Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2025.10.19.
Menj fel a Krasznahorkai Hegyre!
Igaz, a Krasznahorkai Hegyre mászás Sziszüphosz abszurd cselekvéséhez fogható, akit az istenek arra ítéltek, hogy fölvigye a követ a hegyre, ahonnan az kegyetlen könyörtelenséggel legördül a mélybe, ez bizony velünk is megtörténhet, mert nem értjük a szóbokrokat, nem tudunk átvágni a mondatbozótokon, nincs kapaszkodónk a síkos köveken csúszkálva, az író, a türelmesen mosolygó hegy nem segít, akkor ugyan miért is akarnánk nekivágni így a hegynek, ahol az író szerint helyre kellene állnia nemcsak az évezredes egyensúlynak a világban, de bennünk is, amikor saját fennsíkunkra érünk, amikor „a kultúrában az volt lényeges, hogy miként alkalmazható, amit kultúrának nevezünk, az ember hétköznapi életében, vagyis hogy miként tehető személyessé, tehető a napi élet lényegévé a költészet, a filozófia, a zene, a festészet, a kalligráfia, vagyis hogy életté válik-e mindez, az én életemmé lesz-e”, mondja Tang Xiaodu kínai gondolkodó a kínai kultúrát kereső írónknak a Rombolás és bánat az Ég alatt című munkájában, akkor, amikor a kilencvenes évek elején Krasznahorkai magyar íróból világíróvá lesz, a magyar életproblémákat nem világnyelvre fordítja, hanem a világproblémákat ír meg, kínlódva, nyelvet és stílust keresve hozzá, ahogyan kiszökni akart és tudott az alföldi fojtogatóan robbanásveszélyes, sátántangós, nyomorult és szegénylegényes, elmélyülésre és kinyílásra képtelen, emberveszélyes közösségi zárkájából...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.