G7.HUSzerző: BUKOVSZKI ANDRÁS2026.05.02.
A szerző a CIB Bank elemzője. Ez itt a Zéróosztó, a G7 elemzői szeglete, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.Földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a Tisza Párt az áprilisi választásokon. Egy potens kihívó megjelenésén túl a kormányváltás talán legfontosabb tényezője a gazdaság meglehetősen rossz állapota volt. Bár a Fidesz politikai retorikája és eszköztára 2022 óta nem mozdult el drasztikusan, a választók mégis a váltás mellett döntöttek.
Miközben a modern politikában egyre nagyobb szerepet kapnak az ideológiai törésvonalak, ez a választási eredmény ismét rámutatott egy régi igazságra, amelyet Bill Clinton kampányának híres mondata foglal össze: „It’s the economy, stupid!” – azaz „A gazdaság számít, te hülye!”. A mondat az 1992-es amerikai elnökválasztási kampány során hangzott el, és arra utalt, hogy a választók döntéseit végső soron leginkább a saját anyagi helyzetük, életszínvonaluk és gazdasági kilátásaik befolyásolják. Ebből kiindulva nem sok meglepetést hozott a választás kimenetele.
A 2022 második negyedévétől 2026 első negyedévéig tartó politikai ciklus mérlege lesújtó. Négy év alatt a magyar GDP összesen – még az igencsak kedvező idei első negyedéves adat mellett is – kevesebb mint 1,5 százalékkal tudott bővülni, miközben a lakosságot 40 százalékos kumulált infláció sújtotta. Fontos látni, hogy itt nem egy klasszikus, rövid ciklikus visszaesésről volt szó, hanem egy strukturális válságról. A növekedés motorjai egyszerre álltak le.
- Lezárult a gazdasági növekedés extenzív szakasza: a foglalkoztatás már nem bővíthető érdemben, a munkaerőpiaci tartalékok kimerültek.
- Uniós források hiánya: a késve és korlátozottan érkező források drasztikusan visszavetették a beruházásokat, és rontották az üzleti bizalmat.
- Globális sokkok: a háborúk, a szélsőséges időjárás és a deglobalizációs folyamatok magasabb inflációs korszakot hoztak. A negatív kamatok időszaka véget ért, így a gazdaságot már nem lehet olcsó finanszírozással élénkíteni anélkül, hogy az egyensúlyi mutatók ne romlanának drasztikusan.
- Németország lefulladása: legfőbb partnerünk strukturális versenyképességi válságba került (különösen a feldolgozóiparban), ami magával rántotta a magyar ipari teljesítményt.
- Akkumulátorkudarc: a kiemelt állami támogatásokat élvező ágazatok (jármű- és akkumulátorgyártás) masszívan alulteljesítették a várakozásokat.
- Beruházások zuhanása: a beruházási ráta közel 30 százalékról 22 százalékra zuhant. Ebben kulcsszerepe volt a prociklikus fiskális politikának: az állam éppen akkor volt kénytelen beruházásokat leállítani, amikor a gazdaságnak támaszra lett volna szüksége, miközben a magánszektor a magas finanszírozási költségek és a gyenge kereslet miatt szintén befagyasztotta projektjeit.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kilátások rövid távon ne javulhatnának, sőt az alacsony bázis és az egyszeri hatások miatt a következő évek ciklusfordítóak lehetnek. Rövid távon már mérsékelt élénkülés várható: idén körülbelül 1,8 százalékos növekedésre számítunk, amelyet elsősorban a háztartási fogyasztás bővülése hajt...
