2025. február 2., vasárnap

A MAGYAR-KÍNAI KAPCSOLATOKRÓL

NÉPSZAVA / KENTAURBESZÉD
Szerző: KRAJCZÁR GYULA
2025.02.02.


Mivel Kína ügyében a magyar kormányzat európai viszonylatban nagyon merev és szélsőséges vonalvezetést képvisel, ennek antitézise is többnyire merev, szűk látókörű, akár szélsőségesnek is mondható.


A magyar-kínai kapcsolatok a rendszerváltás után minimális szintre estek vissza. Medgyessy Péter miniszterelnöksége indított el egy aktívabb folyamatot 2002-től, melyet a Gyurcsány-kormányok is folytattak. Az időszakot a nemzetközi gazdaság és politika szintjén egyrészt Kína erőteljes gazdasági, különösen külkereskedelmi felemelkedése, másrészt fokozatos politikai emancipációja jellemezte. A folyamatok a kormányra kerülő Fideszt is arra ösztönözték, hogy feladva korábbi acélos Kína-ellenes politikáját, lázasan igyekezett átjutni a ló másik oldalára. Sikerrel. A Medgyessy-kormány keleti nyitása és az Orbán-kormány „Keleti nyitás” névre keresztelt politikája között két alapvető különbség van. Az első kezdeményezés olyan időszakban zajlott, amikor a nyugati világ alapvetően pozitívan viszonyult Kínához, nagy lehetőségeket látott a kínai piacban és általában a gazdasági kapcsolatokban. Az Orbán-kormányok működése viszont Kína pozíciója szempontjából fokozódóan konfliktusos időszakra esik, s politikájuk egyre inkább különállásával rí(tt) ki az Európai Unióból. A másik különbség az, hogy míg a Medgyessy- és a Gyurcsány-kabinetek technokrata megközelítése a kölcsönös előnyöket kereste, addig az Orbán-kormányok a pragmatikus megfontolásokon túllépve a maguk egyik identitásmarkereként használták és használják ezt a viszonyt.

A meghatározó külső körülmények

Kína a nemzetközi porondon a legbefolyásosabb erők közé tartozik, amely érdekeit, boldogulását a vele azonos ligában játszókkal, továbbá a saját régiójának szereplőivel való együttműködésben és küzdelemben tudja érvényesíteni és biztosítani. Hozzáállását azonban belső stabilitása szabja meg, s ha sikerül tartósan 5-6 százalék körüli növekedési pályán tartania magát – amire egyelőre nem látszanak a garanciák, de ez a céljuk –, akkor kisebb jelentősége lesz számukra versenytársaik viselkedésének. Ha ennél nehézkesebben alakul a kínai gazdaság teljesítménye, s az elmúlt időszakot jellemző hektikus, 2-4 százalék körüli, változékony erejű növekedés lesz a jellemző, az elsősorban befelé koncentráló, kifelé nehezebben kiszámítható viselkedést hozhat. Ha ennél is rosszabbul alakulna a helyzet, az már veszélyeztetné a belső stabilitást, s katasztrofális hatással lehet a világgazdaságra.

Kína számára Európa az Európai Uniót és annak egységes piacát jelenti. Az EU-nak intézményes kapcsolatai vannak Kínával a politikai síkon, s gazdasági egységként is funkcionál. A tagállamok pedig külön-külön hasonlóképpen működnek. Az Európai Bizottság legutolsó ciklusában a korábbiaknál felismerhetőbb Kína-politikát igyekezett követni. Ebben magáévá tette az amerikai biztonsági- és versenymegfontolások tekintélyes részét, és respektált bizonyos, az amerikaitól eltérő európai üzleti és gazdasági érdekeket is. Meghonosította a „de-risking”, „kockázatmentesítés” fogalmát a maga szótárában, amely a kockázatosnak ítélt üzleti kapcsolatoknak, illetve az ellátási láncok kockázatosnak ítélt elemeinek kiküszöbölését jelenti. A kifejezés a főképp az amerikai politikai világban és médiában elterjedt „decoupling”, „leválasztás” alternatívájaként jelent meg, hangsúlyozva, hogy attól az elképzeléstől eltér, a leválasztás eszerint se nem szükséges, se nem reális. A kifejezés eleinte szinte kizárólag a kínai kapcsolatokban jelent meg, de később az úgynevezett „közös védelmi ipari stratégiában” is szerepet kapott, mint általában az ellátási láncok biztonsági szempontú kockázatkezelése...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.