Szerző: HVG
2019.06.15.
V E R S E K
Fodor Ákos: Zene-idő. „A rettegőknél nincs veszélyesebb – tőlük félni is tudok.”
Géher István: Minden minden. „Romlott környezetünkben megsüppedt a szabadság.”
Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt. „...de legalább ellátok messzire.”
Pajor Tamás: Haladó magyar. „Az a jó, ha a szöveg nem esik össze, amikor kivesszük alóla a zenét.”
Reményik Sándor: Rianás. Az irodalom száműzöttjének kiadatlanjai.
Sütő Csaba András: nempróza. Lírai önmeghatározás.
Szép versek 2019. In memoriam Tandori.
Tornai József: Magyarul virágzó fa. Kilencvenkét éve tömény sorokban.
M A G Y A R P R Ó Z A
M A G Y A R P R Ó Z A
Bart István: Elemér utca három. Prózatöredékes Erzsébetváros.
Czető Bernát László: Mesék a túloldalról. Gyulai Líviusz novella-rajzaival.
Esze Dóra: Hotel Hamlet. Az ügyvezetőként kegyvesztett és menesztett névadót Claudius váltja.
Ferdinandy György: Sziget a víz alatt. Egy perfektül amatőr Puerto Ricón.
Füleki Gábor – Molnár Csaba: Kacúr. Jókedvcsiklandozó.
Horváth Péter: Bábel – kivezetés a szépirodalomból. Perlekedés Esterházyval?
Jolsvai András: Nincsen számodra hely. E szózatot a játékos kedvű író szerint Deák intézte Vörösmartyhoz, aki már nem fért fel a lovas kocsira.
Kalapos Éva Veronika: F mint. F., ezúttal mint felnőttirodalom.
Körkép 2019. Könyvhét nélküle?
Köves József: Hajlékony hajléktalan. Korunk Kakuk Marcija.
Lackfi János: Minden napra egy sztori. Kiapadhatatlan mesélőkedv.
Mészöly Miklós: Sötét jelek. Régi-új könyv, anno 1957.
Mucha Dorka: Puncs. Higgyünk az ajánló Grecsónak, „nem érdemes elkerülni”.
Nádas Péter: A szabadság tréningjei. Titoknyitogató műhelynapló.
Novics János: Hózentróger. Amikor a disszidens már nem disszidál(hat).
Péterfy Gergely: A golyó, amely megölte Puskint. Fél évszázados magyar menetelés az amoralitásba.
Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz. Újabb nekifutás: szörnyeteggé váló felnőtt.
Ripp Zoltán: Vezeklés nélkül. „Ha tudnám, amire huszonöt éve kíváncsi vagyok, nem volna titok”, s a történész tán íróként sem debütált volna.
Sándor Erzsi: Meddig jössz. Világ az egész színház.
Spiró György: Széljegy. Az élőszó varázsa: dramolettek, komédiák.
Szilágyi István: Katlanváros. „Aki egyszer hadat viselt, az mind vesztes.”
Tóth Krisztina: Fehér farkas. Boldogtalan lakásról boldogtalan lakásra.
Ungváry Rudolf: Balatoni nyaraló. Valóságos rege – elszálló képzelet.
Végel László: Temetetlen múltunk. Vagyis elrablott múltunk.
Zalán Tibor: Ruhatárban felejtett kabátok. Adaptáció, avagy idegen szövegbe(le)nyúlás?
Závada Pál: Hajó a ködben. Hamisítatlan Weiss Manfréd Művek-sztori, hamisíthatatlanul Závada...
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.