Szerző: MUDRA MÁRTON ISTVÁN
2026.03.10.
A választások előtti egyik utolsó Közlönyben a Tisza-program legfontosabb jogi vállalásait veszem sorra. Van esély a jogállamiság visszaállítására?
A Tisza Párt programja helyreállítaná a magyar jogállamot és új alapokra helyezné az igazságszolgáltatás működését, azonban látványosan a felszínen marad. Mindez politikailag megfelelően rugalmas döntés, ugyanakkor komoly bizonytalanságot is hordoz.
A Bibó István nevével fémjelzett reformterveket olvasva újra és újra ugyanabba a falba ütköztem.
Szinte minden pontnál felmerültek a kérdések: rendben, de hogyan, milyen jogi eszközökkel, milyen intézményi változtatásokkal, miből finanszírozva, és pontosan kik hajtanák végre a tervezett lépéseket? Nem látom értelmét, hogy ezt a cikk végére tartogassam: ami a jogállamról és az igazságszolgáltatásról szóló részt illeti, szakmai szempontból a Tisza programja jelenlegi formájában – egy-két üdítő kivételtől eltekintve – inkább irányokat és szándékokat mutat, mintsem részletesen kidolgozott, kivitelezhető állapotban lévő tervet.
Így neveld a parlamented
A Tisza Párt Bibó István Programjának egyik központi ígérete a parlamenti működés újraélesztése. A dokumentum szerint megszüntetnék a rendeleti kormányzást és visszaadnák az irányítást az Országgyűlésnek, heti ülésezési renddel, kiszámíthatóbb törvényalkotással és azzal, hogy a beidézetteknek – talán az amerikai kongresszusi meghallgatásokat idézve – kötelező lesz megjelenni a parlamenti bizottságok előtt.
A rendeleti kormányzás elvetése ezért kétségtelenül pozitív irány, de a parlament tekintélyét végső soron nem ez fogja restaurálni, hanem az, hogy milyen minőségű viták zajlanak és jogszabályok születnek a falak között. Az, hogy a program itt nem bocsátkozik részletekbe, részben érthető: a parlamenti kultúra megváltozása aligha lesz pusztán szabályozási kérdés, inkább hosszabb, organikus folyamat eredménye lehet.
Ettől függetlenül akadt azért hely néhány katalizátorként szolgáló intézkedésnek: megerősítenék több független intézmény szakmai működését és parlamenti ellenőrzését (pl.: Gazdasági Versenyhivatal, Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság). Emellett a program erősebb parlamenti kontrollt ígér az ügyészség felett is, valamint új ombudsmani pozíciókat hozna létre – gyermekvédelmi és betegjogi ombudsmant.
A különféle intézmények és személyek aktívabb részvétele valóban közelebb hozhatja a szakpolitikai kérdéseket a parlamenti vitákhoz, és talán csökkenthetik azt a sokszor parttalan politikai sárdobálást, amely az Országgyűlés mindennapi működését gyakran jellemzi. Szintén fontos vállalás a házszabály felülvizsgálata és az, hogy jogorvoslatot biztosítanának a házelnök döntéseivel szemben. Kövér László jogi pallosa ugyanis nem mutatna jól más kezében sem.
Ugyanakkor nagy a bizonytalanság a jogalkotás átalakítását ígérő részben: a program széleskörű, társadalmi párbeszédre épülő új alkotmány kidolgozását helyezi kilátásba, átláthatóbb jogalkotást ígér, több társadalmi részvétellel, online követhető törvénytervezetekkel és kiszámíthatóbb hatásvizsgálatokkal. A célok nehezen vitathatók, azonban jelenlegi formájukban túlságosan tágak és számonkérhetetlenek. Például az online tervezeti rendszer vagy a társadalmi részvétel megléte már a mostani kormány számára is kijelenthető lenne, holott valójában kiüresített lehetőségekről van szó...


