„A 2022-ben megjelent Oszt jónapot! című könyvemben a NER szerkezetét mutatták be a rajzaim. A most megjelent FékNyúz-ban, az előző könyv párjában pedig a legutolsó választási ciklus főbb eseményeit idézem meg. Azt régen is tudtuk, hogy a rendszer rosszul működik, de hogy milyen kendőzetlenül alantas és gonosz tud lenni, az az elmúlt négy évben derült ki igazán” – bocsátotta előre a Visszhangnak Marabu. Összesen 489 karikatúrája szerepel a könyvben, ennek a felén Orbán Viktor a főszereplő, illetve a címlapra felkerült az ország gázszerelője is, aki még most is napi egymilliárd forinttal gazdagodik belőlünk. Magyar Péter egyelőre jóval kevesebb rajzban bukkan fel, de a karikaturista úgy tervezi, hogy majd áprilistól szaporodnak meg a róla szóló kritikus viccek – hiszen ezért van a szabad sajtó, hogy ő is kapjon majd visszajelzéseket. Nem kívánnánk konkurálni Tóta W. Árpád frenetikus bevezető szövegeivel, így csak zanzásítva felidéznénk, miről is van szó (és rajz) a könyvben.
Sokakban máig fájó emlékként él 2022, amikor az árstoppolt farhátrányos kampány után végképp bebetonozódni tűnt a kétharmad, miközben az ellenzéki összerogyás a sebeit nyalogatta. Jól meg lettünk védve a háborútól, egyben a rezsidémontól is, így gondatlanul folyhatott hazánkba az orosz gáz, az orosz olaj és az orosz propaganda, ahogy csak a csövön befért – Szijjártó meg szaladgálhatott Moszkvába kitüntetésekért. Miközben bombasztikus plakátok hirdették, hogy a brüsszeli szankciók tönkretesznek, a választási osztogatások nyomában érkező rekordinfláció 2023-ra sajnos földbe állította a magyar gazdaságot. De kormányozni legalább még tudtak, ha már az oktatást meg az omladozó egészségügyet gondosan el is kerülték költéseik, ugyanis egyik se túl fontos egy közép-európai akkunagyhatalomnak, melyet fociakadémikusok irányítanak. Amire akarták, így is bőven jutott: neoklasszicista giccs JátszóVár, jachtlétikai vb a NER-elitnek, nívós kulturális események (fellép: Nagy Feró és Tóth Gabi) és bőkezű egyháztámogatás, hogy pápalátogatásra is jusson. Lázár János eközben egymaga sínre tette a MÁV-ot és a Volánt, és bár az uniós pénzek csak nem jöttek, futott még pár lombkorona-sétányra, kordonra és könnygáz-záporra a Karmelitánál. Az év szava lett a szuverenitás, akár a türk tanácsban, akár az unióban kellett vele villogni – a brüsszeli mocsár lecsapolása azonban cseppet nem a terv szerint haladt.
2024-be is úgy léptünk át, hogy folytatják (a szerencsétlenkedést meg a rablást), azonban ekkor mint deus ex machina, a gyermeket fóliarengeteggel szigetelő, családbarát kormányra rárobbant a kegyelmi ügy botránya, Orbán Viktor pedig kiment egy kávéra.
2025-re a repülőrajt legendás éve következett, meg a poloskázásé, Pride-tiltásé, a Matolcsy kilapítvány közben csendben vitte a bankot, Magyar Péter és a Tisza párt viszont egyre hangosabban áradt. A rákosemírségeki Minidubaj lett volna a mentőöv, de ha már keresni nem tudtak rajta, legalább veszítsen a főváros – megannyi eltiport ellenállási kísérlet után ez a szabotázs mégis üdítő újdonság volt. Nyomában megannyi hídfoglalás, macskás fadísz-kórus a fesztiválokon, és egy hatalmas szivárványmenet, amilyet még a világ nem látott keresztény-konzervatív kisállamban. A luximaxi is csúcsra ért Hadházypusztán, a zebra lett a DPK-k totemállata, a Harcosok Klubjából hamar kifogyott a harci szufla, és elérkeztünk 2026-ba, a visszaszámláláshoz.
Ámbátor a könyv minden oldalán három-négy vicc is van, a legvégéről mégiscsak lemaradt az utolsó poén. Arra ugyanis még várni kell, legalább április tizenkettedikéig. Reméljük, nagyot szól majd a csattanó, de addig is Marabu üzenetét tolmácsoljuk: „Kedves Olvasók, lécci-lécci válasszatok már nekem új rajztémát, ne hagyjátok, hogy belefásuljak a végeláthatatlan viktorozásba!”
