2026. február 12., csütörtök

BIRKÁS GYÖRGY: MATEKLECKE 6647. - HOGYAN VÁLTSD LE A NER-T? 42. RÉSZ

FACEBOOK
Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2026.02.12.


42. Ne ess pánikba.

Magyarok [Galaktikus Útikalauz, 2026-os bővített kiadás]

Közepes méretű, kétlábú emlősfaj a Földnek nevezett bolygó középső régiójában. Átlagos élettartam 72-76 ciklus, amelynek jelentős részét azzal töltik, hogy magyarázzák egymásnak, hogy a másik miért nem érti a helyzetet.

Rendelkeznek fejlett nyelvi képességgel, amelyet elsősorban panaszkodásra használnak. 

Képesek egyidejűleg három különböző valóságot fenntartani: amit mondanak, amit gondolnak, és amit tesznek. Ezek ritkán fedik egymást.

Jellegzetes kommunikációs forma a nemzeti konzultáció, amelyben kérdéseket tesznek fel úgy, hogy a válasz már benne van a kérdésben. A válaszokat aztán nem veszik figyelembe.

Hierarchikus rendben élnek, amely látszólag demokratikus választásokon alapul. Ez négyévente egy rituális esemény, amelyben az egyedek papírlapokra rajzolnak egy X-et, majd bedobják egy urnába. A folyamat célja az, hogy megválasszák, ki irányítsa őket, de a választás előtt már általában tudható az eredmény, mivel a vezető réteg ellenőrzi a médiát, így ők mondják meg, mi az igazság, a vezető réteg kontrollálja a választási szabályokat, így saját maguknak kedvező rendszerben zajlik a szavazás, és a vezető réteg osztja a javakat, így sokan tőlük függnek.

Ennek ellenére a közösség tagjai úgy tesznek, mintha a választás kimenetele bizonytalan lenne, és szenvedélyesen vitatkoznak róla. Ez a viselkedés antropológiai szempontból érdekes, mivel azt sugallja, hogy az egyedek számára fontosabb a részvétel illúziója, mint a tényleges befolyás. (*)

A vezető réteg azt állítja, hogy a közösség érdekeit képviseli. Valójában elsősorban azzal foglalkoznak, hogy a közösségi javakat magánkézbe juttassák. Ehhez a gazdaság nevű mechanizmust használják (illetve annak korrupciónak nevezett változatát), ami egy furcsa rendszer, amelyben mindenki dolgozik, de a pénz néhány egyednél gyűlik össze. Ezeket oligarcháknak nevezik, akik közbeszerzésnek nevezett rituálékon vesznek részt, ahol a közösség pénzéért cserébe olyan termékeket vagy szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek vagy nem léteznek, vagy sosem készülnek el, és még így is háromszor annyiba kerülnek, mint kellene.

A közösség jelentős forrásait olyan létesítmények építésére fordítják, amelyeket stadionoknak neveznek. Ezek hatalmas, üres építmények, ahol időnként 22 egyed rúg egy gömb alakú tárgyat. ennek logikáját nem sikerült feltérképezni.

A beteg egyedeket kórháznak nevezett épületekbe viszik, ahol várólistára kerülnek. A várólista hossza több ciklus is lehet. Ha a betegség sürgős, akkor is várni kell, ami gyakran azt eredményezi, hogy a betegség már nem lesz sürgős.

A kórházakban dolgozó egyedek (ún. orvosok, ápolók) nagy számban elhagyják a területet, és a bolygó más részeire vándorolnak (az űrutazást még nem találták fel, a közeli holdjukra is csak néhányan jutottak el az egész fajból, más csillagra csak Pataki Attila, amikor egy szíriuszi lemondta a fellépését, és gyorsan kellett találni valakit). A maradók azzal töltik az idejüket, hogy megpróbálják ellátni a betegeket olyan eszközökkel, amelyek már nem működnek, olyan épületekben, amelyek omladoznak.

A fiatal egyedeket iskolának nevezett intézményekbe küldik, ahol megtanítják nekik, hogy mit gondoljanak. Korábban arra tanították őket, hogy hogyan gondolkodjanak, de azt a módszert megszüntették, mert veszélyesnek találták.

Fejlett kommunikációs rendszerrel rendelkeznek, mégis rendszeresen állítanak fel óriási táblákat, amelyeken egyszerű üzeneteket közölnek, ezekben a legjobb kutatóinknak sem sikerült értelmes jelentést találniuk.

A faj egyedei figyelemre méltó kognitív disszonanciával rendelkeznek. Azt állítják, hogy gyermekeket védenek, miközben a legkevesebb gyermek születik közöttük. Kerítést építenek a migránsok ellen, miközben tízezrével hoznak be idegen egyedeket olcsó munkaerőnek. Azt állítják, hogy szabad országban élnek, miközben félnek attól, hogy nyilvánosan elmondják a véleményüket. Vezetőik a nemzeti szuverenitást védik, miközben külső hatalmaknak próbálnak megfelelni.

Összegzés:
Érdekes faj, amely képes fenntartani egy olyan rendszert, amely senkinek sem jó, de mindenki részt vesz benne. Rendkívül magas toleranciával rendelkeznek az abszurditással szemben. Képesek egyidejűleg tudni valamit, és úgy tenni, mintha nem tudnák.

Galaktikus szempontból jelentéktelen, de helyi szinten önmagukat rendkívül fontosnak tartják. Jobbára ártalmatlan, de erősen összezavarodott.

(*) A 2026-os ciklus választása különös lesz, mivel először úgy tűnik, hogy esetleg valóban lehet változás. A közösség egy része izgatott, más része kétkedő, megint más része közömbös. Az eredmény egyelőre tisztázatlan. 59 nap múlva szükséges lehet a bejegyzés módosítása.

AMIKOR A HATALOM A VALLÁSI ÉS LELKIISMERETI SZABADSÁGOT NEM ALAPJOGKÉNT, HANEM POLITIKAI ESZKÖZKÉNT KEZELI

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2026.02.09.


A mai napon, amikor a hatalom a vallási és lelkiismereti szabadságot nem alapjogként, hanem politikai eszközként kezeli; amikor a keresztény nyelvet politikai célokra kisajátítva a lojalitást hitként, az engedelmességet erényként, a politikai alárendelődést pedig vallásos kötelességként hirdeti; amikor közpénzekből jutalmazza azokat az egyházakat, amelyek – saját autonómiájukról lemondva – hajlandók részt venni ebben a politikai liturgiában, miközben a független közösségeket jogfosztással, anyagi kivéreztetéssel és adminisztratív zaklatással sújtja; amikor a hatalom számára nem kedves egyházakat foszt meg visszamenőlegesen jogállásuktól, megvonja tőlük az 1%-os támogatást, nem ismeri el közszolgálati tevékenységüket, amelyeket éppen az elemi kötelezettségeik teljesítéséről lemondó állam helyett vállalnak magukra, és a hatalom bosszúból politikai üldözötté teszi őket; amikor mindezt állami intézmények mögé bújva, a jogállam díszletei között hajtja végre, és bíróság elé állítja Iványi Gábort, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség alapító lelkészét és az Oltalom Karitatív Egyesület elnökét – nos, a mai napon fellapoztam a TISZA – A működő és emberséges Magyarország alapjai című programjának egyházpolitikával foglalkozó fejezetét (132–134. o.).
A program legfontosabb és leglényegesebb állítása így hangzik:
„Valláspolitikánk alapja az egyház és az állam szétválasztása, valamint a lelkiismereti szabadság biztosítása.”
Jóllehet ez a 21. század első negyedében evidenciának tűnhetne, a mai Magyarországon korántsem az.
Nem az, mert a Fidesz az Alaptörvény VII. cikk (3) bekezdésében – majd a 2011. évi CCVI. törvény preambulumában megismételve – nem az állam és az egyház elválasztásáról, hanem „különvált működéséről” beszél: „Az állam és a vallási közösségek különváltan működnek. A vallási közösségek önállóak. Az állam és a vallási közösségek a közösségi célok érdekében együttműködhetnek.”
Szembetűnő, hogy a nemzetközi és hazai hagyományban bevett terminológia – separatio (separation – the Wall of Separation jeffersoni elve nyomán: séparation de l’Église et de l’État, separazione della Chiesa dallo Stato, Trennung – Separierung – von Religion und Staat stb.) – és annak klasszikus magyar megfelelője, az elválasztás, teljesen hiányzik a Fidesz által összetákolt Alaptörvény szövegéből. A TISZA programjának alapvetése ezért abszolút helyes, ám a szóhasználat pontatlan: itt nem szétválasztásról, hanem elválasztásról kellene beszélni. Az elválasztás ugyanis rendszerelvű, intézményi és normatív határkijelölést jelent, míg a szétválasztás erőszakos, traumatikus törésre utal. Nem véletlen, hogy the separation of church and state az egyház és az állam elválasztásaként, míg the separation of families at the border családok szétválasztásaként fordítandó.
Az elválasztás terminológiája már a 19. századi magyar politikai gondolkodásban is egyértelműen ebben az értelemben jelenik meg: Deák Ferenc 1873-as beszédében vagy Eötvös József költségvetési felszólalásaiban az állami szuverenitás és az egyházi autonómia kölcsönös függetlenségének elveként.
Éppen ezért aligha véletlen, hogy a Fidesz szakított ezzel a bevett fogalommal. A „különvált működés” nem elvi, hanem funkcionális kategória: olyan, mint egy nagyvállalat külön irodáinak működése, ahol a funkciók elkülönülnek, de egy „magasabb szinten” újra összefutnak. A törvény szövege világosan meg is nyitja ezt a „magasabb szintet”: rendkívüli támogatások, adókedvezmények, ellenőrzés alóli kivételek, pályázat nélküli forráselosztás révén. És persze az összetalálkozás nem csupán pénzügyi: politikai stratégiákban, szimbolikus gesztusokban, világnézeti preferenciákban és gazdasági érdekekben egyaránt testet öltött az elmúlt másfél évtizedben.
Ebben az értelemben a TISZA programjában megfogalmazott elválasztás – a szóhasználati pontatlanság ellenére – világos és üdvözlendő szakítás a „különváltan működik” manipulatív szómágiájával.
Nem világos ugyanakkor, miért tekinti a program magára nézve feltétlenül kötelezőnek a Vatikáni Szerződést, miközben maga a Megállapodás is lehetőséget ad újratárgyalásra, ha a körülmények gyökeresen megváltoztak – márpedig az elmúlt közel harminc évben megváltoztak. A Horn Gyula által 1997-ben megkötött szerződés számos problematikus elemet tartalmaz: homályos megfogalmazásokat, diszkriminatív vonatkozásokat, az állami szuverenitást szűkítő rendelkezéseket. Ezek felülvizsgálata indokolt lenne, az érintett egyházak bevonásával.
Helytálló és pontos viszont a program diagnózisa, amikor kimondja: az együttműködés helyét kiszolgáltatottság vette át; a partneri viszonyt politikai és gazdasági összefonódás; a „bevett egyházi” státusz és a finanszírozás pedig sokszor a kormányzati lojalitás függvényévé vált. Ez az igazságtalan és átláthatatlan rendszer valóban súlyos társadalmi veszteséget okozott.
Nyitott kérdés marad ugyanakkor az egyházak finanszírozásának jövője, az esélyegyenlőség biztosítása az oktatásban, az állami intézményekhez való tényleges hozzáférés garantálása, valamint az egyházi fenntartók saját felelősségvállalásának mértéke. Ezek nélkül az elválasztás elve könnyen deklaráció maradhat.
Összességében: a kiindulópont – a terminológiai pontatlanságot leszámítva – helyes és ígéretes. Győzelem esetén azonban rendkívül komoly szakmai munka vár azokra, akiknek ezt az elvet intézményes valósággá kell formálniuk.
Egy dolog mindenesetre reménykeltőnek tűnik: Iványi Gáboréhoz hasonló ügyekre többé nem kerülhetne sor.

SEGÉLYVONALAT INDÍT A GÖDI GYÁR DOLGOZÓINAK A MAGYAR SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉG

TELEX
Szerző: PUPLI ANNA SÁRA
2026.02.12.



Anonim segélyvonalat indított a gödi Samsung-gyárban dolgozóknak a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ), hogy ezzel is segítsék a gyár jelenlegi és egykori dolgozóit. Mindezt pár nappal azután jelentették be, hogy a Telexen megjelent a Samsung mérgezéseit feltáró oknyomozó cikkünk.

A segélyvonalon munkajogászok és munkavédelmi szakértők várják az írásban feltett kérdéseket, amelyeket 24 órán belül megválaszolnak. Emellett a MASZSZ és két tagszervezete – Vasas Szakszervezeti Szövetség, Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ) – közösen aláírt nyílt levélben követeli a cégvezetéstől a munkavállalók védelmét, a „szisztematikus és szándékos” mérgezés azonnali leállítását.

A gödi Samsung-gyárról szóló tényfeltáró cikkünkben részletesen írtunk arról, hogy 2023 tavaszán olyan titkosszolgálati jelentés került a miniszterekhez, amely szerint az akkugyárban a korábban ismertnél jóval súlyosabb mérgezések történtek. Volt olyan dolgozó, akit a határértéket 510-szeresen meghaladó rákkeltő vegyi anyag belégzésének tettek ki. Az akkori kormányülésen több miniszter, köztük Rogán Antal a gyár működésének felfüggesztése mellett érvelt, míg Szijjártó Péter a bezárás ellen lobbizott. Szijjártó később álhírnek nevezte a Telex cikkét, és bejelentette, hogy feljelentést tesz szerkesztőségünkkel szemben. A gödi gyár ügyében nyomoz a rendőrség, emellett nemrég a Kúria is ítéletet hozott – arról, hogy pontosan hogy kell értelmezni a döntést, itt írtunk bővebben...

„Ő AKARTA”, „A VÉRÉBEN VAN”, „CSAK SEGÍTENI AKARTAM” – ÍGY HÁRÍTJÁK A FELELŐSSÉGET A GYERMEKPROSTITÚCIÓ HASZONÉLVEZŐI

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: FÜLÖP ORSOLYA
2026.02.11.


A gyermekprostitúcióval kapcsolatos eljárások tapasztalatairól, a kizsákmányolók hozzáállásáról és a rendőrség munkájáról beszélgettünk az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársával, dr. Windt Szandra kriminológussal.


Átlátszó: Tapasztalatod szerint leggyakrabban hogyan válnak a gyermekotthonban élő gyerekek emberkereskedelem áldozatává?

dr. Windt Szandra: Elmesélek egy nagyon tipikus történetet. Egy 13 éves kislányt [az interjúban Móninak nevezzük – F.O.] édesanyja alkoholproblémái miatt emeltek ki a hétgyerekes családból. Addigra a kislány is súlyos alkoholbeteg volt, de nem kapott segítséget a gyermekotthonban; folyamatosan szökésben volt, emiatt körözés alatt állt. Szökései során Móni „szerelmi” kapcsolatba került egy 35 éves férfival. A férfi több alkalommal közösült a 13 éves kislánnyal, illetve többször elvitte egy házhoz, ahol a kislányt szexuális aktusra kényszerítette egy másik férfival. Móni tartott a bántalmazástól, amire több esetben volt is példa, és belement ebbe. Alkalmanként 15 ezer forint járt az aktusért, amiből Móni 4 ezer forintot kapott...


Lásd még:

KÖZÖS ÜGY: MIT VÁRNAK EL A SZÜLŐK ÉS A PEDAGÓGUSOK AZ OKTATÁSPOLITIKÁTÓL?

TANÍTANÉK MOZGALOM
Szerző: TANÍTANÉK MOZGALOM
2026.


„A múlt iskoláiban a jelen gyerekeit a jövőre akarjuk felkészíteni.”


Jelen dokumentum egy több mint egyéves, részvételi alapú (társadalmasított) munkafolyamat részeként jött létre. A célunk az volt, hogy most ne az oktatáskutatók és szakpolitikusok mondják el véleményüket, hanem a „végekről” kapjunk információkat: az óvodás és iskolapadokban ülő gyerekek szülei, valamint a velük foglalkozó gyakorló pedagógusok szólaljanak meg, majd vitassák meg egymással és szakértőkkel a problémákat. Ezt követően közösen keressünk, majd adjunk vagy ajánljunk ezekhez megoldási javaslatokat, illetve fogalmazzunk meg elvárásokat. (A folyamatról további részletek a mellékletben találhatók.) 

Ennek a személyes tapasztalatokra alapozó sorozatnak bármely fázisában jártunk, mindig az derült ki, hogy a hazai oktatás legfőbb – a résztvevők által napi szinten érzékelt – problémája a túlterheltség. Miért kell ennek így lennie, miért kell az oktatásnak valamilyen fogcsikorgatós, áldozatokkal járó nyűgnek lennie, amikor sok más ország oktatási rendszere kisebb nyomás és kevesebb stressz mellett is sokkal eredményesebb? 

Oktatásunk hosszú ideje tananyagcentrikus – bár az utóbbi időben már ez sem teljesen igaz, a NAT 2020 bevezetésével még ez az – egyébként nem túl hatékony és célszerű – fókusz is elveszett. A Nemzeti alaptanterv töméntelen tananyagtartalma önmagát lehetetlenítette el: a gyerekek döntő többsége számára befogadhatatlan, a pedagógusok pedig nap mint nap azzal küszködnek, hogy az adott időkeretek között megtaníthatatlan. Azt érzékeljük, hogy a tananyagközpontúság helyébe technikai szemlélet lépett: hogy miként lehet a legminimálisabb források és a tanárhiány mellett működtetni az „oktatást”, sokszor inkább gyerekmegőrzést. Ugyanez a megközelítés látszik körvonalazódni a mesterséges intelligenciával kapcsolatos „stratégiában” is, amikor valamiféle tantárgyi ismeretek keretei közé próbálják azt beszorítani. A stratégia szó nem véletlenül került idézőjelbe az előbbi mondatban, mert oktatási téren ilyen jó ideje nem létezik, konzekvens, írott formában semmiképp. Ami helyette van, az ad hoc ötletelés, a problémák pillanatnyi megoldására való szorítkozás (sőt, sokszor inkább csak azok tagadása vagy elfedése), miközben a gondok jelentős része éppen ebből a fajta működtetésből adódik: az egymással összhangban nem álló módosítások szülik az újabb patthelyzeteket. No, ezeken kell mielőbb túllépni…

Az oktatás nem lehet más, mint GYERMEKKÖZPONTÚ!

A fent említett részvételi folyamatban az érintettektől beérkező több ezer szöveges választ áttanulmányozva az oktatáspolitikai problémák három csoportba kerültek: „A gyermekkép változása”, „A pedagógusok jólléte és felkészültsége”, valamint „Az iskola mint szervezet”. Ezek köré szerveztük a megbeszélések fórumait, s ezek maradtak ennek az anyagnak a fejezetei is (annak ellenére, hogy a fejezeteken belüli egyes felvetések akár másik cím alatt is megállnák a helyüket). Mindhárom témáról több alkalommal is értekeztünk, de ezek végén gyakran ugyanott, ugyanazoknál a kritikus pontoknál lyukadtunk ki. Ez nem véletlen: egy olyan szerteágazó, összetett rendszerben, mint az oktatás-nevelés, minden mindennel összefügg. 

Ezt az anyagot eljuttatjuk a 2026-os választásokon induló demokratikus pártoknak. Természetesen nem egy „tökéletes, egyedül üdvözítő” oktatási kormányprogram megírása volt a célunk. (De azért oktatási programmá alakítható.) Sokkal inkább szerettük volna azt megmutatni – ahogy a cím is jelzi –, hogy melyek az iskolákkal kapcsolatban álló polgárok elvárásai és javaslatai egy leendő oktatáspolitika felé. Elolvasva a fejezeteket kiderül, hogy nagyon mások az igények, mint ahogyan a jelenlegi gyakorlat mutatja…

L. RITÓK NÓRA: A BOLDOGSÁGRÓL

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2026.02.06.


Furcsa dolog ez. Hányszor megkaptam ezt a kérdést: ha az igazgyöngyös gyerekek nagy része szegénységben él, akkor hogyan lehetséges az, hogy ilyen boldogok, színesek a rajzaik? A válaszom mindig ez volt: mindenkinek ott kell megkeresnie a boldogságát, ahol él.

A mi gyerekeink sem boldogtalanok… csak más jelenti a boldogságot nekik. Vagyis az érzés ugyanaz, csak máshogy jutnak hozzá, mert mások a lehetőségek. De a boldogságkeresés mindenhol adott…

A boldogság tartalma a családi szocializációból jön. A nélkülözés, a generációs szegénységben élő szülők gyerekkorukból magukkal hozott érzései, és a fogyasztói világnak való megfelelés vágya sajátos helyzeteket eredményez. Leginkább a tárgyiasulásban látható ez. A boldogság tárgyiasulásában.

A szülőkben mélyen gyökerezik az érzés, mikor hiába vágytak valamire (nem nagy dolgokra), de sosem kapták meg. Ez a frusztráció úgy csapódik le bennük, hogy megfogadják, ők majd mindent megadnak a gyerekeiknek, erőn felül is, hogy ők ne éljék át azt, amit nekik kellett. Ezért (nem egyenletesen persze, mert arra nincs forrásuk) gyakran “túltolják”, és olyan dolgokat vesznek meg nekik, ami semmiképp sem egyeztethető össze az élethelyzetükkel. Olyan játékot, cipőt, ruhát, vagy mobiltelefont, amit aztán a gyerekek, mint egy jóléti attribútumot visznek magukkal a közösségbe, büszkén és boldogan. És a szülők is büszkék, hogy megvették nekik. Örömöt jelent nekik a gyerek öröme, és az, hogy ettől a többiek fölé emelkedhetett.

Emlékszem, mikor adományozók hoztak ajándékot, és rácsodálkoztak, hogy ők, akik sokkal jobb körülmények között élnek, ők nem vesznek meg olyan telefont, vagy számítógépes játékot a gyerekeiknek, mint amit az egyébként lakhatási szegénységben élő családoknál láttak. És nagyon nehéz volt megértetni velük, hogy ez egy túlkompenzálás… és a helyzetük egyáltalán nem olyan fényes. No meg, azért a legtöbb esetben ezek a holmik nem a bolthálózatokból származnak.

Persze ez a gyerekekre nem hat jól. Rivalizálnak egymással, amibe gyakran beszállnak a felnőttek is, és ez nem erősíti a szociális készségeiket. Elvárók lesznek, hiszen megkapták eddig is, amit akartak, követelőzők, durvák, a szülők elveszítik velük a kapcsolódást, és tehetetlenül nézik, mi történik… És nem értik, hogy ők mindent megadtak, és mégis…

De a szülőket ennek a veszélyéről nagyon nehéz meggyőzni. Nekik az a boldogság, ha megadják a gyerekeiknek a vágyaik tárgyát, azt az érzést, amit ők gyerekként sosem élhettek át. Ezt nem tudjuk felülírni.

