HOGY TUDNÁ FIGYELEMBE VENNI AZ SNI-S GYEREKEK IGÉNYEIT EGY TANÁR, AKI CSAK PRÓBÁL VÉGIGROHANNI AZ ALAPTANTERVEN?

QUBIT
Szerző: KUN ZSUZSI
2026.01.25.

„Láttam már olyan gyereket, akiből »autistát« neveltek a szülei” – ez a mondat szerda este hangzott el a Nyitott Műhelyben, a Déli pályaudvar mellett lévő kis szuterén helyiségben, ahol pár tucat ember gyűlt össze, hogy meghallgassa a Hegyvidéki Önkormányzat támogatásával megvalósított Ellenpont című vita és beszélgetéssorozat harmadik eseményét Szabó Attila (a TASZ jogásza és a Qubit állandó szerzője) vezetésével. A téma aligha lehetne aktuálisabb: az általános iskolások felvételiznek, az óvodás gyermekek szülei pedig már most rágják a körmüket, hogy melyik iskolába fogják felvenni a szemük fényét, és mikor. És ez jószerével minden gyerek családjában így van, függetlenül attól, hogy a helyzetet bonyolítja-e valamilyen tanulási nehézség.

Abban ugyanis egyetértés mutatkozott a két meghívott szakértő, Gyarmathy Éva klinikai szakpszichológus, az SNI (azaz sajátos nevelési igényű) gyermekek fejlődésének és fejlesztésének kutatója, valamint Reményi Tamás gyógypedagógus, szenzoros integrációs terapeuta között, hogy az SNI-vel diagnosztizálható (és fontos, hogy diagnosztizálható, mert sajnos nem jut minden gyerek megfelelő diagnózishoz) gyerekek száma évről évre nő – ezt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) vonatkozó adatai is alátámasztják.

A környezet mellett pedig ott van a genetika és a nevelés is mint befolyásoló, illetve kockázati tényezők. Többek között ezekről, a fejlesztési lehetőségekről, a pedagógusok képzéséről és helyzetéről, továbbá társadalom hozzáállásáról is szó esett a beszélgetés során, ami arra is választ adott, hogy tényleg nevelhet-e autistát egy szülő a gyermekéből.

Elveszve a kategóriák között

Az SNI, vagyis a sajátos nevelési igény tulajdonképpen csak a jéghegy csúcsa. Fontos beszélni a beilleszkedési, tanulási és magatartási zavarokkal élő gyerekekről, azokról is, akiknek ezzel kapcsolatban csak nehézségei vannak, továbbá külön kategóriát képeznek a diszlexiások, a diszgráfiások és a diszkalkuliások is. Az SNI-be sorolják az érzékszervi fogyatékosságokat is, így eleve egy sor speciális intézményre kiterjed mindaz, ami az SNI-s gyerekek oktatására vonatkozik. A nehézséget viszont leggyakrabban az jelenti, ha nem látható és azonosítható nehézséggel érkezik egy diák, hanem olyannal, ami egy spektrumon mozog, mint az autizmus vagy az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás zavar). Ezeket ugyanis jóval nehezebb elmagyarázni a szülőknek, a tanároknak és más érintetteknek is...

ITT OLVASHATÓ