: a szerzőt mint típust minősíti, nem mint érvelő partnert. Ez klasszikus ad hominem forma.
„igazodik a korszellemhez”, „ahogyan azt tőle megszoktuk”, „fölényeskedő stílusban oktatja ki Schilling Árpádot”.
– Itt a vita tartalma helyett a karakter kerül előtérbe: a szerzőt mint típust minősíti, nem mint érvelő partnert. Ez klasszikus ad hominem forma.
3. Politikai stigmatizálás:
„az izraeli szélsőjobb után ezúttal a francia szélsőjobb szövegét propagálja”.
– Ez intenciót és politikai lojalitást tulajdonít bizonyítás nélkül, tehát bizonyítás nélküli személyes vád; a szöveget politikai megbélyegzéssel helyettesíti.
„az izraeli szélsőjobb után ezúttal a francia szélsőjobb szövegét propagálja”.
– Ez intenciót és politikai lojalitást tulajdonít bizonyítás nélkül, tehát bizonyítás nélküli személyes vád; a szöveget politikai megbélyegzéssel helyettesíti.
4. Világképi szimbolizálás:
„groteszk karikatúra Gábor György világképe”, „fantáziál”, „kollektív bűnösséget hirdet”.
– Ezek a kijelentések világképet tulajdonítanak, nem pedig érveket vizsgálnak. A cél a szimbolikus stigmatizáció, azaz az értelmezés esztétikai és erkölcsi nevetségessé tétele.
„groteszk karikatúra Gábor György világképe”, „fantáziál”, „kollektív bűnösséget hirdet”.
– Ezek a kijelentések világképet tulajdonítanak, nem pedig érveket vizsgálnak. A cél a szimbolikus stigmatizáció, azaz az értelmezés esztétikai és erkölcsi nevetségessé tétele.
5. Ironikus gúny és lekezelés:
„Lassan mondom, hogy Gábor György is megértse”, „nem várható el egy filozófustól, hogy szociológusként gondolkozzon”.
– Ez retorikai lekezelés, egyértelmű argumentum ad personam, amely a vitapartner intellektuális kompetenciáját kérdőjelezi meg.
A második formula ironikus deklasszálás, amely explicit sértegetés: a szakmai hozzáértés megvonásával él.
„Lassan mondom, hogy Gábor György is megértse”, „nem várható el egy filozófustól, hogy szociológusként gondolkozzon”.
– Ez retorikai lekezelés, egyértelmű argumentum ad personam, amely a vitapartner intellektuális kompetenciáját kérdőjelezi meg.
A második formula ironikus deklasszálás, amely explicit sértegetés: a szakmai hozzáértés megvonásával él.
6. Pszichologizálás:
„Huntingtoni hevületében GGy félreértelmezi”.
– Az érv helyére pszichológiai diagnózis kerül: a gondolatot indulat, „hevület” magyarázza, nem ráció. Ez pszichologizáló minősítgetés, amely az érvet érzelmi reakcióvá redukálja.
„Huntingtoni hevületében GGy félreértelmezi”.
– Az érv helyére pszichológiai diagnózis kerül: a gondolatot indulat, „hevület” magyarázza, nem ráció. Ez pszichologizáló minősítgetés, amely az érvet érzelmi reakcióvá redukálja.
7. Erkölcsi és intellektuális hiteltelenítés:
„durván meg is rágalmazza vitapartnerét”, „a tisztességtelenségnek legyen már határa”.
– Ezek erkölcsi ítéletek, nem logikai válaszok. A „rágalmazás” kifejezés jogi konnotációt visz a szövegbe, miközben sem idézet, sem bizonyítás nem társul hozzá.
„durván meg is rágalmazza vitapartnerét”, „a tisztességtelenségnek legyen már határa”.
– Ezek erkölcsi ítéletek, nem logikai válaszok. A „rágalmazás” kifejezés jogi konnotációt visz a szövegbe, miközben sem idézet, sem bizonyítás nem társul hozzá.
8. Parodisztikus utánzat és torzítás:
Az a rész, amelyben a szerző GGy hangját imitálja („kedvessége csak álca…”) nem idézet, hanem parodisztikus utánzat, amelyet a vitapartner szájába ad, így retorikai hamisításként működik.
Az a rész, amelyben a szerző GGy hangját imitálja („kedvessége csak álca…”) nem idézet, hanem parodisztikus utánzat, amelyet a vitapartner szájába ad, így retorikai hamisításként működik.
9.Erkölcsi ítélet és vádirat a zárásban:
„a civilizációk összecsapását fantáziáló, a kollektív bűnösség elvét hirdető írása”.
– A zárómondat nem összegzés, hanem szimbolikus kiátkozás: nem fogalmi tévedésről, hanem morális bűnről beszél.
Vagyis ezek a kijelentések nem érvformák, hanem retorikai fegyverek, amelyek a vita tárgyi alapját eltolják az állítások ellenőrizhetőségéről a szerző személyes hitelességének megkérdőjelezésére. Filológiailag egyik sem tekinthető idézetnek vagy tényszerű hivatkozásnak: mindegyik szerzői értelmezés, morális minősítgetés, motívumtulajdonítás vagy szimbolikus vádirat. A szöveg ezért nem vitacikk, hanem retorikai konstrukció, amely a vita tárgyát erkölcsi perré alakítja át.
Ez a hangnem valójában nem érdemelne választ. Aki így ír, nem vitázik, hanem kijelent; nem érvel, hanem ítélkezik. A stílus és az érvelés viszonya hibátlanul tükrözi egymást: mindkettő önigazoló és önmagába zárt. Ezért Erőss Gábort nem tekintem vitapartnernek. A válaszomat nem neki, hanem a Szombat olvasóinak szánom – azoknak, akik még érzékelik a különbséget érv és vád, gondolat és indulat, elemzés és frusztrált kiáltvány között.
„a civilizációk összecsapását fantáziáló, a kollektív bűnösség elvét hirdető írása”.
– A zárómondat nem összegzés, hanem szimbolikus kiátkozás: nem fogalmi tévedésről, hanem morális bűnről beszél.
Vagyis ezek a kijelentések nem érvformák, hanem retorikai fegyverek, amelyek a vita tárgyi alapját eltolják az állítások ellenőrizhetőségéről a szerző személyes hitelességének megkérdőjelezésére. Filológiailag egyik sem tekinthető idézetnek vagy tényszerű hivatkozásnak: mindegyik szerzői értelmezés, morális minősítgetés, motívumtulajdonítás vagy szimbolikus vádirat. A szöveg ezért nem vitacikk, hanem retorikai konstrukció, amely a vita tárgyát erkölcsi perré alakítja át.
Ez a hangnem valójában nem érdemelne választ. Aki így ír, nem vitázik, hanem kijelent; nem érvel, hanem ítélkezik. A stílus és az érvelés viszonya hibátlanul tükrözi egymást: mindkettő önigazoló és önmagába zárt. Ezért Erőss Gábort nem tekintem vitapartnernek. A válaszomat nem neki, hanem a Szombat olvasóinak szánom – azoknak, akik még érzékelik a különbséget érv és vád, gondolat és indulat, elemzés és frusztrált kiáltvány között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.