Az ügy február végén kezdődött, amikor a Tisza Párt kifogásolta, hogy a közmédia Facebook-oldala kiegyensúlyozatlanul és elfogultan számolt be az aláírásgyűjtésekről, túlnyomó többségében a Fidesz eseményeiről posztolt, ezért a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) állapítsa meg a jogsértést, és szabjon ki bírságot.
Aki ránéz a közmédia Facebookjára, láthatja, hogy ott valóban szemérmetlen, teljesen nyílt fideszes agitálás folyik. Ez annyira nyilvánvaló, hogy a közmédia nem is ezt vitatja, inkább azzal takarózik, hogy a Facebookja nem médiaszolgáltatás.
Az MTVA és a Duna Műsorszolgáltató azzal védekezett, hogy a Facebook-oldal „médiaszolgáltatónak nem minősülő közösségi média”, amely hírszerkesztést nem végez, csak más weboldalak és médiumok tartalmaihoz biztosít hozzáférést.
A kérdésben dönteni hivatott fórumok mind erős kormánypárti befolyás alatt állnak, az NVB el is fogadta ezt az érvelést. A Kúria azonban ellentartott, legalább egy kicsit: első körben megállapította a „kirívó aránytalanságot”, és eltiltotta a közmédiát a további jogsértéstől. Bírságot ugyanakkor nem szabott ki, arra hivatkozva, hogy a közmédia Facebook-oldalainak megítélésére még nincs kialakult joggyakorlat, és az oldal nem minősül klasszikus sajtóterméknek.
Az MTVA ezután az Alkotmánybírósághoz (Ab) fordult, amely március 13-án megsemmisítette a Kúria döntését. A Facebook-oldal nem minősül médiaszolgáltatásnak szerintük, így a médiaszolgáltatásokra vonatkozó követelményeket, például a választási törvényben foglalt esélyegyenlőség elvét ott nem kell betartani.
A Kúria másodszor is megvizsgálta az ügyet, az Ab újra visszadobta. És most már a harmadik kör is lement ugyanígy...
„Mi ünneplünk, ők súlyosan irigykednek” – ezzel a szöveggel tett ki videós bejegyzést a közösségi oldalára Szijjártó Péter 2022. szeptember 5-én. A videó Debrecenben készült, ahol a külügyminiszter egy gigantikus beruházást jelentett be. Szijjártó az éles kiszólást azoknak szánta, akik korábban bírálták a kormány „keleti nyitás” néven ismertté vált gazdasági stratégiáját.
A bejelentett beruházás a kínai Contemporary Amperex Technology Co. Limited (CATL) nevű cég debreceni akkumulátorgyára volt, amely az Orbán-kormány egyik presztízsprojektje lett, és láthatóan Szijjártó személyesen is a szívén viselte. A miniszter hosszan sorolta a projekt számait, és kiemelte, hogy két és fél éven át tárgyaltak azért, hogy az ázsiai cég Debrecen mellett döntsön.
Szijjártó a beszédében a valaha volt legnagyobb magyarországi beruházásnak nevezte a gyárépítést, amely szerinte segít Magyarországnak, hogy erősebben jöjjön ki a válságból, mint ahogyan belekerült. A CATL-építkezést az állam kiemelt beruházásnak minősítette, és a 3000 milliárdos projektből közel 88 milliárd forintot vállalt át.
A Direkt36 birtokába került dokumentumok alapján ez az óriási, államilag bőkezűen támogatott látványprojekt milliárdos üzletet hozott Szijjártó Péter régi barátja, Benkő Szilárd cége számára. A Verbau Kft. közel 7 milliárd forint értékben szerződött le a gyárhoz kapcsolódó építőipari munkálatokra. A munkavégzés helye egy olyan Debrecen melletti terület volt, amelyet a CATL egy a magyar állam közvetett tulajdonában álló cégtől bérelt ki.
A Direkt36 korábban több cikkben is foglalkozott Benkő Szilárddal és az ő külügyhöz, illetve Szijjártó Péterhez fűződő kapcsolatával. Bemutattuk, hogy a 2015-ig Szijjártó egyik legközelebbi munkatársaként dolgozó, és vele együtt futsalozó Benkő 2018-ban az utcáról, egy plakátrongáló csapat tagjaként segítette a Fidesz választási kampányát.
Feltártuk azt is, hogy Benkő Szilárd egyik cége 2020-ban közel 300 millió forint vissza nem térítendő támogatást kapott a Külgazdasági és Külügyminisztérium egyik háttérintézményétől. Ebben az évben készült az a fotó is, amelyen a férfi a külügyminiszterrel együtt utazott a Lady MRD nevű luxusjacht fedélzetén.
