Szerző: UJ PÉTER
2025.05.14.
Ha az Országgyűlés elfogadja Halász János tegnap éjszaka benyújtott, „A közélet átláthatóságáról” (mélyen cinikus) címet viselő törvényjavaslatát, akkor Magyarország a független nyilvánosság és közélet korlátozásában a putyini Oroszország szintjére lép. A háborús agresszor Oroszország szintjére. Vagy egy kicsit azon is túlra.
Ilyen törvény hatályba lépése, pláne alkalmazása az Európai Unió tagországában elképzelhetetlen, jogilag is lehetetlen volna. Akár kilépési nyilatkozatként is értelmezhető. Azt még nem tudjuk, hogy mi a hatalom valódi szándéka (ennyit a közélet „átláthatóságáról” vagy miről): tényleg az EU-s kilépés irányába indult, vagy csak – sokszor látott módszerével – belpolitikai viharokat támaszt, és a választási kampányra hegyezett kommunikációs offenzíváját támogatja?
Mármint csak az homályos, hogy a konkrét jogszabállyal mint eszközzel, hogyan akar élni, a végső szándék nagyon is jól látható, hiszen 2010 óta minden egyes lépésével, a médiatörvénnyel, a sajtó megszállásával, a választási törvények módosítgatásával, az ellenzéki pártok lehetőségeinek korlátozásával, a civiltörvénnyel, a CEU elüldözésével, a független intézmények fokozatos leuralásával (és ezt a sort nagyon hosszan folytathatnánk még) ugyanarra törekszik: a hatalom leváltását próbálja lehetetlenné tenni.
Tizenöt év kormányzás után, elképesztő gazdasági erőforrások, a demokratikus versenyt eleve súlyosan torzító (egyenesen ellehetetlenítő) fölény birtokában is úgy érzi Orbán, hogy megrendült a hatalma, és olyan lépésekre szánta el magát, amilyeneket csak modern diktatúráknak nevezett rendszerekben szoktunk látni. Gyakorlatilag ugyanabban pillanatban, hasonló, nyilvánvalóan hamis vádakkal indít támadást a legnépszerűbb ellenzéki párt és elnöke, a civilszféra és a független nyilvánosság ellen.
A benyújtott tervezet szövegét most nem jogászkodjuk végig, a következő napokban biztosan sok elemzés születik majd, az olvasót aligha érdekli a jogszabályban elhelyezett minden apró csapda, kitolási lehetőség, aljasság. Viszont azt érdemes rögzíteni, nem is annyira a jogi értelmezésre, mint a nyelvi konstrukcióra magára figyelve, hogy ez a szöveg már valóban az érett, putyini fokozatba kapcsolt posztmodern autokrácia manifesztuma. Teljesen abszurd, érvelésnek alig álcázott zagyva blablájában 97-98-99 százalékos szavazattöbbségű nemzeti konzultációkra hivatkozik némileg összefüggéstelenül (ilyen „szavazási” számokkal még az oroszoknál sem, inkább csak Belaruszban szokás előhozakodni) a GMO-mentes LMBTQ-propaganda rezsicsökkentéséig, és egészen perverz/komikus/parodisztikus módon – ha egyáltalán jól értem, és ha egyáltalán lehetséges ezt értelmezni –, Magyarország független, demokratikus, jogállami voltának kétségbe vonását, illetve kritizálását a független, demokratikus jogállam elleni illegális tevékenységként értelmezi. Ahogy az első mondatban utaltam rá: a törvényjavaslatnak már a címe is ironizál szinte.
A közélet átláthatóságáról rendelkezne, miközben a kormány számára már régóta minden átlátható, kezében van minden hatóság, erőszakszervezet, és ezeket bizonyíthatóan irányítás alatt tartja, időről időre alkalmazza is, a jogállami kereteket akár bátran átlépve, ellenfelei diszkreditálására, erről megbízható adatok vannak, Pegasus-botránytól beszervezési akciókig. Ami viszont egyáltalán nem átlátható, az éppen az Orbán Viktor mögötti gigantikus gazdasági és hatalomújratermelő szervezet, amelyben állami, államhoz kapcsolódó és magáncégek forgatnak irdatlan pénzeket, keletkeztetnek közpénzből magánvagyont, kampányforrást, külföldi tőkebefektetéseket, ki tudja, még mit. És ha már „idegen érdekeknél” tartunk, nem láthatók ennek a birodalomnak a külföldi kapcsolódásai sem, mint ahogyan rejtély, hogy például mi okból tartotta fenn a kormány – az EU-ban szinte egyedüliként, illetve az oroszügyekben szintén érdekesen mozgó szlovákokkal együtt – Oroszország irányú energiafüggőségét.
