LANNERT JUDIT A NÉPSZAVÁNAK: AZ OKTATÁS MAGYARORSZÁGON MÉG CSAK NEM IS NEMZETSTRATÉGIAI ÁGAZAT, ÚGY TŰNIK, AZ A LÉNYEG, HOGY OLCSÓN KI LEHESSEN HOZNI VALAMIT

NÉPSZAVA
Szerző: JUHÁSZ DÁNIEL
2026.04.25.

Át kellene gondolni az iskola feladatait, a kulcsszó a kritikai és kreatív gondolkodás fejlesztése – állítja Lannert Judit oktatáskutató, aki szerint a gyakori múltba révedés nem ad választ a jelen kihívásaira. A Tisza Párt leendő oktatási minisztere még 2025 májusában adott interjút lapunknak. Újraközlésével az elképzeléseinek akarunk nyilvánosságot adni.

Az oktatási szakma, a pedagógusok, igazgatók, de még a kutatók sincsenek felkészülve a XXI. századi kihívásokra – jelentette ki nemrég egy konferencián. Mit értett ez alatt?

Jelenleg egy gyorsan változó világban élünk, a technológiai változások különösen felgyorsultak, amivel az oktatásnak is lépést kellene tartania. A tudást a XXI. századhoz kellene igazítani, amelynek fontos eleme például a mesterséges intelligencia szerepének megértése és használata, de a kreativitás és a kritikai gondolkodás is. Ezen a téren a pedagógusoknál is érezhetőek problémák, ami nem feltétlen a személyükből fakad, hanem abból, hogy maga a rendszer nem ad teret a változásoknak, a kreativitásnak: nem szabad kísérletezni, az előírtaktól eltérni, nem szabad hibázni, mert jön a büntetés. De közben a jövő már itt van, az ebből fakadó szorongás pedig jövősokkos, a zárt gondolkodás jegyeit felmutató válaszokat generál az oktatás szereplői körében is.

Mi az a jövősokk?

Ezt a kifejezést Alvin Toffler amerikai társadalomtudós használta először annak leírására, hogy érezzük, a jövő már elkezdődött, de nem tudunk mihez kezdeni vele. Ha nagyon gyors változások történnek, a társadalmak jövősokkos állapotba kerülhetnek, ami kedvez az összeesküvés-elméletek iránti igényeknek, vagy a múltba révedő magatartásnak – „minden úgy jó, ahogy régen volt” –, illetve annak, hogy ilyen érzelmeken alapuló válaszok szülessenek a jövő kihívásaira. Ezt sokszor már a hazai oktatási rendszerben is tapasztalhatjuk, amikor nem túl tudományos, vagy kifejezetten tudományellenes ideológiák születnek meg valódi tudományos elméletek helyett, ami nem a nyitott, hanem a zárt gondolkodás felé tereli a társadalmat. Egy zárt gondolkodású világban viszont nem lehet továbblépni, ott nincs kreativitás. Ez kicsit olyan, mint amikor jön az ár, és valaki a sziklába kapaszkodik ahelyett, hogy felpattanna egy szörfdeszkára és meglovagolná azt. Ami egyrészt érthető, mert a kapaszkodás a megszokotthoz látszólagos biztonságot ad, másrészt viszont az oktatás egyik feladata épp az lenne, hogy segítsen kiigazodni a zűrzavaros világban, ehhez viszont világértelmező tudást is át kellene adni, ami a mai iskolákban nem történik meg...

ITT OLVASHATÓ