SPIRÓ: A BEVÁNDORLÁS MIATT ÖSSZEOLVAD MAJD AZ ISZLÁM ÉS A KERESZTÉNYSÉG

KLUBRÁDIÓ / HÁROM AZ IGAZSÁG
Műsorvezető: SZÉNÁSI SÁNDOR
2022.08.28.

Napi koptatású fogalomnak nevezte Szénási Sándor műsorvezető a kereszténységet, amit véleménye szerint amolyan mérceként használva kér számon a kormányzaton a politika. Félőnek tartja, ez odavezet, hogy már nem is tudjuk miről van szó, mit is jelent ez a szó, kiket nevezhetünk igazából kereszténynek. A Három az igazság vendégei Hatos Pál történész, jogász és Spiró György író-költő voltak, aki többek közt arról beszélt, az ember vallásos vadállat, aki retteg a haláltól, és eljön az idő, amikor az iszlám és a kereszténység teljesen átalakul, egymásra hatva.

Spiró György az elmúlt kétezer év legnagyobb történetének tartja a kereszténységet. Szerinte függetlenül attól, hogy valaki hívő vagy sem, ez a millió felé ágazott világvallás az egész európai és nyugati világ alapja volt, és máig változatlanul eleven. Hozzáteszi, hogy bár a katolikus egyház egyszerre szellemi, lelki és világi intézmény, azért a politikai kereszténység és a hitbéli kereszténység nem ugyanaz.

Szerint nem kérdés, hogy kit nevezhetünk kereszténynek, hiszen ezt Pál apostol pontosan meghatározta: keresztény az, aki hisz abban, hogy Jézus Krisztus eljött, megölték és feltámadt. Az író szerint az ember antropológiai értelemben vallásos vadállat. Ő ugyan nem hívő, de arra a következtetésre jutott, hogy az ember nincs meg vallás és hit nélkül. Úgy véli, minden hit alapja a halálfélelem, az egyén rettegése a haláltól.

Spiró szerint a katolikus egyház nem nevezhető jobboldalinak. Bár úgy véli, az egyházak egyetemessége az elmúlt kétszáz évben jelentősen sérült, ennek ellenére feladatuknak tartaná, hogy a felvilágosodás óta létrejött vallásos jellegű nacionalizmusokat kibékítsék egymással. De úgy látja, ebben az egyházak nem teljesítettek jól, és erősen hajlanak arra, hogy nemzeti egyházakká alakuljanak.

Emlékeztetett, hogy a Bibliában is leírták az egyistenhitek rokonságát. A keresztény egyház zsidó csoportosulásként kezdte, a muszlim vallás pedig mindkét vallásból merít. Spiró szerint, pár száz év múlva elérjük a bevándorlásnak azt a fokát, amikor az iszlám hitbélileg és szellemileg keveredni fog a kereszténységgel. Ettől a legtöbb hívő fél, pedig ez előbb utóbb be fog következni, hiszen a vallás gyökerei hasonlók és a struktúrája ugyanúgy az egyistenhit.

Hatos Pál megpróbálta ezt a kimeríthetetlen történetet kicsit szűkíteni. Szerinte azért problémás a keresztény Magyarország eszménye, mert az a XX. században jelentősen sérült. Borzalmas összeomlás volt, amikor a magyar állam úgy érezte, hogy a nemzet tagjainak egy része nem a keresztény Magyarország fia és lánya. Hatos emlékeztetett, több százezrek életét vették el, olyanokét, akik a hatalom birtokosai szerint nem tartoztak ide, ezért sok magyarnak a kereszténységről sok jó nem juthat eszébe.

A kereszténység, véleménye szerint nem tűnt el, és sokan félreértik, amikor a kereszténységet kizárólag a vallásgyakorlással azonosítják. Úgy gondolja, a kereszténységnek igenis van egyéni, közösségi és politikai relevanciája, ezt most nagyon agresszívan láthatjuk is. A politikai kereszténységet szerinte lehet és kell is kritizálni, hiszen minden politikai felhasználása a vallásnak megosztásra törekszik, és ezért hiteltelenné válik. Ugyanakkor azt is vallja, mindenkinek az elidegeníthetetlen joga, hogy a saját meggyőződése szerint formálja a politikai cselekvését. A történész szerint ebből a paradoxonból nincs menekvés.

Hatos Pál úgy gondolja, az ember vallásos lény, és ez meghatározza a társadalmi létét. Azt azonban gyanúsnak tartja, ha valaki azt hirdeti magáról, hogy keresztény, hiszen a kereszténységhez pont a szerénységet, alázatosságot társítja, a túlhangsúlyozás számára mindig furcsa. Szerinte nem a hit meglétének állítása a fontos, hanem, hogy hogyan, milyen módon él valaki.

Azt, hogy az egyházak jobboldaliak vagy sem, modernkori kérdésnek tartja, és nem tudná megmondani. Azzal egyetért, hogy a helyi egyházak sokszor engednek a nacionalizmus kísértésének, amit érthetőnek tart, hiszen a híveik ezen a nyelven beszélnek. Emlékeztetett, hogy önmagában az a reform is, hogy a latint eltörölték, a liturgia nyelve pedig nemzeti nyelvekre változott, megerősítette a nacionalizmust.  Az egyházak óriási keresztjének látja, hogy nekik hiába van univerzális igényük, a nemzeti, vagy akár szűkebb csoportok igényeire is mindig figyelniük kell.

ITT HALLGATHATÓ MEG, ITT OLVASHATÓ