Persze a helyzet az ő gyerekkorukhoz képest sokat változott. A fogyasztói világ itt is átalakította a viszonyulásokat. Az vagy, amid van, annyit érsz, amennyit fel tudsz mutatni. A tárgyiasuló boldogságszerzés korunk ismérve lett. A birtoklás vágya kiszorít minden mást. Legyen, meglegyen, sok legyen, mutatható legyen. Küzdünk ellene, de a szembeszél nagyon erős. Nemcsak felőlük, hanem a kereskedelmi hálózatból, a banki szférából, ami elérhetővé teszi ezeket a vágyott tárgyakat. Ömlenek a hirdetések, a megoldások a közösségi médiában, és a csomagküldő házhoz is hoz mindent.

Boldogság tágyakkal…De tényleg csak így lehet? Nyilván nem.

Amikor az asszonyokkal szóba jön az a téma, hogy számukra mi a legnagyobb öröm, szinte mindannyian a gyerekeik boldogulását említik elsőként. Szomorú, hogy sokszor a saját, személyes boldogságukról nem is tudnak semmit sem mondani. Ott már a soha ki nem elégített vágyak emléke, a megváltoztathatatlan sorsok, a beletörődés lett a meghatározó, és ebben nem sok mosoly terem. Mindegyikük sorsa traumákkal teli, szomorú történet.

A közösség azonban csodákra képes. Amikor olyan tevékenységre találunk, amiben letehetik az otthoni terheket, és ha csak egy rövid időre is, de figyelhetnek magukra, egymásra, és közös örömöket élhetnek át, az egy másfajta boldogság felépítésére ad lehetőséget.

Mi az Igazgyöngy közösségi foglalkozásain keressük az ilyen alkalmakat. Sokszor játszunk velük, kézműveskedünk, dolgozunk csoportban, és most egy kolléganőnk táncfoglalkozásokat is szervez. Először csak a gyerekekre gondolt, aztán látszott, hogy az anyukák is szívesen jönnének. Lett hát egy vegyes csoport, ahol jó kedvvel, együtt élhetnek meg boldog pillanatokat.

De boldogságot ad a sikerélmény is… egy-egy szép kézművestermék, egy elkészült szülinapi torta, a veteményeskert épp úgy, mint a közösségi foglalkozások beszélgetéseiben a hozzászólások, melyek új gondolatokat, megoldásokat hoznak be. Ezeket erősítjük folyamatosan, visszacsatolásokkal.

Hiszek abban, hogy a közösségépítésben a boldogságfókusz képes visszahatni az egyénre is. Meg kell mutatnunk egy másik világot is, a belső boldogságot. Ami megtestesül a szeretetben, a barátságban, az összekapaszkodásban, ahol mindenki megélheti az érzést: ő is számít, ő is fontos része a közösségnek.

Erőt ad ez, erősíti az asszonyokat. Mert nekik nagy erőre van szükségük ahhoz, hogy a nyomorúságban a mindennapokat megszervezzék, elviseljenek olyan dolgokat, melyek a mindig alárendelt szerepükből adódnak, és megfogalmazódjon bennük is a boldogsághoz való jog.

A velük való beszélgetések, az élettörténeteik azt erősítették meg bennem, hogy olyan emberek, akikben rengeteg érték van, akiknek az élete, ha nem a generációs szegénységbe születnek, teljesen másképp alakulhatott volna. A körülmények kényszerében azonban elvesztettek mindent, és csak az maradt, amiben az anyjuk sorsát viszik tovább.

Most szeretnénk egy olyan programot, ahol ők mesélnek majd a kamasz gyerekeknek arról, milyen vágyaik voltak, és mi kellett volna ahhoz, hogy teljesüljenek. Hogy ők maguk találják meg és fogalmazzák meg azokat a pontokat, amelyek mérföldkövekként másfele terelhették volna az életüket. Hogy a gyerekek is értsék: a döntések mennyire meghatározzák a jövőjüket, életüket. És azt is, hogy a döntés az övéké….

És persze közben folyamatosan kell dolgozunk azon, hogy megéljenek másfajta boldogságsíkokat is. Olyat, ami nemcsak a tárgyakról szól. Hanem az emberi kapcsolatokról. Az egymásrautaltságról, a felelősségről, egymás támogatásáról, az emberi méltóságról, a szeretetről. Az emberi értékekről.

Akkor is, ha a világ nem erről szól körülöttünk.

FORGÓSZÉLLEL A FIDESZBE: KÜLÖNÖSEN NAGY KÁRT OKOZÓ CSALÁS MIATT FOLYIK BÜNTETŐELJÁRÁS A DÉL-SOMOGYI ÜGYBEN

NÉPSZAVA
Szerző: BALASSA TAMÁS
2026.02.12.


A Kelei-Tóth-cégek 105 millió forint EU-s támogatást költöttek volna szélgenerátor-prototípusra, de több helyen viharos állapotokat hagytak.


Különösen nagy kárt okozó csalás, szélgenerátorok telepítésével összefüggő vitatott teljesítés miatt ismeretlen tettes ellen folytat büntetőeljárást a Pest Vármegyei Rendőr-főkapitányság. A nyomozás eddigi üteme és az eljárás szokásos menete alapján a közeljövőben gyanúsítotti kihallgatás következhet. A nyomozás fókuszában a Wind-Electric Kft. és a Tesla Global Kft. cégvezetői és tulajdonosai, Tóth Attila zákányi üzletember és idős édesapja áll. A „családi” cégcsoport harmadik társasága, a Terra Transilvania Kft. a fejlesztéshez szükséges uniós forrás megszerzését vállalta. Ebben a kft.-ben volt cégvezető és tulajdonos Kelei Zita, aki 2019-ben Őrtilos polgármestere lett, jelenleg a Fidesz-KDNP új dél-somogyi képviselőjelöltje, egyben Tóth Attila párja. Kelei Zita a Wind-Electric-ben is kiemelt szerepel kapott, a marketingigazgatói posztot töltötte be, kiállításokon, konferenciákon képviselte a céget. Járt egy szerb-magyar üzleti fórumon is, amelyet Orbán Viktor és Aleksandar Vučić nyitott meg...

