2020. március 27., péntek

„NEM A VÍRUS, HANEM A TÉBOLY SZABADULT EL” AZ OKTATÁSIRÁNYÍTÁSBAN

G7.HU
Szerző: GYARMATHY ÉVA
2020.03.26.


...A fenti mondatot egy olyan különleges ember írta le, aki értelmes és lelkiismeretes, és még mindig oktatásirányító.

A 21. századi kulturális-társadalmi változások miatt az iskola amúgy is válságban volt már, és nemcsak kis hazánkban, hanem világszerte. A járvány miatt kiélesedett a helyzet, és minden tényező sokszoros hatású. Ahol felkészültek a 21. századra, ott később még előnyt is hozhat majd a jelen helyzet, ahol nem, ott biztosan katasztrofális következményekre számíthatunk. A magyar oktatás nem készült fel.

Ráadásul a Máté-effektus is sokszorosan hat válsághelyzetben. A Máté evangélista által megfogalmazott általános érvényű gondolat egészen egyszerű: akinek több van, annak még több lesz, akinek kevesebb van, annak még kevesebb. Vagyis

azok a pedagógusok, akik felkészültebbek a 21. századból, most gyorsan tudnak fejlődni, akik nem, azok végzetesen összekavarodnak.

Valószínűsíthető, hogy a jelen helyzet megnöveli a pályaelhagyást, és gyorsítja a nyugdíjba menekülést. „Hagyjanak engem békén ezzel a digitális tanítással!”

Az a pedagógus, aki eddig csak leszólta a „gépező gyerekeket”, most oda kellene, hogy kösse a géphez. Hogyan? „Gizi néni” (nem egy adott Gizi néni, hanem a gizinéniség mint pedagógiai kövület, így lehet józsibácsiság is) a képernyőn keresztül prédikál, és közben a nebulók engedelmesen figyelik? Az osztályteremben mit csináltak? És vajon ebben a helyzetben mit fognak csinálni? Bízzuk ezt mindenki képzeletére.

Semmi másra nem képezték ki „Gizi nénit”, mint a tananyag leadására és számonkérésére, sőt az oktatásirányítás felől is ugyanez az elvárás, és ezért eddig ő volt a menő. A digitális technikát és 21. századi tanítási módszereket használó pedagógusok a megtűrt kategóriába estek. Ha ugyanis valaki nem tartotta a lépést a tananyaggal, mert például inkább csoportmunkázott, táblajátékot, drámatechnikát használt, tapasztalat- és problémaalapú tanítást és digitális megoldásokat alkalmazott, bármikor rá lehetett pirítani. Ugyanakkor kifelé, például konferenciákon, lehetett mutogatni, hogy milyen fejlett módszereink vannak. A Janus-arcú vezetés így működik, de a lényegét megmutatja a rendszere, amire épül.

Ilyen árulkodó elem a digitális KRÉTA rendszere – már a rendszer elnevezése is jelzi az atavizmusát. Miközben mindig is nagyon izgalmas élmény lesz krétával táblára írni, ahogy a palatábla és a tintába mártogatott toll is különleges hatású, a 21. századi tanulás eszköztárában mindez már csak kuriózum lesz – például aszfaltrajzversenyen használható. Amúgy tollakkal írnak a whiteboardra, nem beszélve az interaktív táblákról, amelyek persze sok helyen csak porosodnak, pedig ha már valóban része lenne az oktatásnak, most könnyen megosztható eszköz lehetne.*

A KRÉTA a 19. századi oktatásnak megfelelő kategóriákat és feladatokat tartalmaz: tanmenet, tantárgy, tananyag, házi feladat, számonkérés, osztályzatok, évfolyamok, igazolt és igazolatlan hiányzások. Na, ezek azok a fogalmak, amelyeket már eddig is el lehetett volna felejteni. A jelen helyzetben pedig ezek egyike sem segít, és ha az oktatásirányítás kegyesen jelezné is, hogy ezt most ugyebár nem kell nagyon komolyan venni a járvány idején, a rendszert nem fogja feladni, és ahogy lehet, vissza akarja majd terelni az oktatást a régi mederbe. Ezt jelzi, hogy sehogyan sem képes a Nemzeti alaptanterv (NAT) bevezetéséről lemondani. Pedig ez a NAT olyan, mint az állatorvosi ló, az oktatási rendszerünk összes hibája levezethető rajta. Emiatt is van annyiféle felszólamlás ellene.

A 21. században a képességfejlesztés és nem a tudásátadás a tanítás célja. Az átadandó tudás oly mértékben megnövekedett, hogy nevetséges vitatkozni azon, hogy mi kerüljön bele a tananyagba. A tananyag nem cél, hanem eszköz, a gondolkodásfejlesztés eszköze. A 21. századi módszertanban a játék, a kultúra eszközei és a kutatás kerül előtérbe. Ezek alkalmasak arra, hogy a diákok differenciáltan tanulhassanak.

A gyerekek közötti különbségek oly mértékben megnőttek, hogy az egy életkorúak minden más tekintetben évekre lehetnek egymástól, vagyis most már a vegyes életkorú csoportok hatékonyak. A tanítás feladata, hogy tanulási környezetet biztosítson. A 21. században a társas és önálló tanulás a vezető mód, és ezt már a gyerekek régóta űzik, akármennyire is tiltotta az iskola – lecke vagy dolgozat másolása, feleletkor súgás, majd mindez a digitális megoldásokkal kiegészült, és jött hozzá még interneten böngészés és leckeíró Facebook-csoportok. Vagyis a gyerekek ezen a téren is már előbbre tartanak. Az a pedagógus, aki megtanult együttműködni a diákjaival, most is előnyben van. Az üldözött tanulócsoportok és otthontanulás kijárt már sok utat, rájuk is lehet most támaszkodni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése