Szerző: ÁGOSTON LÁSZLÓ
2026.03.07.
Vajon szóba tudnék-e ma állni a szép emlékű, csupaszív nagymamámmal, ha nem megy el húsz évvel ezelőtt?
2005-ben hunyt el. Igazi "Mami" volt, aki titokban fagyit adott nekem és akivel hajnalban elmentem a piacra virágot árulni (máig ide vezetem vissza az érzékemet az üzlethez).
Mindig azt ígérte, nem hal meg, amíg le nem érettségizek és a szalagavatóm után egy nappal ment el. Tartotta magát a rákkal szemben is, mígnem összekeveredett a fejében a szalagavató és az érettségi bankett jelentése és megengedte magának az elszenderülést.
Nagymamám kisvárosi, talán négy osztályt végzett nyugdíjas volt - pont az a demográfia, akit ma a hatalom üzenetei céloznak.
Pont az a csoport, akik a legnagyobb arányban rettegnek a faluban robbantani akaró muszlimoktól, gyerekeket átoperáltató Brüsszeltől, ma pedig ugye az ukránoktól.
Nála is mindig a Kossuth ment, M1 Híradót nézett és sohasem politizált - tehát minden adott lett volna ahhoz, hogy az agymosás áldozata legyen.
Őszintén nem tudom, mi lett volna, ha. De gyűlölöm a gondolatát annak, hogy az embert, akire a legnagyobb szeretettel gondolok, elvehették volna tőlem és önmagából kifordult szavazódroiddá tudták volna silányítani, amint az olyan sok barátom családjában megtörtént.
Hallottam olyan családról, ahol az unoka képe lekerült a falról (miután "hazaáruló" lett) és Orbán képe került a helyére.
Ugye nincs senki közöttünk, aki azt gondolja, ez normális?
Amerikában egy 23 éves lányt lőtt le az apja, miután összevesztek a politikán.
Ugye nem gondolja senki, hogy ez a "Béke"?
Ugye nem gondolja senki, hogy ez a "Béke"?
Több, mint egy évtizede célozzák a társadalom legsérülékenyebb, legvédtelenebb embereit: a szegényeket, a tanulatlanokat, az időseket, hogy az ő hitükön, félelmeiken és haragjukon keresztül irányítsák a társadalmat.
Rájuk nem haragszom. Ők áldozatok.
Felelősségük van, mégpedig nem is kevés, mert miattuk pusztít Magyarországon ez a rendszer. Miattuk lett ekkora a sötét - de az is igaz, hogy ők egyszerűen csak túl lettek terhelve.
A nagymamám 80 évesen már nem arra volt "való", hogy a nemzetközi politika áramlatait figyelje és a négy osztályával nem volt esélye több nyelven hiteles forrásokból tájékozódni.
Sohasem hallottam őt olajárakról beszélni, és ez így volt jól: ő a dáliákhoz, krizantémokhoz és tulipánokhoz értett.
Nem zárta ki őt akkoriban egyetlen helyi közösség sem a politikai véleményéért és nem is erőltette rá senki a "velünk vagy vagy ellenünk" hazug dichotómiáját.
Én azokra haragszom mély, el nem múló, olthatatlan és égető haraggal, akik tudták, mi történik, de némák maradtak. Vagy éppenséggel hozzájárultak az agymosáshoz.
Mert az "egyperces híradó", a rengeteg plakát, a jelszavak... ez tankönyv szerint az agymosás.
Mert az "egyperces híradó", a rengeteg plakát, a jelszavak... ez tankönyv szerint az agymosás.
Nem csak én csúfolom annak.
Politikusok, megafonosok, médiaalkalmazottak (mert újságírónak ezeket nem csúfolnám), "független elemzők", polgármesterek, iskolaigazgatók, színházigazgatók, sportigazgatók, kis- és nagyvállalkozók, értelmiségiek, tanárok, papok, lelkészek...
... ti veszélyeztetnétek nagymamámat, ha élne.
... ti veszélyeztetnétek nagymamámat, ha élne.
Nem hiszem el, hogy létezhet Magyarországon változás, ha ezt a réteget nem számoltatják el a történelmi bűnért, amit folytatólagosan, éveken át elkövetett.
Trianon fizikailag zúzta szét az országot, a Fidesz az ország lelkét erőszakolta meg.
A családjainkba tört be, az otthonainkat, templomainkat, a szeretteinket mérgezte meg.
Ennek nem egy felelőse van, nem is száz, de nem is ezer. Ez egy együttműködési rendszer, ami leszivárgott a legmélyebb szintekre is és pokollá tette milliók hétköznapjait és hátrányba hozott generációkat.
Ezt nem elég eltakarítani, nem elég ellenzékbe száműzni, ezt el kell számoltatni.
Vajon készen áll Magyarország nem csak szavazni, nem csak levetni az orosz rabigát (mert a Kármelita már régen Moszkva fogja), nem csak új kormányt állítani, de szembenézni a múlttal és megbüntetni a bűnösöket?
Nem hiszem, hogy egyhamar újra eljön a valódi béke. Az, amikor a magyar a magyarnak nem farkasa, de testvére lesz. Amikor megörülünk külföldön a magyar szónak.
De azért odáig el kéne jutni, hogy legalább a nagyszüleink, a szegények, a kistérségben élők és a legkevésbé tanult emberek ne legyenek a saját kormányuk célpontjai.
Ne tartsák őket szándékosan hazugságban és rettegésben.
Azért ez elérhető kéne, hogy legyen még akkor is, ha Moszkva ezt nagyon nem akarja.
(A kép illusztráció)
(A kép illusztráció)