Benkő 2022-ben, azután vásárolta meg a Verbaut, hogy az elnyert egy milliárdos állami támogatással épülő, kecskeméti gyárépítési megbízást. Arról is írtunk, hogy a cég rész vett a szintén állami milliárdokkal támogatott debreceni BMW-gyár építésében is.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium a kérdéseinkre azt válaszolta, hogy a beruházó cégek mindig maguk döntik el, hogy kikkel építtetik meg a gyáraikat...
Orbán Viktor, Szijjártó Péter, Lavrov, Oroszország, Európai Unió, kémkedési botrány, Panyi Szabolcs – ezek a kulcsszavak most egy olyan ügyben találkoznak, amely már nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában komoly visszhangot váltott ki.
A videóban egy robbanásközeli politikai botrányt elemzünk: vajon tényleg információk szivároghattak ki az Európai Unióból Oroszország felé? És ha igen, mit jelent ez Magyarország helyzetére, biztonságára és nemzetközi megítélésére nézve?
A beszélgetés során szakértők részletesen kifejtik, hogy miért különösen súlyos ez az ügy: nem pusztán diplomáciai kapcsolatokról van szó, hanem bizalomról, szövetségi rendszerekről és arról, hogy Magyarország milyen szerepet játszik az EU-n belül.
👉 Tényleg elszigetelődik Magyarország? 👉 Valóban bizalmi válság alakult ki Brüsszelben? 👉 Kinek az érdekeit szolgálja ez a politika?
A videó kitér arra is, hogy a kormány hogyan reagált: ahelyett, hogy a vádakat cáfolta volna, egy újságíró ellen indult eljárás. Ez újabb kérdéseket vet fel a sajtószabadság, az átláthatóság és a politikai kommunikáció működéséről.
Ez az ügy túlmutat a napi politikán: egy olyan rendszer működését mutatja meg, amelyben a nemzetközi kapcsolatok, a hatalom és az információk kezelése kulcsszerepet játszik.
NYÍLT LEVELEK PODCAST Szerzők: KOMLÓDI GÁBOR, VERES GÁBOR 2026.03.31.
Ez a rendszerváltás óta eltelt időszak legsúlyosabb hete? Ebben a videóban pontról pontra végigvesszük a 2026-os kampányt alapjaiban felforgató legfrissebb eseményeket. Hogyan vezetett meg egy 19 éves informatikus egy egész titkosszolgálatot? Tényleg a Fidesznek dolgozik az Alkotmányvédelmi Hivatal? Ki lesz a következő, aki megszólal, és mit jelent ez a 2026-os választásokra nézve?
HVG PODCAST Szerző: KACSKOVICS MIHÁLY BÉLA 2026.04.01.
Állítása szerint megvezette az Alkotmányvédelmi Hivatalt. Igen, egy 19 éves srác. Szijjártó Péter közben Lavrovval egyeztetett és ígérte segítségét. Ez a HVG reggeli hírműsora.
A ma napvilágra került orosz-magyar külügyminiszteri balalajka nem csak a tartalom miatt rémisztő. Bár az se semmi: világosan látszik, hogy a magyar külügyminiszter nem a magyar nemzeti érdeket képviselte. Hanem az oroszt. Utóbbiaktól kért érveket még arra is, miként tüntesse fel magyar érdekként azt, ami nem az: orosz bankok levételét a szankciós listákról. Kádár óta nem láttuk a szervilis hazaárulás ilyen feltűnő megnyilvánulásait. Annak viszont, hogy a beszélgetéseket nyilvánosságra hozták, üzenetértéke is van. Az, hogy a jelenlegi magyar kormány iránt a bizalom utolsó morzsája is elfogyott az Európai Unióban. Az ellenség csapatába sorolják, s újrázása esetén a magyar uniós tagság a tét. Dühös publicisztika.
Még mindig nem térünk magunkhoz: ez talán a legegyértelműbb hazaárulás, mióta Kádár János orosz szuronyok segítségével foglalta el helytartói székét. Az orosz tartótisztek maradtak, az eszközök finomodtak, de – ne féljünk a nagy szavaktól – most ugyanúgy a magyar nemzet hosszútávú jövője a tét, mint 1956-1957-ben. A rossz hír az, hogy most nem mutogathatunk a csúnya kommunistákra: a magyar kormány saját elhatározásból navigálta magát az európai közmegvetést kiváltó muszkavezető szerepébe. A jó hír meg az, hogy még félreránthatjuk a kormányt az EU-n kívüli lét szakadékába vezető úton.