EGY KISZIVÁRGOTT DOKUMENTUM SZERINT A SAMSUNGBAN AZ ÁTLÁTSZÓ ELLEHETETLENÍTÉSÉRŐL TÁRGYALTAK

TELEX
Szerző: WEILER VILMOS
2026.02.12.


2024 márciusában arról tárgyaltak a gödi Samsung SDI vezetésében, hogy milyen eszközökkel lehetne ellehetetleníteni az Átlátszót, vagy megakadályozni, hogy a jövőben a Samsungról írhasson – tudta meg a Telex. A cégben a kormánytól várták volna el, hogy valamilyen módon korlátozza az Átlátszó munkáját. Ez azóta sem történt meg, de a Szuverenitásvédelmi Hivatal három hónappal később vizsgálatot indított az Átlátszóval szemben.

Ahogy a Samsung mérgezéseit feldolgozó hétfői nagy cikkünkben írtuk, a gyáron belüli szabálytalanságok 2022-ben kezdtek nyilvánosságra kerülni. Bodnár Zsuzsa, az Átlátszó újságírója ugyanis ekkoriban kezdte el rendszeresen kikérni a Samsung SDI hatósági ellenőrzéseiről szóló jegyzőkönyveket. Ezekből derült ki, hogy a Samsung a szabálytalanságokkal egy esetben több mint ezer munkavállalóját veszélyeztette.

A Telex információi szerint a gyár vezetésében egy ideig nem vették túl komolyan az Átlátszó cikkeit. Egyik forrásunk szerint ezekkel kapcsolatban a vezetői értekezleteken rendszeresen azt mondták, hogy „csak a helyi ellenzék zavarog”. Ennek megfelelően akkor még nem is merült fel, hogy azokkal érdemben foglalkozni kéne.

2023 elején azonban a kormányt is érdekelni kezdték a Samsungban tapasztalható szabálytalanságok. Akkoriban már a harmadik munkavédelmi eljárás zajlott a Samsunggal szemben, ennek a végén a kormányhivatal akár felfüggeszthette volna a gyár működését. A Telex információi szerint a Samsung 2023 őszére a mérgezést okozó problémák nagy részét megszüntette.

Bodnár Zsuzsa azonban csak késéssel jutott hozzá a hatósági ellenőrzések dokumentumaihoz, mert azokat a kormányhivatal először kitakarásokkal küldte meg. A legsúlyosabb, 2022-es és 2023-as mérgezésekről szóló jegyzőkönyveket így egy 2024. februári cikkben hozta nyilvánosságra. Ezek akkor egy időre újra a közérdeklődés tárgyává tették a Samsungot. Kammerer Zoltán gödi polgármester ismeretlen tettes ellen feljelentést tett, posztja szerint azért, „hogy az ügyben tisztán lássunk és kiderüljön, hogy valóban történt-e környezetszennyezés, vagy rémhírterjesztésről van szó”.

Úgy tudjuk, a Samsung vezetésében megütköztek azon, hogy az Átlátszó hozzájutott ezekhez a dokumentumokhoz, és nyilvánosságra hozta azokat. Információink szerint a cég vezetésében felmerült, hogy a kormányzaton keresztül próbálják elérni, hogy a lap munkáját valahogy ellehetetlenítsék, vagy legalábbis úgy korlátozzák, hogy ne írhassanak többet a Samsungról...

A TITKOSSZOLGÁLAT IS JELENTETTE, HOGY BAJOK VANNAK GÖDÖN

HÍRKLIKK
Szerző: SOMFAI PÉTER
2026.02.11.


Álhírnek nevezte a gödi Samsung SDI gyáráról megjelent részletes tényfeltáró cikket Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, és Facebook-posztjában azt írta, jogi lépéseket tesz a Telex ellen. A miniszter az említett posztban azt is kifejtette, hogy szerinte a Tisza Párt elnöke „nagyon durva rágalmakat” fogalmazott meg vele szemben, állításai hazugságok, ezért büntető feljelentést tesz ellene. Szijjártó a hétfőn megjelent cikkre reagált, amelyben a szerkesztőség részletesen megírta, hogy már 2023 tavaszán olyan titkosszolgálati jelentés került a miniszterek asztalára, amely szerint a gödi Samsungban a korábban ismertnél jóval súlyosabb mérgezések történtek. Voltak olyan dolgozók, akiket a határértéket 510-szeresen meghaladó rákkeltő vegyi anyag belégzésének tettek ki. A kormányülésen több miniszter, köztük Rogán Antal a gyár működésének felfüggesztése mellett érvelt, de ez ügyben nem történt semmi. Tordai Bence független országgyűlési képviselő is feljelentést tett a Samsung-gyárban tapasztalt mérgezési esetek nyomán. Vele beszélgettünk.


Lesz-e következménye az ügynek, vagy ez is egy lesz a sok szőnyeg alá söpört botrány közül?

Legkésőbb két hónap múlva ennek az ügynek egészen biztosanan lesznek következményei. A kérdés persze az, hogy a nyomozó hatóságok elkezdik-e már addig is feltárni a történteket, vagy meg kell várni vele tényleg a kormányváltást, s azt, hogy a nyomozók és az igazságszolgáltatás végre ismét független legyen a mindenkori hatalomtól. Ez egy elképesztő bűncselekmény-sorozat, a gyárban az emberek ezreinek életét évek óta tudatosan veszélyeztetik. Nem lesz könnyű kideríteni, hogy hányan szenvedtek bizonyíthatóan súlyos egészségkárosodást, vagy akár lelték a halálukat ezek miatt a mérgezések miatt. Ami Gödön történt, történik, nem egy hétköznapi kis botrány, amilyennel az elmúlt másfél évtizedben rendszeresen találkoztunk. Ez nem arról szól, hogy valaki valami sértőt mondott, hiszen a falakon belül konkrétan emberéletek ezrei voltak és vannak minden nap kitéve mindenféle mérgezésnek, a közeli település családjai szintén a gyár veszélyzónájában élnek...

