Szerző: LÁNYI ANDRÁS
2026.03.07.
Lelőtt ellenséges repülőgépet, lángba borult amerikai támaszpontokat, zokogó izraeli katonákat láthat, aki az iráni televízió adását követi. Hiába uralja Irán légterét az amerikai légierő, az internetről lekapcsolt ország lakóinak tudatát továbbra is a kormányzati média uralja. A többség arról értesül, amit a mesterséges intelligencia által generált képek mutatnak. A rendszer összeomolhat, a nép még egy darabig a kormányzati sikerpropaganda alternatív valóságában él.
A lehető legjobbkor, néhány héttel a választások előtt Orbán Viktornak is összejött végre „Kassa bombázása”. Az ukrán elnök száján négy évi szívatás után kicsúszott egy vállalhatatlan mondat. Szijjártó moszkvai villámlátogatásának másnapján pedig, mit tesz isten, a TEK Magyarországon áthaladó titokzatos ukrán pénzszállítmányra bukkant. Miniszterelnökünk végre eljátszhatja a majdnem-hadbalépést Putyin oldalán: ukrán agresszióra hivatkozva mozgósíthatja a hadsereget, ukrán kommandósokra lecsapó magyar kommandósok akcióját filmezheti.
Háborús veszéllyel régóta szédített híveiben megerősítheti a meggyőződést, hogy egyedül ő képes megvédeni a hazát a Brüsszelből távirányított ukrán támadástól.
Akihez csak a kormánymédia hírei és hirdetései jutnak el, hamar elfelejti, hogy a Barátságtalan Kőolajvezetéket az Ukrajnát négy éve pusztító orosz hadsereg bombázta le, s hogy Zelenszkijnek lehetnek sürgősebb gondjai is, mint az őt óriásplakátokon gyalázó magyar kormány energiaigénye. Hogy a nemzetbiztonsági kockázat nem abban rejlik, ami ezen a csövön jelenleg nem érkezik hozzánk, hanem abban, hogy miért Oroszországból érkezik még mindig a földgáz, kőolaj, semmibe véve az uniós szankciókat. Hogy miért fokoztuk függőségünket az orosz energiaforrásoktól a háborús években, ahelyett, hogy mérsékeltük volna. De hát mondom: az amerikai támaszpontok lángolnak és az izraeli katonák sírnak. Így van ez.
Ez egy csata, jelentette ki a minap miniszterelnökünk. Tévedett.
Ez nem csata, ez háború, amelynek frontvonalai a Donbasztól Gázán, Iránon, Budapesten át a Tajvani-szorosig húzódnak.
Ebben a háborúban mi, jó szokásunk szerint, a Rossz oldalára álltunk.
A politológusok új világrendről beszélnek. Az új világrend azonban cseppet sem új. Nagyjából a tegnapelőtti. Az egykori kommunista nagyhatalmak próbálják helyreállítani világuralmi pozíciójukat. Fegyverrel, pénzzel, propagandával, titkosszolgálati eszközökkel dolgoznak befolyási övezetük kiterjesztésén Ázsiában, Afrikában ugyanúgy, mint Európában. Nem is eredménytelenül.
A frontális támadás nem vált be: Oroszországot Putyin meggondolatlan ukrajnai kalandja kilátástalan helyzetbe sodorta. Lelepleződött katonai erejének fogyatékossága, gazdaságának sebezhetősége. Nyilvánvalóvá vált, hogy a keleti tömb vezető ereje immár Kína. Az Egyesült Államok pedig Iránban megmutatta, hogy milyen az, amikor egy nagyhatalom különleges katonai akcióba kezd. Nem olyan, mint az orosz támadás Ukrajna ellen, maradjunk ennyiben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.