Szerző: SZEMlélek
2018.02.07.
Az alábbi írás a Jel című lap elektronikus kiadásában jelent meg. A kiadó hozzájárulásával a teljes szöveget közzétesszük az alábbiakban, eredeti megjelenési helyén ide kattintva olvasható a véleménycikk.
A jelen választási kampányban induló egyik párt vezetője kijelentette, hogy kormányra kerülése esetén bizottság állna fel, hogy kivizsgálja az egyház(ak) pedofíliával kapcsolatos ügyeit. Egyházi személyként nem feladatom belefolyni a napi politikai vitákba, az ügy megszólítottjaként azonban véleményt formálhatok, főként hogy magával az alapkérdéssel egy-egy egyházi elöljárónak bizonyosan dolga van.
Az egyháznak a visszaélések kérdésével (megelőzés, korábbi ügyek kivizsgálása) foglalkoznia kell, de a politikai térben most előkerült felvetésbe nem kellene beleállnia. A jelen kampány egyik célja talán pont az, hogy az egyház exponálja magát egy olyan témában, amelyben objektíve igen nehéz jól megnyilatkozni, így megszólalásával – a vele szembeni ellenérzéseket betöltve – sokakat maga ellen fordíthat.
A jelen felvetés éppúgy a populizmus megnyilvánulása, és alkalmas a választók hergelésére, a differenciálatlan, egy csoportot (közösséget, intézményt) egységesen megbélyegző gondolkodásmód terjesztésére, mint a „migránsozás”, a „cigányozás”, a politikai elit korrupcióval való egységes megbélyegzése vagy épp a bankvilág differenciálatlan elítélése. A téma ilyetén felvetése a választási kampányban ugyanúgy alkalmas a gyűlöletkeltésre, és az abból származó politikai előnyök kiaknázására, mint az előbbiek.
Nem kisebbítve bármelyik visszaélés súlyát, és minden esetben megkövetelve a szükséges eljárást, fontos lenne a közbeszédben egyértelműen elkülöníteni a kisgyermekek és a 14–18 év közötti fiatalok ellen elkövetett eseteket. A két visszaélésforma gyökerében más aberráción, problémán alapul, és más kezelést igényel. Amikor a köznyelvben papi pedofíliaként beszélünk a klérus egy tagja által elkövetett – egyébként nyilvánvalóan elítélendő – szexuális abúzusról, amögött gyakran serdülésen túl lévő fiatallal szemben elkövetett szexuális cselekmény vagy közeledés áll. Az egyházi jog ugyanakkor jóval szigorúbban és kiterjesztettebben értelmezi a szexuális bűncselekmények fogalmát, mint a világi. Utóbbinál például a 14. életévét betöltő személy esetében – feltételezve, hogy az illető már képes dönteni arról, hogy szabad akaratából létesít-e szexuális kapcsolatot – csak abban az esetben beszél bűncselekményről, ha az az illető akarata ellenében vagy aszimmetrikus (pl. pedagógus-diák) viszonyban történik. Ezzel ellentétben az egyházi jog minden esetben bünteti, ha a klérus embere 18 év alatti személlyel létesít szexuális kapcsolatot, akár ha az annak beleegyezésével is történik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.