Szerző: KISS TAMÁS, TORÓ TIBOR
2025.10.27.
Kutatási beszámolónk a 21 Kutatóközpont 2025. májusi omnibusz adatfelvételére épül, aminek keretén belül az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom Akciószociológiai Munkacsoportja egy, a „virtuális” nemzetépítés magyarországi támogatottságára vonatkozó kérdésblokkot kérdeztetett le. A magyarországi választókra reprezentatív eredményeket korábbi felmérések adataival is összevetettük és értelmeztük.
A 21 Kutatóközpont egy hibrid módszertannal dolgozik, véletlenszerűen kiválasztott válaszadók SMS-üzenetben kapták meg a kérdőívhez vezető linket, míg a 65 év feletti válaszadók preferenciáját telefonos módszerrel kérdezték le.
1. Felvezetés: a „virtuális” nemzetépítés paradoxona
Az 1990-es években a nemzet meghatározása körül intenzív küzdelem bontakozott ki a magyarországi értelmiség különböző csoportjai között, ami a 2000-es évekre elkeseredett politikai csatározásokba torkollott. A vita összetettségét kissé leegyszerűsítve, az álláspontok két irányba gravitáltak.
A liberális értelmiség már az 1990-es évektől az úgynevezett alkotmányos patriotizmus vonzásába került. Ez egy Németországból származó elképzelés, ami az Európai Unió identitáspolitikájában is kulcsszerepet kapott. A liberálisok ennek jegyében de-etnicizálták volna a magyar nemzetet, nyilvánvalóan egy egészen szűk értelemben. Mivel csak kevesekben vetődött fel az ország monokulturális jellegének és a magyar nyelv hegemóniájának a megkérdőjelezése, a „de-etnicizálás” a származás alapján történő megkülönböztetés kiküszöbölését jelenthette volna. A kisebbségi magyar közösségek nemzettagságához ennek a veszélyét társították.
A liberálisok alkotmányos patriotizmusával párhuzamosan a jobboldalon megszületett a „virtuális” nemzetépítés elképzelése, ami a revízió vagy a határon túli magyarok áttelepítése helyett egy nem területi intézményrendszer segítségével akarta a nemzetet „újraegyesíteni”. Az elképzelés felé tett első politikai lépés a 2001-es státustörvény volt, amire a Magyar Szocialista Párt egy erőteljes kommunikációs kampánnyal reagált, amely – mint köztudott – 23 millió román munkavállalóval riogatott. Ez a kampány azonban már túllépett a kilencvenes évek értelmiségi vitáin, és a kizárásra, jóléti sovinizmusra alapuló populista politikai közösség- és többségképzés egyik korai megnyilvánulása volt.
Ugyanez a kizáró és a kisebbségi magyarok ellen uszító politikai logika pörgött fel, vált traumatikus élménnyé a kisebbségi magyar közösségek számára, és merevedett politikai paradigmává 2004-től, a kettős állampolgárságról tartott népszavazás után.
Orbán 2010-es hatalomra kerülése vízválasztó volt a nemzetpolitikában. 2010-ben az állampolgársági törvény módosítása lehetővé tette a kisebbségi magyarok számára, hogy magyar állampolgárságot szerezzenek, a 2011-es választójogi törvény szavazati jogot biztosított számukra a parlamenti választásokon, míg a támogatáspolitika korábban elképzelhetetlen mértékben kötötte az „anyaországhoz” a kisebbségi eliteket és intézményeket. Nem véletlen tehát, hogy több szakértő úgy érvelt, hogy 2010-ben a magyar nemzet meghatározását érintő vita lezárult, és a kisebbségi magyarok visszavonhatatlanul a magyar politikai közösség részévé váltak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.