2019. október 31., csütörtök

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/44. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2019.10.31.


PUBLICISZTIKA

Kovács Zoltán: Aztán megkaptuk

Almási Tamás rendszerváltásról szóló dokumentumfilm-sorozatának kezdő jelenetében Ózdról érkezett kohászdelegáció tagjai meditálnak fülledt késő délután a Parlament lépcsőin arról, amiről válságos, nehéz időben munkásdelegáció torokszorító ismétlődéssel mindig is meditált – valószínűleg ez a sorsa: illik-e zakó nélkül belépni hivatali szobába. 1988 van, a miniszterelnök Németh Miklós. Arról akartak vele tárgyalni, hogy mi lesz Ózd és vele együtt az ózdiak sorsa, akiknek jóformán egyetlen munkalehetőségük a kohó volt. Végül bementek a szobába, helyet foglaltak, de sokra nem mentek. A kormányfő arról a keserves tényről tájékoztatta őket, hogy Ózdon a termelés veszteséges, ezt tovább nem lehet tartani. A kormány igyekszik ugyan befektetőt találni, de nem lesz könnyű. Mire vége lett a napnak, a delegáció üzemi kisbusza már Ózd felé tartott, mire az évtizednek vége lett, Ózdon tizenötezer munkanélküli próbált takarításból meg őrző-védő munkából megélni, aztán eljutottunk a máig, amikor már senki nem fogadja őket, és szóba se állnak velük.

Almási filmjében Németh Miklós együttérzőn, de tárgyszerűen mondja a kohászoknak, hogy egészen más világ jön, meg kell élni a piacon, a kormányzat legföljebb enyhíteni képes a várható nehézségeket, de ez nem jelenti azt, hogy mindent meg tud oldani. Sőt, nehéz idők jönnek. Megfog az őszinteség, talán túlságosan is határozottan beszél velük. Viszont a tárgyalás végére nem marad kétség: mindenki tudja, mire számíthat, nem sok jóra. Javaslom megnézni a filmet, a rendszerváltás kevés hiteles filmes dokumentációjának egyike, legföljebb, ha Schiffer Pálnak egy videotonos szerelőbrigád történetét feldolgozó sorozata hasonlítható hozzá...

Ádám Péter: Merre tart Macron?

Sokan hitték, hogy a Macron-jelenség, ez a francia tradícióktól idegen „kakukktojás” aligha tud hosszú távon meghonosodni a politikai életben. Csakhogy a Macronra és pártjára nézve korántsem sikertelen európai választások meg az 2017 óta átvészelt krízisek tükrében ma már világos: a „rendszernek” sokkal nagyobb a szakítószilárdsága, mint gondolták, és a köztársasági elnöknek nemcsak képessége, de komoly esélye is van az ország politikai térképének tartós átrajzolására...

Vasali Zoltán: Rendszerfrissítés

Váncsa István: Az osztályharc élesedik

Vásárhelyi Mária: Ellenszélben


Bár összességében a Fidesz kapta a legtöbb a szavazatot október 13‑án, az önkormányzati választások egyértelmű győztese mégis az ellenzéki összefogás. Nemcsak azért, mert a fővároson kívül a megyei jogú városok csaknem felében, a 10 000 lakos feletti települések negyedében győztek az összefogás jelöltjei, hanem mert ahol kormánypárti győzelem született, a közgyűlésben megnövekedett arányukkal ez ellenzéki képviselők – a korábbi asszisztáló szerepkörből kikerülve – immár tényleges ellensúlyt jelentenek a kormánypárti többséggel szemben. Az egyetlen területet, ahol a Fidesz–KDNP elsöprő fölénnyel győzött, a megyei közgyűlések jelentik, amelyeket azonban az elmúlt kilenc év centralizálási tébolyában a Fidesz lényegében teljesen kiürített, forrásaitól, döntési jogköreitől teljesen megfosztott.

Nyerges András: Színrebontás
A Mephisto-vakcina

Fáy Miklós: Kortársunk, Jeney

Gegesy Ferenc: Ünneprontó választási gondolatok

Lendvai Ildikó. Többpártrendszerből kétpártrendszer?

Tart még a váratlan választási sikerek öröme, de már mindenki tudja: most jön a neheze. Fogalmazás kérdése, hogy az ellenzék bizonyítási kényszerbe került, vagy végre bizonyítási lehetőséget kapott. Kormányzóképességén túl bizonyítania kell egy másfajta politikai modell létjogosultságát is, amely a vezérelv és a hatalomkoncentráció helyett partneri részvételre, együttműködésre épít. Mindezt egy nem pontosan tisztázott koalíciós szerkezetben és – ami a kormányt illeti – ellenséges környezetben. A gyakorlati próbatételek mellett új, részben elvi természetű dilemmákkal is szembesülnie kell. Kettővel bizonyosan: az egyik a pártstruktúra átalakulása, a másik a falu és a (nagy)város között támadt szakadék...

Mellár Tamás: Parlamenti színes (9.)

Gadó Gábor: Ismeretlenek

Kálmán C. György: Kántor Péter 70

Benda László: Kurtavason vagy kormányon
Albin Kurti (h)arcképe

Európa legfiatalabb állama (nemzete?) előrehozott választásokon döntött új parlamentjéről. A koszovói voksolás eredményeképpen a korábbi ellenzék vezető pártja, a Vetëvendosje (Önrendelkezés) párt vezére, Albin Kurti alakíthat új kormányt. De vajon merre navigálhatja majd az 1,8 milliós, több mint bonyolult helyzetű országot a szintúgy ellentmondásos nemzetközi térben?

Mesterházi Máté: A természet hiányzása

Molnár Erzsébet: Go out


I N T E R J Ú

Köves Gábor: „Minden vasárnap tüntetni mentem”
Beszélgetés Jón Kalman Stefánssonnal


F E U I L L E T O N

Bernáth L. László–Réz Anna–Tőzsér János: Nem a szex a baj
A szexrobotok erkölcsi megítéléséről


V I S S Z H A N G

Jánossy András: Kettős történelem

P Á R A T L A N

Huszár Ágnes: TÉRDEN, IMÁHOZ

-hg-: DÖNTŐ

(avar): KIÉ A FAKE NEWS?

Lantai András: ELMARADT KÉZFOGÁS

Lévai Júlia: LISTÁZÁSI ROHAM

msz: KÁROMKODJUNK

-átkai: SZÉTESÉS

Szilasi György: AGITPROP

(celebrálta Nyerges András). HETI TEXTUS

Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.