A “GYŐZTESKOMPENZÁCIÓ” MAGYARÁZATA | ADATPONT KOVALCSIK TAMÁSSAL #2

PARTIZÁN / ADATPONT PODCAST
Szerző: KOVALCSIK TAMÁS
2026.02.12.



Orbán Viktor mezőtúri fórumán szóban is megerősítette azt a tényt, hogy a hazai választási rendszer a győztes irányába torzít, vagyis a győztes az országos támogatottságánál nagyobb mértékben részesül a mandátumokból. Jelen videóban pedig ennek egyik okát, a “győzteskompenzációt” vesszük górcső alá és mutatjuk be annak pontos működését, illetve az eddigi hatását.

A Partizán új műsorában, az Adatpontban a 2026-os országgyűlési választás kampányának legfontosabb heteiben hétről hétre jelentkezünk a legfontosabb számokkal és azok értelmezésével. Ebben Kovalcsik Tamás, a Választási Földrajz alapító-szerkesztője és a Partizán adatelemzője lesz a segítségetekre!

Választási barométer: https://valasztas.partizan.hu/

ÚJ JALTÁT ÁLMODOTT DONALD TRUMP – EZ VÁRHAT A VILÁGRA

HETI VÁLASZ PODCAST
Szerző: VÖRÖS SZABOLCS
2026.02.12.



Milyen jövőkép látszik a kanadai miniszterelnök és az amerikai elnök davosi beszédéből? És Volodimir Zelenszijéből, aki szintén felszólalt Svájcban? Lehet-e még mélyebben a magyar–ukrán viszony? Mennyire vehető komolyan a magyar kormánypropaganda legújabb mumusa, a Politicón megszellőztetett 5 pontos terv Ukrajna EU-csatlakozására? Ezekről beszélget a HetiVálasz februári szerkesztőségi külpolitikai adásában Ablonczy Bálint, Magyari Péter és Vörös Szabolcs.


Részletek a műsorból:

Milyen tanulságokkal szolgál Mark Carney kanadai miniszterelnök emlékezetes davosi beszéde?

Magyari Péter: „Tulajdonképpen azt sejtette, hogy itt készül egy Kína, Oroszország és az USA közötti nagy világfelosztás, egy új Jalta, és arról beszélt, hogy ezzel szemben mi mit tudunk tenni. Az elképzelés nagyon sokakban nagyon jól rezonált, nagyon jól előadott szöveg volt. Ugyanakkor nehéz, mert erre a Kanada–Európa összefogásra, de még önmagában az európai összefogás fokozására sincs jelenleg intézményrendszer, nincsenek meg azok a keretek, amiben ezt fel lehetne építeni. (…) Ahhoz, hogy az EU-s vagy a NATO-s intézményrendszert átalakítsuk, továbbfejlesszük, valahogyan az USA nélküli részét összefogjuk, iszonyú gyors döntések kellenének és nagyon határozottak. Ezeknek jelenleg nincsenek meg a feltételei.”

Múló állapot vagy tartós amerikai magatartás lesz Donald Trump-féle erőpolitika?


Ablonczy Bálint: „Van egy amerikai közhangulat, ami kitermelte Trumpot és a trumpizmust, és ez bizonyos értelemben a demokratákra is hat. Nekik is számolni kell azzal a környezettel, amiben vannak, és látszik, hogy egy csomó tekintetben nekik is változtatniuk kell, mert egész egyszerűen már nincs társadalmi többség amögött, amit ők képviseltek korábban. (…) Nem szabad még egyszer abba a csapdába esni, hogy »ez egy múló pillanat, a Trump az úgyis gyogyós, ezzel nem kell számolni, majd szépen visszaállnak a dolgok a régi vágásba«. Kereskedelmi fronton például a Biden-adminisztráció is kőkeményen fellépett az európaiakkal szemben: nem volt akkora visszhangja, mert nem olyan primitív módon csinálta, mint Donald Trump, de például az európai autógyártókat a demokrata adminisztrációk is nagyon komolyan szuttyongatták. Ahogy van tehát kontinuitás demokrata és republikánus adminisztrációk között például a Kína-politikában, még ha még lenne is váltás három év múlva, de akkor is lenne kontinuitás. Legfeljebb kellemesebb, mosolygósabb lesz, és a páncélkesztyűre fölhúznak egy bársonykesztyűt, de attól még ha azzal ütnek, az ugyanúgy fáj.”

Van-e realitása a magyar–ukrán ellenségeskedés legújabb epizódjának, a Politicón megjelent „5 lépés, amellyel Ukrajna EU-tag lehet 2027-re” című cikknek (amelyet már Orbán Viktor is valóságnak tüntet fel)?

Magyari Péter: „Dolgoztam egy időben egy olyan szerkesztőségnél, ahol nagyon sokáig a legolvasottabb cikknek az volt a címe, hogy »Nem hiszed el, mit visel ez a lány a strandon…« A Politico is ezzel élt, amikor azt mondta, hogy van egy 5 pontos terve az EU-nak. De ha olvassuk a cikket, abból az derül ki, hogy egyébként ilyen konkrét terve nincs. Ennél még a Soros-terv is konkrétabb volt, mert az legalább egy másfél oldalas publicisztikán alapult, ami egy véleményrovatban jelent meg Soros Györgytől, és azt állította, hogy szerinte nem olyan nagy baj, ha Európába sok új ember érkezik. Tehát itt valójában az történt, hogy a Politico több újságírója beszélgetett az Európai Tanácshoz tartozó mintegy tíz diplomatával és három bizottsági emberrel; elkezdte őket kérdezgetni, hogy akkor hogy lesz ez az ukrán csatlakozás, és lehetséges-e. Erre ők elkezdtek fantáziálni.”