Fülsiketítő a médiazaj, mégis muszáj reflektorunkat az oknyomozó európai újságokból álló konzorcium által megszerzett és hitelesített orosz-magyar külügyminiszteri kommunikációra irányítani. A kedd reggel megjelent cikk Szergej Lavrov és Szijjártó Péter közötti beszélgetések leiratát, illetve egy hangfelvételt is nyilvánosságra hozott. Az írás szerint a magyar külügyminiszter az elmúlt években többször is a Kreml érdekeiben járt el az Európai Unió ülésein és tanácskozásain. Erőfeszítéseket tett például azért, hogy a szankcionált orosz személyek és szervezetek lekerüljenek az uniós szankciós listáról. A kapcsolat szorosságát jelzi, hogy 2024. augusztus 30-án alig egy órája szállt le Budapesten a magyar külügyminiszter Szentpétervárról érkező gépe, máris hívta őt Lavrov, hogy egy orosz oligarcha, Aliser Uszmanov nővére uniós szankciós listáról való levételét kérje. Pontosabb lenne az „utasít” ige használata, hiszen, Lavrov jól érzékelhetően megsuhogtatta a verbális kancsukát: „Nézze, Aliser kérésére hívom, és ő csak arra kért, hogy emlékeztessem Önt, hogy tett valamit a nővére ügyében” – mondta Lavrov. Mire a megalázóan készséges Szijjártó Péter máris sorolta, hogy fognak a szlovákokokkal közösen eljárni az ügyben – Uszmanov nővére pedig végül lekerült a szankciós listáról. Őszintén reméljük, hogy a derék orosz oligarchának nincsen aranyhörcsöge, mert a lihegően szolgálatkész magyar külügyminiszter őt is levetette volna a szankciós listáról.
Más alkalommal Szijjártó Péter az uniós külügyminiszterek tanácskozásán elhangzottakról számolt be az ő jó barátjának. A közismerten tengeri nagyhatalom Magyarorország tárcavezetője Pavel Szorokin orosz energiaügyi miniszterhelyettessel is szorosan egyeztetett a szankciókról. Az ideiglenesen hazánkban tartózkodó külügyér jelentette, hogy mi mindent tesznek meg a hamis zászló alatt közlekedő orosz tankerflotta elleni szankciók megtorpedózásáért. Máskor pedig a külügyminiszter felajánlotta Szorokinnak, hogy eltávolítja a listáról az EU által büntetésre javasolt orosz bankokat. Szijjártó még arra is megkérte a miniszterhelyettest, hogy adjon neki érveket arra vonatkozóan, miért állna ez Magyarország érdekében. Szegények ugyanis meg kellene érvelnie a mind zabosabb uniós külügyminisztereknek az újabb érthetetlen lépést…
Helyben vagyunk: élőben követhetjük a rendszer utolsó ideológiai pillérének leomlását. Azt már régóta tudjuk, hogy a „polgári Magyarország” pusztán politikai termék volt, a minden társadalmi alrendszert maga alá gyűrő centralizált pártállam képtelen elviselni az autonóm polgárt és az autonóm intézményt. A népszavazással és folyamatos ideológiai öblögetéssel megtámogatott gyermekvédelemről a kegyelmi botrány és a Szőlő utca óta pontosan tudjuk, valójában hangyabokányit sem számít. Az elvben a határontúli magyarokért minden körülmények között kiálló kormánypolitika gondolkodás nélkül a busz alá löki a kisebbségi magyar közösségeket is, ha a szlovák vagy román nacionalistákkal való összebútorozásról van szó. És most a szemünk előtt lepleződik le a nagy orbáni függetlenségi háború végtelen hamissága. Szuverenitás Szijjártó-módra: az a magyar érdek, amit Szergej Lavrov mond neki.
Csakhogy ez a politika valódi magyar érdeket, hazánk uniós tagságát veszélyezteti.
Szijjártó Péter balalajkázásának nyilvánosságra hozatala nyilvánvalóan elképzelhetetlen lenne a legmagasabb európai döntéshozói körök jóváhagyása nélkül – valakiknek rá kellett bólintani a lehallgatott telefonbeszélgetések kiszivárogtatására. Az ezen való töprengés azonban elviszi a fókuszt: az őszödi beszéd hangfelvételének kikerülési körülményei is másodlagosak voltak a történelmi szónoklat tartalmához képest. Üvölthetünk elhagyatottságról, az áruló Nyugatról, de a magyar miniszterelnök és külügyminiszter kizárólag magának köszönheti, hogy az egész világ megismerte többkulacsos játékukat. Legalább egy évtizede zajlik plakátkampányokkal, Brüsszel-, német-, holland-, finn-, svédellenes stb. hisztériákkal, „bot a küllők között”-stratégiával, a magyar nemzeti érdekkel köszönőviszonyban sem lévő vétókkal a saját szövetségi rendszerünkkel szembeni erőpolitika. Csak hát valódi erő nélkül: hol van például a híres magyar modell uniós források nélkül? Gazdasági növekedésünk szabad szemmel észrevehetetlen, ennek nagyszerűségét pedig még egy Nagy Mártonhoz hasonló közgazdasági zseni sem tudja velünk elhitetni.
