MÁSOK ÁLMÁTÓL AZ OTTHONIG

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.12.09.

„Szerettem a gondolatot, hogy New Yorkban vagyok, és az irodám felhőkarcolókra néz, hogy a West Village‑ben lakom, és mindennap metrózom, és sosem tévesztem el a helyes irányt.” Ezt a XX. század egyik legjobb amerikai írója, John Updike mondta egy interjúban – majd két évvel később elköltözött egy kisvárosba. Ezt választotta könyve, a Mások álma mottójául Donáth Mirjam, aki hét év New York-i élet után költözött vissza Budapestre brazil férjével (és lett a Menjek/Maradjak sorozat egyik szereplője is). Vele beszélgettem New Yorkról, Budapestről, a vegyespáros életről és még sok minden másról. (A képeket köszönöm neki!)...

Nagyon érdekes a könyv címe, mert a Mások álma azt sugallja, hogy neked a New York-i életben valami nem stimmelt. Ezt csak megerősíti a mottónak választott Updike-idézet, illetve az, hogy az író alig két év után a lelkes szavak ellenére elköltözött New Yorkból. Neked miért nem állt össze a kép?

Amerikából jöttem, inkább a pozitívumokkal kezdem. Mi volt az, ami, igen korán „összeállt”, amire a cím is utal? Ez a város sokat jelent az odaérkezőknek.

Egy osztálytársnőm a Columbia egyetem újságíró mesterképzésén, a diplomaosztót követően hetvenezer dolláros kölcsönnel a nyakában egyik napról a másikra küzdött: hagymás krumplin élt, a penészes kenyértől sem riadt vissza, csak hogy maradhasson.

Az övénél még keményebb sorsú barátaim, akik papírok nélkül lettek New York-ivá, életre szólóan vállalták a szárnyaszegettséget­, hogy bármi történjék is odahaza, nem adják fel kínkeservesen felépített új életüket.

Elég hamar világossá vált számomra, hogy egy álomban élek. Ahogy az is, hogy nem a sajátomban. Miért nem a sajátomban? Erről szól a könyvem.

De erősen együttérzek John Updike-kal, aki két év után a kényelmetlenségekre és a költségekre hivatkozva azzal a felkiáltással hagyta el a várost, hogy „Ha New York‐i kultúrsznob akartam volna lenni, nem kellett volna családot alapítanom. A család megköt. És ha már úgyis meg vagyok kötve, miért ne legyek legalább ott megkötve, ahol ingyen parkolhatok, van friss levegő, fű, napsütés, és így tovább...”...

ITT OLVASHATÓ