A huszonöt oldalas jogszabálytervezet a rendszer – jogászkodó autokrácia – aktuális csúcsterméke, ez kétségtelen. A módszer ismert, 2010 óta számtalanszor alkalmazott: bonyolult, első ránézésre nem különösebben drasztikusnak tűnő szabályokkal igyekszik ellehetetleníteni a számára kényelmetlen szervezetetek működését.
A nyilvánosságra hozott szöveg szerint a 444 (valamint az Átlátszó, a Telex, a Direkt36, a Partizán, a TASZ, a Helsinki Bizottság, a K-Monitor, a magyar Transparency International és mások) Orbán embereinek döntése alapján azonnal betiltható. Illetve, persze, itt jön a trükk: „betiltásról” szó sem lenne, formailag, hiszen tiltogatni diktatúrák szoktak, itten pedig „jogállam” van, tehát jogszabály akadályozza meg a további működést. Gyakorlatilag szubjektív minősítés alapján – hiszen az online médiavilágban valamilyen külföldi bevétele mindenkinek van, Youtube-díjtól Patreon-támogatásig –, kormánydöntéssel feltehető bármely szervezet a „külföldi támogatásból közéletet befolyásoló szervezetek” listájára, itt még jogorvoslati lehetőség sincsen, és onnantól már gyakorlatilag bármikor kinyírható, ahogy a kormány alá rendelt hatóságok kénye-kedve tartja.
Nem is azzal lehetetlenítik el – ez a még nagyobb csapda a tervezetben –, hogy elvágják az érintetteket a külföldi forrásoktól, hanem valójában a magyar állampolgárok magyarországi támogatásai is olyan bonyolulttá válnak, hogy képtelenség lesz megszervezni, illetve teljesíthetetlen megfigyelési, jelentési, ellenőrzési terheket jelent majd a bankoknak, tehát egyszerűen elvághat a bevételeinktől. Mindentől...
Ilyen törvény hatályba lépése, pláne alkalmazása az Európai Unió tagországában elképzelhetetlen, jogilag is lehetetlen volna. Akár kilépési nyilatkozatként is értelmezhető. Azt még nem tudjuk, hogy mi a hatalom valódi szándéka (ennyit a közélet „átláthatóságáról” vagy miről): tényleg az EU-s kilépés irányába indult, vagy csak – sokszor látott módszerével – belpolitikai viharokat támaszt, és a választási kampányra hegyezett kommunikációs offenzíváját támogatja?
Mármint csak az homályos, hogy a konkrét jogszabállyal mint eszközzel, hogyan akar élni, a végső szándék nagyon is jól látható, hiszen 2010 óta minden egyes lépésével, a médiatörvénnyel, a sajtó megszállásával, a választási törvények módosítgatásával, az ellenzéki pártok lehetőségeinek korlátozásával, a civiltörvénnyel, a CEU elüldözésével, a független intézmények fokozatos leuralásával (és ezt a sort nagyon hosszan folytathatnánk még) ugyanarra törekszik: a hatalom leváltását próbálja lehetetlenné tenni.
Tizenöt év kormányzás után, elképesztő gazdasági erőforrások, a demokratikus versenyt eleve súlyosan torzító (egyenesen ellehetetlenítő) fölény birtokában is úgy érzi Orbán, hogy megrendült a hatalma, és olyan lépésekre szánta el magát, amilyeneket csak modern diktatúráknak nevezett rendszerekben szoktunk látni. Gyakorlatilag ugyanabban pillanatban, hasonló, nyilvánvalóan hamis vádakkal indít támadást a legnépszerűbb ellenzéki párt és elnöke, a civilszféra és a független nyilvánosság ellen.
