HALMAI GÁBOR: ALKOTMÁNYOSSÁGI DILEMMÁK

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: HALMAI GÁBOR
2026.04.24.

...A Tisza kétharmados győzelme okafogyottá tette a vitának az alkotmányozásra és a kétharmados törvények módosítására, hatályon kívül helyezésükre vagy akár az intézmény megszüntetésére vonatkozó részeit. Ugyanakkor továbbra is fennmarad a probléma, hogy mi legyen a 12 vagy 9 éves mandátummal bíró közjogi szereplőkkel (a köztársasági elnök, az alkotmánybírák, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, az Állami Számvevőszék elnöke), akik kiszolgálták az autokratikus rendszert, és okkal feltételezhető róluk, hogy az új kormány idején is egykori urukat szolgálnák, és ott akadályoznák a jogállam visszaállítását, a felelősök elszámoltatását, ahol csak tudják. És tudnák. A köztársasági elnök alkotmányossági vétók sorozatával béníthatná meg a törvényhozás munkáját, az Alkotmánybíróság pedig rendre megsemmisíthetné az átalakulást szolgáló kezdeményezéseket. És míg a Kúria elnökének, a legfőbb ügyésznek vagy az Állami Számvevőszék elnökének leváltása az Országgyűlés által valamiféle méltatlansági alapon viszonylag könnyebben elképzelhető a mai szabályok alapján is, a köztársasági elnöké és az alkotmánybíráké aligha, hiszen mindkét esetben a Fideszhez lojális, jelenlegi összetételű Alkotmánybíróságé a döntő szó. Vagyis hiába kezdeményezi a képviselők 1/5-e majd, hogy szavazzák meg kétharmaddal a felmentési javaslatot mondjuk valamelyes szándé­kos törvénysértés miatt (biztosan talál­nának ilyen eseteket), a végső döntés az alkotmánybíráké, ráadásul kétharmaddal. Alkotmánybírót pedig jelenleg csak maga a testület mentheti fel például méltatlanná válás esetén. Róka fogta csuka helyzet, amiből kizárólag az Alaptörvény és az Alkotmánybíróságról szóló törvény kétharmados módosításával és visszamenőleg alkalmazásával lehet kitörni. Itt kellene alkalmazni a visszamenőleges tör­vény­alkotás kivételes, időleges és ará­nyos korlátozását. De itt is óvatosan kell eljárni, mert ha a köztársasági elnök felmentését kivesszük is az Alkotmánybíróság kezéből és a képviselőkre bízzuk (hiszen végülis ők is választják meg az államfőt), az alkotmánybírák felmentése az általuk ellenőrzött Országgyűlés által alkotmányosan aggályos lenne, ezért egy ilyen megoldás valóban csak kivételes lehet.

A választók „alkotmányos lelkesedése”

Az önkényes hatalomgyakorlást szolgáló és a jogállami átalakulását akadályozó közjogi szereplők eltávolításától különböző és hosszabb előkészítést igénylő probléma az Alaptörvény felváltása egy új, demokratikus és jogállami alkotmánnyal. Ehhez pedig szükséges, de nem elégséges a kétharmados parlamenti többség. Kell hozzá egy alkotmányos pillanat, amikor a polgárok túlnyomó többsége magáénak is vallja és támogatja az új alkotmányt. Az „alkotmányozási pillanat” fogalma – melyet Bruce Ackerman, a Yale Egyetem professzora vezetett be az alkotmányjogi irodalomba – a történelem olyan pillanataira utal, amikor az ország lakosainak túlnyomó többsége kifejezi akaratát egy új alkotmány megalkotására, vagy legalábbis a meglévő átfogó reformjára. A leggyakrabban új államok létrejötte vagy a meglévők alkotmányos válsága esetén van ilyen pillanat. Az utóbbira lehetett volna példa a volt szocialista országok demokratikus átalakulása 1989–1990-ben, bár ahogy egyre inkább világossá lesz, leginkább saját hazánk esetében, valójában az emberek többsége számára nem az alkotmányozás volt a legfontosabb kérdés 1989-ben, de még később sem. (Ahogy Sajó András fogalmazta, hiányzott az „alkotmányos lelkesedés”, azaz nem volt „alkotmányozási pillanat”.)

Ennek az írásnak a központi kérdése: vajon beszélhetünk-e valódi alkotmányozási pillanatról ma Magyarországon...

ITT OLVASHATÓ