HÁTBA RÚGOTT ERDÉLYI MAGYAROK – AZ ORBÁN–SIMION-TÁNCRÓL

VÁLASZ ONLINE
Szerző: ABLONVZY BÁLINT
2025.05.11.

„George Simion támogatása beleillik a keserű nemzetpolitikai csalódások sorozatába. Sokáig a mára lényegében megszűnt baloldal egyes szereplőit lehetett azzal vádolni, hogy a busz alá lökik a határontúli magyarokat, amennyiben napi érdekeik úgy kívánják. A »tihanyi gondolattal« felzárkózott hozzájuk az önmagát nemzetinek nevező kormánypárt.” Ablonczy Bálint rendkívüli publicisztikája az erdélyi magyarok politikai képviselete ellenében formálódó Budapest–Bukarest-tengelyről.

Hétvégén sem enyhültek a nemzetpolitikai földindulás utórengései. Orbán Viktor ugyanis pénteken „mélyen egyetértett” a román elnökválasztás megnyerésére esélyes szélsőjobboldali George Simion „nemzetek Európájáról” és „keresztény Európáról” szóló szavaival. Aligha túlzás a földrengés emlegetése, hiszen a magyar kormányfő kedvezően nyilatkozott a romániai közéletbe magyarellenességgel berobbant politikai szereplőről. Már a csütörtöki kormányinfón furcsa volt Gulyás Gergely nyilatkozata („a kampányban a magyar kormánynak nem kell állást foglalni”), George Simion ugyanis lényegében az úzvölgyi első világháborús magyar katonasírokon hórázva indította politikai pályafutását.

De Gulyás szavai legalább még nem a kimosakodott román Bede Zsolttal való egyetértésről tanúskodtak. Ez változott meg a tihanyi beszéddel, amelyet a legfőbb érintett, George Simion is annak vett, ami: lelkes üzenetben köszönte meg Orbán Viktor támogatását, egyúttal meg is osztotta a magyar miniszterelnök angolul feliratozott videóját, egyfajta váratlan kampányajándékként. A támogatás miatt sokkolt romániai magyar közvélemény megnyugtatására a kormányfő szombaton telefonon beszélt a Simion ellen és a másik jelölt, Nicuşor Dan Európa-párti bukaresti főpolgármester mellett kampányoló Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel.

Mintha nyílt törést ragtapasszal próbálnánk gyógyítani…

Simion köszönetével és a kármentő Kelemen-telefonnal világossá vált mindenki számára, hogy a miniszterelnök állításával ellentétben ez bizony beavatkozás volt a román választási kampányba. Ezért a következő védelmi vonal az „ötdimenziós sakkjátszmáról” szólt. A több helyütt visszaköszönő érvelés alapján tulajdonképpen fenevadszelídítési kísérletet látunk. Ahogy a magyar kormány szerb, illetve szlovák nacionalistákkal való kiegyezése jó volt a felvidéki és délvidéki magyaroknak – szól a narratíva –, úgy a George Simionnal való szuverenista padödő is végső soron erdélyi nemzettársaink érdekében zajlik.

Bár jól hangzik, a magyarázat a hargitai fenyőknél is keményebb akadályba ütközik: a valóságba.Egyrészt a Robert Ficóval és Aleksandar Vučić-tyal kötött szövetség megoldás helyett leginkább a szőnyeg alá söpörte a szlovákiai és szerbiai magyarok nyelvhasználati, kulturális, oktatási gondjait – ezekről kevesebb szó esik az aranyfogunkra fenekedő Brüsszellel vívott harc miatt. Másrészt a közeledés apró lépésekkel, hosszabb távon zajlott, s a helyi magyar képviseletek elfogadták az új politikai realitást. (Most hagyjuk, hogy ehhez Budapest milyen politikai és anyagi, khm, ösztönzőket használt, és e folyamat miképpen hatott a kisebbségi közösségek életére.) Olyan azonban sem Szlovákia, sem Szerbia esetében nem történt, hogy a magyar kormány egyik napról a másikra döntsön a nacionalisták támogatása mellett – ráadásul a helyi magyar közösség legitim képviselői ellenében, egy választási hajrában!

...

ITT OLVASHATÓ