Szerző: NÉMETH-HALÁSZ NIKOLETT
2026.01.12.
A Szőlő utcai ügy kirobbanásával a gyermekvédelmi intézmények és javítóintézetek helyzete egy csapásra a közbeszéd középpontjába került. A 21 Kutatóközpont december végén megjelent felmérése szerint a párt nélküliek kétharmada, a politika iránt nem érdeklődők fele hallott a Szőlő utcai ügyről. Tavaly májusban Juhász Péter Pál korábbi igazgatót emberkereskedelem és kényszermunka gyanújával tartóztatták le, azóta egyéb bűncselekmények mellett már szexuális erőszakkal és gyermekprostitúció kihasználásával is meggyanúsították. Még nagyobb médiavisszhang kezdődött, miután nyilvánosságra kerültek azok a felvételek, amelyeken Kovács-Buna Károly lemondott megbízott igazgató bántalmaz két intézeti lakót.
Eddig sem volt megbecsült szakma
Ezután nemcsak a javítóintézetekről, hanem a gyermekotthonokról is megjelentek hasonló hírek: egy budapesti gyermekotthonban négy gyerek állította, hogy bántalmazták őket az otthonban dolgozók. Magyar Péter pedig december végén közzétette a Helsinki Bizottság összefoglaló jelentését, amiben korábbi ombudsmani vizsgálatok alapján több száz lelkileg, testileg és szexuálisan bántalmazott gyerekről írtak.
A közéletben az intézeti bántalmazások napvilágra kerülése után leegyszerűsítve kétfajta nézőpont alakult ki. Az egyik, hogy a gyermekvédelemben, javítóintézetekben bántalmazó, a gyerekeket elnyomó, kizsákmányoló emberek dolgoznak. A másik oldalon a kormányzat igyekezett a sértettekre is áttolni a felelősséget azzal, hogy a Szőlő utcai javítóintézet valójában egy „börtön”, ahol bűnözők vannak. Ezt tetézte Fülöp Attila gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár, aki egy speciális gyermekotthonban történt bántalmazásról azt mondta: ott súlyos pszichés és viselkedési problémákkal küszködő fiatalok vannak, sokszor félelmet keltő, rendszeresen őrjöngő, öngyilkossággal fenyegetőző, gyógyszeres kezelés alatt álló, ön- és közveszélyes fiatalok.
Az általunk megkérdezett gyermekotthonokban és javítóintézetben dolgozók tapasztalatai alapján ez a két nézőpont a két véglet, a valóság valahol a kettő között van. Mindenesetre abban egyetértettek, hogy
Ezután nemcsak a javítóintézetekről, hanem a gyermekotthonokról is megjelentek hasonló hírek: egy budapesti gyermekotthonban négy gyerek állította, hogy bántalmazták őket az otthonban dolgozók. Magyar Péter pedig december végén közzétette a Helsinki Bizottság összefoglaló jelentését, amiben korábbi ombudsmani vizsgálatok alapján több száz lelkileg, testileg és szexuálisan bántalmazott gyerekről írtak.
A közéletben az intézeti bántalmazások napvilágra kerülése után leegyszerűsítve kétfajta nézőpont alakult ki. Az egyik, hogy a gyermekvédelemben, javítóintézetekben bántalmazó, a gyerekeket elnyomó, kizsákmányoló emberek dolgoznak. A másik oldalon a kormányzat igyekezett a sértettekre is áttolni a felelősséget azzal, hogy a Szőlő utcai javítóintézet valójában egy „börtön”, ahol bűnözők vannak. Ezt tetézte Fülöp Attila gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár, aki egy speciális gyermekotthonban történt bántalmazásról azt mondta: ott súlyos pszichés és viselkedési problémákkal küszködő fiatalok vannak, sokszor félelmet keltő, rendszeresen őrjöngő, öngyilkossággal fenyegetőző, gyógyszeres kezelés alatt álló, ön- és közveszélyes fiatalok.
Az általunk megkérdezett gyermekotthonokban és javítóintézetben dolgozók tapasztalatai alapján ez a két nézőpont a két véglet, a valóság valahol a kettő között van. Mindenesetre abban egyetértettek, hogy
az eddig sem túl megbecsült szakmai munkájukat a Szőlő utcai botrány ügye még inkább lerombolta.
Szerintük a társadalom fejében torz kép alakult ki róluk, miközben sokan kitartással végzik az egyébként lelkileg és fizikailag is megterhelő munkájukat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.