Szerző: Határátkelő
2020.01.09.
„Elsőre általában a kisgyerekes szülők figyelmét ragadja meg a többnyelvűség témája és gyakran valóban számukra nyújtanak segítséget az ebben a témában megjelenő írások.
Sőt, egyszer egy nemzetközi iskolában harmadikosokkal és negyedikesekkel dolgozó tanító néni is, akit meghívtam a workshopomra, azzal hárított el, hogy ez őt már nem érinti, mert az ő tanítványai már elég nagyok, hogy ezzel kapcsolatban neki már nem lényegbevágó lenne továbbképezni magát.
Valószínűleg arra gondolhatott, hogy a korai többnyelvűek 9-10 éves korukra már anyanyelvi szinten társalognak a nyelveiken és lehet velük dolgozni anyanyelvi tanulóknak szánt tananyagból.
Ha a többnyelvű gyereknek mégis nehézségei adódnának a tanulással, akkor azt gyakran saját tanulási képességeinek hiányaként könyvelik el vagy az éppen adott másik nyelvét vagy nyelveit okolják érte.
Miközben előfordulhat, hogy a gyerek még valamilyen okból kifolyólag nem egészítette ki az összes nyelvén például a szókincsét, amiben nem a másik nyelve a ludas, hanem csak több időre van szüksége.
Vagy lehet, hogy egy másik nyelvén tudja is mindezt, és éppen most tanulná meg ezen a nyelven és csak egy kicsi rásegítésre lenne szüksége, lehetőleg negatív megjegyzések nélkül.
Persze lehet a gyereknek tanulási zavara is, csak az a lényeg, hogy ezekben a különböző helyzetekben különbözőképpen kell eljárni, ugyanis teljesen más jellegű problémákról van szó.
Ezzel inkább csak azt szerettem volna jelezni, hogy egy iskolás többnyelvű gyerek élete sem felhőtlen egy olyan közegben, amelyik erre nem igazán felkészült. Ez a felkészültég országonként, iskolánként nagyon vegyes képet mutat. Ráadásul nem elhanyagolandó a szülőknek a témában való tájékozottsága sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.