A most kiszivárogatott beszélgetésekben nem pusztán az orosz érdekek feltétlen szolgálata megrendítő, de az üzenet is. Európai partnereink egyértelműen jelezték: a jelenlegi magyar vezetés számukra már nem az uniós csapat tagja, az ellenséggel focizik, s ezért nemhogy az öltözőben, de a lelátón sem szívnak vele szívesen egy levegőt...
A Szergej Lavrovval folytatott telefonbeszélgetések tanúsága szerint Szijjártó Péter magyar külügyminiszter rendszeresen informális csatornákon keresztül egyeztetett az orosz külügyminiszterrel és más tisztviselőkkel, és nemcsak politikai támogatást ígért, hanem konkrét lépéseket is tett az EU szankciós politikájának befolyásolására – derül ki a VSquare, a FRONTSTORY, a Delfi Estonia, az Insider és a Ján Kuciak Oknyomozó Központ közös oknyomozásából, ami a két miniszter közötti beszélgetések leiratait is tartalmazza.
Az egyik ilyen telefonbeszélgetés 2024. augusztus 30-án volt, egy órával azután, hogy Szijjártó hazaért Szentpétervárról. Lavrov elmondta, hogy Szijjártót az orosz médiában mindenhol idézik a látogatása után.
- „Mondtam valami rosszat?” – kérdezett vissza Szijjártó.
- „Nem, nem, nem. Csak azt mondták, hogy pragmatikusan harcolsz az országod érdekeiért.”
Lavrov hívásának oka azonban egy kérés volt: az orosz oligarcha, Aliser Uszmanov azt szerette volna, ha testvérét, Gulbahor Iszmailovát levennék az EU szankciós listájáról, és Szijjártó megígérte, hogy segít. Uszmanov egy orosz–üzbég üzletember, akit Putyin egyik kedvenceként tartanak számon, és akinek „különösen szoros kapcsolatai” vannak az orosz elnökkel.
- „Nézd, Aliser kérésére telefonálok, és csak emlékeztetni akart, hogy te foglalkozol a testvére ügyével” – mondta Lavrov.
- „Igen, abszolút” – válaszolta Szijjártó. „A helyzet a következő: a szlovákokkal együtt javaslatot nyújtunk be az Európai Uniónak, hogy vegyék le őt a listáról. Jövő héten benyújtjuk, és mivel új felülvizsgálati időszak kezdődik, napirendre kerül, és mindent megteszünk, hogy lekerüljön.”
Lavrov elégedett volt, és kifejezte háláját Szijjártó „támogatásáért és az egyenlőségért folytatott küzdelméért minden területen”. A beszélgetés nem állt meg a kérésnél: a két külügyminiszter az EU-t is bírálja, különösen az Ukrajnát támogató álláspont miatt. Lavrov Josep Borrellt „legnagyobb csalódásának” nevezi, Szijjártó pedig „európai Bidenként” írja le. A beszélgetés végén Szijjártó egy kifejezetten baráti, alárendelt hangnemet üt meg: „Mindig a rendelkezésedre állok.” A cikk szerint hét hónappal később Iszmailovát levették az EU szankciós listájáról. (A magyar és a szlovák kormány valóban sok követ megmozgatott Iszmailova érdekében.)
Ráadásul nem ez volt az egyetlen eset, amikor Magyarország a Kreml érdekeit képviselte Brüsszelben. Egy másik kiszivárgott beszélgetésben Szijjártó az orosz energiaügyi miniszterhelyettesnek, Pavel Szorokinnak számolt be arról, hogy igyekszik „visszavonni” az EU egyik kulcsfontosságú szankciós csomagját, ami az orosz árnyékflottát célozta. Egy beszélgetés során Szijjártó még azt is felajánlotta, hogy eltávolít bizonyos orosz bankokat a szankciós listáról, és megkérte az orosz felet, hogy adjanak érveket ehhez.
