2025. február 2., vasárnap

BARTUS LÁSZLÓ: ELTŰNT JOSE

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2025.01.22.


Sokat járok a város spanyolok lakta részébe, jobban szeretem ezt a szegényebb környéket. Emberségesebb, barátságosabb, mint a gazdag amerikai milliárdosok tengerparti villanegyedei. Itt van havi bérletem egy autómosóba, ahol mindenki spanyol illegális. Nagyon kedves emberek, ha meglátnak, messziről integetnek, előre köszönnek, mindenben segítenek. Mindenki a barátom.

Trump elnökségének első napján gyanútlanul elmentem autót mosni. Ingyen lehet porszívózni, s van egy kis bolt, ami mindig tele van élettel. Most minden üres, de még ingyen porszívózó vendég sincs. Mintha éreznék az emberek, hogy mi történik, és nem akarnának szembesülni vele. Valami üresség és mély szomorúság érződik. Rossz előérzetem van.

Egy unott amerikai fehér gyerek áll a mosónál, soha nem láttam még itt, nem is köszön. Ez nem lesz a barátom. Ezek maradtak itt a mosolygós, szorgalmas, segítőkész, csupaszív spanyolok helyett? Bemegyek a boltba, és kérdezem: „Hol van Jose?” A pultos lány lesüti a szemét.

Jose a barátom, ismeri a családomat, én is az övét. Igaz, én csak fényképről, mert a kicsi gyerekeket féltették, ezért ő jött előre, és küldi haza a pénzt. Azon dolgoznak, hogy a családot is magával hozhassa. A közeli spanyol kifőzde tele van ilyen emberekkel, ott nézegetik a családot a telefonon, és isszák a Corona sört.

Egész nap keményen dolgoznak fillérekért. De otthon ez is nagy pénz. A pultos lány, aki nem illegális, megszólal: „Jose nincs többé.” Tudja, hogy barátok voltunk, sokat hülyéskedtünk. Mindenben segített. Nem dolgozik már itt, elment. „És a többiek?” – kérdezem. „Azok is” – válaszolja. Nem tudok megszólalni. Eltűnnek az emberek?

Egyszerűen elmentek. Elmenekültek, nem tudni, hova. Biztosan nem hagyták el az országot, bujkálnak. Jose nem mert szólni sem, hogy adtam volna neki jelképesen egy kis pénzt. Elköszönni sem mert. Pedig gondolhattam volna. Ha máskor nem, akkor, amikor legutóbb erősen megszorította a kezemet, s a szemembe nézett, amikor elköszönt.

Döbbenten állok, mérhetetlen ürességet és szomorúságot érzek. Elvették a barátaimat, akik részei voltak az életemnek. Menekülniük és bujkálniuk kell a szabadság földjén. Most érzem azt, hogy milyen a fasizmus és a nácizmus, amikor eltűnnek a szomszédok. Most még csak azért, mert nem várták meg a razziát, a megbilincselést.

Belegondolok, mi lesz, milyen lesz, ha eltűnnek innen a spanyolok. Sivárabb és szegényebb lesz minden. Mit kezdek nélkülük? Jó volt velük. Megrázó, félelmetes. Most majd jobb lesz? Ezek az emberek zavarták az életet, az amerikaiak boldogságát? Akik „szarért, húgyért”, ahogy Magyarországon mondják, elvégeztek minden szemét munkát helyettük (nekik), mosolyogva?

Milyen lesz az utca az alacsony asszonykákkal, a szépen öltöztetett gyerekekkel sétáló spanyolok nélkül? Ahogy ők nyalták a fagyit, azt nem lehet utánozni. A Walmartban már amerikai diákok bukkantak fel. Csak őket lehet alkalmazni ennyi pénzért. Most majd gyerekmunka lesz? De kik főznek az éttermekben? Vagy azok bezárnak?

A sok gazdag amerikainak, akik úgy járnak ide a magánrepülőikkel, mint a királyok, akiknek oda-vissza fényesre nyalja a hátsó felét a körülöttük futkározó személyzet, hogy minden rendben legyen, a golfütők jól álljanak, ki fogja 43 fokos hőségben gyönyörűen levágni a füvet, gondozni a kertet? Ki fog dolgozni a földeken? Hány vállalkozás megy tönkre? Hány Jose tűnik el? A Trump szállodákban is lesznek razziák?

Hány családnak nem jön többet Amerikából az a kis pénz, amit a kizsákmányolóiknál kemény munkával kerestek meg? Kit zavartak, kinek fájtak ezek az emberek? A többségük még adót is fizetett, annak reményében, hogy egyszer majd amnesztiát kapnak. Trump elhíreszelte róluk, hogy bűnözők, de nála nagyobb bűnöző, a sorozatgyilkosokat leszámítva, nincsen Amerikában.

Jelkép értékű, hogy ezek a becsületes emberek menekülnek, miközben Trump most szabadított ki 1600 sötét bűnözőt, akik közvetlen veszélyt jelentenek mindenkire, aki nem fasiszta és náci. Úgy jöttek ki, hogy most övék az ország, majd ők rendet tesznek. Olyan emberek, akik rendőröket támadtak meg, a halálukat okozták. Jose-ra gondolok. Hol vannak ezek hozzá képest?

Trumpot már elítélte a bíróság, Jose-t és társait nem. Ők a légynek sem ártanak. Ha van haszonleső, ingyenélő bűnöző ebben az országban, akkor az Donald Trump, aki börtönben fejezte volna be az életét, ha nem lesz amerikai elnök. Azért tudott amerikai elnök lenni, mert becsapott mindenkit és gyűlöletet keltett Jose és társai ellen.

Jönnek a razziák, mint a náci Németországban. Bemennek majd iskolákba, megrémítve a gyerekeket, templomokba, ami szintén nem szent. Leszarják, hogy az „Isten háza”, aki a jövevények, az üldözöttek Istene és menedéke. Ez istenkáromlással ér fel. Egy bűnöző üldözi őket, Istenre hivatkozva, és nem szakad rá az ég.

A beiktatási istentiszteleten egy episzkopális lelkésznő beolvasott neki, átadta az Isten üzenetét, hogy legyen irgalmas és kegyelmes a bevándorlókkal, jövevényekkel szemben, s minden célpontnak kijelölt emberrel. De nem számít ennek az istentelen embernek, mit mond az Isten beszéde. Fogalma sincs arról, mi az.

Jose eltűnt, és sokkal nagyobb űrt hagyott maga után, a társaival együtt, mint Trump fog, ha valaha egyszer eltűnik. Súlyos gondolatok kavarognak bennem. Kíváncsi vagyok, mikor lesz elegük az amerikaiaknak ebből az elmebeteg, gyűlölködő, bűnözőből, az ámokfutásából, aki gyönyörködik az embertelenségében és az aljasságában...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.