Szerző: Határátkelő / Szabolcs
2018.01.16.
„Néhány perccel ezelőtt fejeztem be a Mocskos hazaáruló lettem című poszt olvasását. A levél írójával sokban közös a történetem. Azzal a különbséggel, hogy én egy autó- és diákhitel okán léptem le.
Én azon szerencsés helyzetben voltam, hogy édesanyám külföldön élt. Sokszor beszéltünk róla, hogy menjünk ki mi is a párommal, de akkor még csak kettesben éltünk.
A diákhitel tette be a kaput
Diplomás létemre az építőiparban dolgoztam ipari alpinistaként. Mivel télen nagyrészt leálltunk, az addig felhalmozott tartalékból éltünk. Majd jött a lehetőség, vettem egy új autót, persze hitelre.
Aztán 2006-tól egyre kevesebb volt a munka. Maszekoltam éjjel-nappal, mert a melóhelyen egyre több volt a leállás. De a maszekolás persze nem hozott annyit a konyhára... Közben pedig a törlesztő részletek csúsztak. Kamatkülönbözetek... stb. Közben pedig megszületett a kislányom is.
Ami betette a kiskaput, az a diákhitelem, amit egybe kellett volna visszafizetnem, mert nem fizettem a törlesztőrészleteket. A párom utolsó pillanatban írt édesanyámnak, hogy gáz van.
Szerencsére beesett két nagyobb munka is, amiből az elmaradásom rendeztem. Közben édesanyám telefonon hívott, hogy készüljek, mert három hét múlva indulok ki hozzájuk. ..."...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.