SZENTPÉTERI NAGY RICHARD: MI, A NÉP

NÉPSZAVA
Szerző: SZENTPÉTERI NAGY RICHARD
2026.04.26.

Hatalmas kezdesz lenni végre, nép! – írta legszörnyűbb versében a költőgéniusz, Petőfi Sándor (Akasszátok föl a királyokat, 1848) akkor, amikor a nép nemhogy hatalmas, de éppen alantas, aljas és kegyetlen kezdett lenni, és ostoba dühében vidult a csőcselék. Petőfinek, mint tudjuk, ez sem volt elég, több vért és halált akart, s végül a maga életét is feláldozta a forradalomért. Mondhatnánk, hogy a forradalmak már csak ilyenek, de ama ezernyolcszáznegyvennyolc-negyvenkilences polgárháború különösen ilyen volt. Őrültségig nőtt gonoszság, illúziók és vágyálmok, hazugságok és csalódások, elkorcsosult, emberi mivoltukból kivetkezett hősök, elállatiasodott tömeg és végtelen szenvedés jártak együtt vele. Nyomában százezer katonai és polgári áldozat a birodalom magyar felén, százezer elkerülhető halál a zűrzavarban, százezer hulla vértócsákban fekve. És még ezt hívták törvényes forradalomnak.

A nemrég elhunyt kiváló történész, Deák István híres remekművében (Deák István: The Lawful Revolution. Louis Kossuth and the Hungarians in 1948–49, 1979 – magyarul: Kossuth Lajos és a magyarok 1848–49-ben, 1983) legendásan törvényesnek nevezte azt a „szabadságharcot”, melyet méltán ítélt el, és óvott a megismétlődésétől. Mindazonáltal ami azokban a hónapokban az utcákon történt, az nem lehetett törvényes. Népünk legnagyobb része mindenesetre félt tőle, igyekezett elkerülni, és inkább a káoszt, a felfordulást és a szenvedést érzékelte belőle.

A rendszeresen szabadságszeretőnek mondott magyarság számtalan alkalmat mulasztott el, amikor felkelhetett volna az igazságtalanságokkal szemben (forradalmakban is), és sok esetben éppen béketűréséről, kitartásáról tett tanúbizonyságot.

Vezetői pedig a legtöbbször kifejezetten rosszul választották ki a pillanatot, amikor tömeget szerveztek maguk mögé...

ITT OLVASHATÓ