A benyújtott tervezet szövegét most nem jogászkodjuk végig, a következő napokban biztosan sok elemzés születik majd, az olvasót aligha érdekli a jogszabályban elhelyezett minden apró csapda, kitolási lehetőség, aljasság. Viszont azt érdemes rögzíteni, nem is annyira a jogi értelmezésre, mint a nyelvi konstrukcióra magára figyelve, hogy ez a szöveg már valóban az érett, putyini fokozatba kapcsolt posztmodern autokrácia manifesztuma. Teljesen abszurd, érvelésnek alig álcázott zagyva blablájában 97-98-99 százalékos szavazattöbbségű nemzeti konzultációkra hivatkozik némileg összefüggéstelenül (ilyen „szavazási” számokkal még az oroszoknál sem, inkább csak Belaruszban szokás előhozakodni) a GMO-mentes LMBTQ-propaganda rezsicsökkentéséig, és egészen perverz/komikus/parodisztikus módon – ha egyáltalán jól értem, és ha egyáltalán lehetséges ezt értelmezni –, Magyarország független, demokratikus, jogállami voltának kétségbe vonását, illetve kritizálását a független, demokratikus jogállam elleni illegális tevékenységként értelmezi. Ahogy az első mondatban utaltam rá: a törvényjavaslatnak már a címe is ironizál szinte.
A közélet átláthatóságáról rendelkezne, miközben a kormány számára már régóta minden átlátható, kezében van minden hatóság, erőszakszervezet, és ezeket bizonyíthatóan irányítás alatt tartja, időről időre alkalmazza is, a jogállami kereteket akár bátran átlépve, ellenfelei diszkreditálására, erről megbízható adatok vannak, Pegasus-botránytól beszervezési akciókig. Ami viszont egyáltalán nem átlátható, az éppen az Orbán Viktor mögötti gigantikus gazdasági és hatalomújratermelő szervezet, amelyben állami, államhoz kapcsolódó és magáncégek forgatnak irdatlan pénzeket, keletkeztetnek közpénzből magánvagyont, kampányforrást, külföldi tőkebefektetéseket, ki tudja, még mit. És ha már „idegen érdekeknél” tartunk, nem láthatók ennek a birodalomnak a külföldi kapcsolódásai sem, mint ahogyan rejtély, hogy például mi okból tartotta fenn a kormány – az EU-ban szinte egyedüliként, illetve az oroszügyekben szintén érdekesen mozgó szlovákokkal együtt – Oroszország irányú energiafüggőségét.
A huszonöt oldalas jogszabálytervezet a rendszer – jogászkodó autokrácia – aktuális csúcsterméke, ez kétségtelen. A módszer ismert, 2010 óta számtalanszor alkalmazott: bonyolult, első ránézésre nem különösebben drasztikusnak tűnő szabályokkal igyekszik ellehetetleníteni a számára kényelmetlen szervezetetek működését.
A nyilvánosságra hozott szöveg szerint a 444 (valamint az Átlátszó, a Telex, a Direkt36, a Partizán, a TASZ, a Helsinki Bizottság, a K-Monitor, a magyar Transparency International és mások) Orbán embereinek döntése alapján azonnal betiltható. Illetve, persze, itt jön a trükk: „betiltásról” szó sem lenne, formailag, hiszen tiltogatni diktatúrák szoktak, itten pedig „jogállam” van, tehát jogszabály akadályozza meg a további működést. Gyakorlatilag szubjektív minősítés alapján – hiszen az online médiavilágban valamilyen külföldi bevétele mindenkinek van, Youtube-díjtól Patreon-támogatásig –, kormánydöntéssel feltehető bármely szervezet a „külföldi támogatásból közéletet befolyásoló szervezetek” listájára, itt még jogorvoslati lehetőség sincsen, és onnantól már gyakorlatilag bármikor kinyírható, ahogy a kormány alá rendelt hatóságok kénye-kedve tartja.
Nem is azzal lehetetlenítik el – ez a még nagyobb csapda a tervezetben –, hogy elvágják az érintetteket a külföldi forrásoktól, hanem valójában a magyar állampolgárok magyarországi támogatásai is olyan bonyolulttá válnak, hogy képtelenség lesz megszervezni, illetve teljesíthetetlen megfigyelési, jelentési, ellenőrzési terheket jelent majd a bankoknak, tehát egyszerűen elvághat a bevételeinktől. Mindentől...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.