LENGYEL LÁSZLÓ: "A FIDESZ MÁR CSAK A VERESÉG MÉRTÉKÉT AKARJA CSÖKKENTENI"

TV13 / BÁNÓ ÉS BOLGÁR
Szerző: BÁNÓ ANDRÁS, BOLGÁR GYÖRGY
2026.02.11.



A Fidesz már csak a vereség mértékét akarja csökkenteni"...

MIT ROHAMOZNAK MEG A FIDESZESEK, HA NEM NYER AZ ÁLLAMPÁRT?

NÉPSZAVA / HOLÉLÜNK?
Műsorvezető: BATKA ZOLTÁN
2026.02.07.



Szinte pillanatok alatt lebukott Lázár János és Pócs János a hazudozásaival, azonban az Fideszt és a szavazóit már legkevésbé sem érdekli a valóság. A híveket az sem tántorítja el, hogy a kormányközeli közvélemény-kutatók rendre jelentősen eltérő eredményeket közölnek, mint a piaci szereplők. A nagy kérdés, hogy a győzelmi tudathoz szoktatott kormánypárti szavazók, hogyan fogják elfogadni az áprilisi választás eredményét, ha veszít a Fidesz – erről is beszélgetett Varga Dóra és Horváth Gábor főszerkesztő-helyettes, illetve Frank Zsófia belpolitikai újságíró Batka Zoltán műsorvezetővel a Népszava Hol élünk? közéleti podcastjében.

Ami látszik: az állampárt már elkezdte felépíteni az összeesküvés-elméletet, hogy külső erők nyúlnak bele a parlamenti választásba.

EPSTEIN ARRÓL ÍRT BANNONNAK: EURÓPA BE VAN SZARVA ORBÁN MIATT

TELEX
Szerző: DÖMÖTÖR BÁLINT
2026.02.11.


Európa teljesen be van rezelve Orbán Viktor esetleges újabb választási győzelme miatt – erről váltott üzeneteket Jeffrey Epstein Steve Bannonnal a 2018-as országgyűlési választás estéjén. Az Epstein-akták január végén nyilvánosságra hozott dokumentumai között újabb üzenetváltásokat találtunk, melyekben szóba került Orbán. Ráadásul nem beszélgetőtársai, hanem maga Epstein említette meg a magyar miniszterelnököt ezekben az üzenetekben.


Január 30-án minden korábbinál több, nagyjából hárommillió oldalnyi iratot hozott nyilvánosságra az amerikai igazságügyi minisztérium az Epstein-aktákból. Ezek magyar szálairól részletes cikkben számoltunk be, miután felfedeztük, hogy az iratokban szerepelnek Epstein budapesti látogatásai, egy Király utcai lakás, magyar lányok és egy magyar tudós, Barabási Albert László neve is.

Az már akkor kiderült, hogy Orbán Viktor is meg van említve a dokumentumokban, de csak annyit jött szóba, hogy neki is tanácsokat adott Steve Bannon, Donald Trump korábbi fehér házi tanácsadója. A Breitbart News jobboldali hírportál korábbi vezetője a 2019-ben a cellájában öngyilkosságot elkövető Epstein életének utolsó másfél évében rendszeresen találkozott és váltott üzeneteket az üzletemberrel. Azzal dicsekedett neki 2018 márciusában, hogy több európai szélsőjobboldali párt mellett Orbán Viktornak is ő ad tanácsokat...

OSZTOGAT VAGY FOSZTOGAT A KORMÁNY? EZ VISZONT PRIVÁT EXTRA

KLASSZIS MÉDIA / EZ VISZONT PRIVÁT 
Műsorvezető: HERMAN BERNADETT
2026.02.06.



Rendhagyó adással jelentkezik az Ez Viszont Privát!, a Klasszis Média szigorúan szubjektív hangvételű műsora. Gyükeri Mercédesszel, a HVG lapszerkesztőjével és Tóth Leventével, a Blikk gazdasági rovatvezetőjével beszélget Herman Bernadett, az Mfor és a Privátbankár főmunkatársa az elmúlt hét legfontosabb gazdasági és közéleti témáiról. Szóba kerül, hogy miért problémás elvenni a jogorvoslati lehetőséget a fővárostól a szolidaritási adó kapcsán, miért nem lehet a háborúval magyarázni a gyászos GDP-adatot, miért problémásak a kormány választás előtti intézkedései. Beszélgetünk arról, hogyan hagyta el Magyarországot Lengyelország az elmúlt években, miért nem lehet bízni a vagyonnyilatkozatokban, és arról is, hogy van-e értelme a készpénzhasználat erőltetésének.

Erről lesz szó az adásban:

00:00 Intro, köszöntés. 
01:28 Szolidaritási adó, kátyús utak, mi lesz a jogállamisággal? 
08:25 Akkor most osztogatnak vagy fosztogatnak? Benzinnel próbálja a kormány eloltani a tüzet 
12:24 Úgy olvadt el az év során a tervezett növekedés, mint az ember tenyerében a jégkocka. 
20:44 Trump teljesen kiszámíthatatlan, az orosz-ukrán háború végét pedig nem lehet megjósolni. 
22:10 Ígéretlicit folyik: kontra, rekontra, szubkontra, Fedák Sári. 
26:44 Miért van lengyel alma a boltokban a magyar helyett? 
32:00 Miért tabu az adórendszerről vitázni? 
36:50 Az egyszeri politikai haszon évtizedekre beépülő kiadásokat okoz az országnak. 
41:28 Az euró bevezetése sok mindent megoldott volna. 
44:31 Van-e értelme a vagyonnyilatkozatoknak Európa egyik legkorruptabb államában? 
52:12 A Tocsik-ügy idején még alacsonyabb volt a magyarok tűrőképessége, 800 milliós sikkasztásba belebukott a kormány 
54:53 Erőlteti a kormány a készpénzhasználatot, de minek?