"Ha tudnak segíteni… nagyon hálás lennék”
– mondta. Szijjártó azt is elmagyarázta Szorokinnak, hogy Magyarország és Szlovákia elhalasztotta az EU 18. szankciós csomagjáról szóló szavazást addig, amíg az EU nem tesz kivételt számukra, és nem engedi továbbra is az orosz gáz és olaj vásárlását. „Mindent megteszek, hogy visszavonják” – mondta Szijjártó. „Már 72 [entitást] eltávolítottam a listáról… próbálom folytatni.” Hozzátette:
„Ha meg tudják mutatni a Magyarországra gyakorolt közvetlen negatív hatásokat… az teljesen más lehetőséget adna nekem.”...
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA Szerző: SZÉKY JÁNOS 2026.03.27.
Összecsapnak a hullámok az Orbán-maffia feje fölött.
Érthető, hogy bármi áron és bármilyen eszközzel fenn akar maradni. Csak három a lapzártakor hozzáférhető anyagok közül: a Washington Post megírja, hogy Szijjártó külminiszter az EU-tanácskozások szünetében élőben tájékoztatja Lavrovot az eseményekről. A Direkt36 megírja, hogy egy operatív eszközökkel dolgozó, azonosíthatatlan csapat – amivel az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat a jelek szerint harmonikusan együttműködik – hogyan kívánta már tavaly bedönteni a Tisza informatikai rendszerét; amúgy részleges sikerrel jártak. („Figyelj, amikor ez a kártyavár összeomlik, nem szeretnél a romjai alatt maradni” – intette a beszervezni kívánt fiatalembert a titkos szervezet „Henry” nevet használó ágense.) A Financial Times négyrészes cikksorozatot közöl Orbán államának hatalomgyarapító disznóságairól és trópusi diktatúrákat idéző, groteszk arányú korrupciójáról.
Amiről még nem láttam nyilvános tudósítást a médiában, de lehet, hogy csak nem figyeltem eléggé: biztos jelek mutatnak arra, hogy a tágabb Orbán-hálózatnak azok a cégei, melyeknek üzleti tevékenysége eddig kimerült a magyar adófizetői pénzek eltérítésében (uniós pénzek régóta nincsenek), méretre szabott tenderek elnyerésében és szintén méretre szabott jogszabályok kihasználásában, felkészülnek arra az eshetőségre is, hogy piaci viszonyok között, úgynevezett versenyben kell forgatniuk rabolt tőkéjüket és próbára tenniük közpénzen megvásárolt képességeiket. Egyszerűbben: már ők is készülnek az olyan világra, ahol az állam nem közvetlenül és elsőrendűen az ő gazdagodásukat szolgálja. Még egyszerűbben: számolnak a kormányváltás lehetőségével.
Valami biztosan megváltozik április 12-én.
Az ellencsapás nem maradt el. A várszínházi médiasereg, élén a közösségi médiában módfelett aktív Kocsis Máté frakcióvezetővel, kereken hazaárulásnak minősítette azt, amit úgy értelmezett, hogy Panyi Szabolcs „egy külföldi titkosszolgálatnak” továbbította Szijjártó Péter telefonszámát, ezt a szupertitkos adatot. Ezt viszont Orbán Viktor úgy értelmezte, hogy itt lehallgatnak egy kormánytagot, egy kormánytag lehallgatása súlyos támadás Magyarország ellen, ezért „utasította az igazságügyi minisztert, hogy a Szijjártó Péter lehallgatásával kapcsolatos információkat haladéktalanul vizsgálja ki”. Ebből nem derül ki, mi a jó égre adott utasítást, az igazságügyi miniszternek ugyanis nincs önálló büntetőeljárási nyomozati jogköre, és nem tudja „kivizsgálni”, se haladéktalanul, se haladékkal, hogy ki hallgatott le kicsodát, továbbá nem ő irányítja a nemzetbiztonsági szolgálatok operatív tevékenységét, ez ugyanis más tárcához tartozik. Amihez jogköre van, az a lehallgatás engedélyezése. Ahogy a Varga Judit nevű korábbi igazságügyi miniszter engedélyezte volna Panyi Szabolcs lehallgatását a Pegasus kémszoftverrel, ha nem passzolta volna le a Völner nevű államtitkárnak, akinek megbízhatóságát és tisztességét jól mutatja, hogy kisvártatva a Schadl-botrányba (emlékeznek, ugye: végrehajtói maffia) bukott bele. Egyébként ha már hazaárulás: a Btk. állam elleni bűncselekményekről szóló fejezetében található a 261/A paragrafus is, az Európai Unió intézményei elleni kémkedésről („az Európai Unión kívüli harmadik állam részére”). Nem mintha ezeket a paragrafusokat a mostani uralmi elit bármikor túlságosan komolyan vette volna...
