2018. augusztus 29., szerda

AKKOR MÉGIS KI TEHET IGAZSÁGOT ABBAN A MOCSKOS FERTŐBEN, AMIBEN AZ ÁLLAMPÁRT DAGONYÁZIK?

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.08.29.


Verőfényes szép reggelt kívánok, rögtön vége az augusztusi hónapnak! Csak kicsit nem figyel oda az ember és… husss.

Szerencsére túl vagyunk a nagygenerálozás utáni első munkanapon is, és senki nem mondhatja, hogy a nagyotmondás, ígérgetés, a magyar illiberalizmus csillagtalan egét rugdosó szájhősködés tekintetében lenne okunk bármit is a szemére hányni Orbánnak. Összességében is, részleteiben is szép volt a milánói sétagalopp, lehetett bátran és következmények nélkül mellébeszélni, patetikusnak lenni, és a távoli, valószínűtlen jövőbe projektált nagyívű ígéreteket tenni (ebben emberünk verhetetlen) arra, hogy majd Magyarország segít Olaszországnak visszavinni a bevándorlókat Afrikába. (Egy istenverte országos vastagbélrákszűrést nem bírnak összehozni, mert nincs eszköz és szakember, de majd a bevándorlók hurcibálásában… na, ott aztán nagyon segítenek majd.) Hogyan-miként, mikor, pontosan hova? Az mindegy. A lényeg az olasz és a magyar nép megbonthatatlan barátsága. Hogy természetesen az olasz és a magyar kormány a migrációs kérdés két, egymástól lehető legtávolabbi, egymásnak leginkább ellentmondó oldalán áll (kvótarendszer versus nem kvótarendszer), arról szerencsére egy árva szó nem hangzott el. A kölcsönös vállveregetésbe, egymás érdemeinek szuperlatívuszokba és költői túlzásokba csomagolt elismerésébe (= a parttalan populista, demagóg szócséplésbe) a konkrétumokat nem igazán sikerült beszorítani, de nem is ez volt a cél. Majd az EP-választás után Salvini és Orbán mester jól átrajzolja az európai pártrendszert, és akkor végre az lesz, amit ők akarnak. Aha. Jól van. Most már meg lehet nyugodni, mert attól megnyugszanak az urak. Röhögni is lehetne, ha nem volna abszurd és elkeserítő ez az egész bohóckodás. Pedig azt nem is említettem, hogy a kisimulással igazán nem megvádolható magyar miniszterek elnöke még azt is megengedte magának a felszopási rituálé keretében: Salvini Magyarországon kiemelkedő tiszteletet élvez, „ha ott indulna a választáson, nyerne”.

Az már igaz. A magyarországi választáson konkrétan bárki tud nyerni, aki a Fidesz jól bejáratott, aljadék módszereivel operál. Tudom, azt nem szabad mondani, hogy az állampárt elcsalta a választást, mert ugye ez szemenszedett rágalom, azt viszont talán lehet mondani, hogy a félretájékoztatással zabáltatott populáció nyerte meg a választást Orbánnak és bandájának. Nem én állítom, hanem egy senki által meg nem válaszott grémium, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ): a Fidesz xenofób retorikával és a közszolgálati média uralásával tudott győzni április 8-án. Micsoda meglepetés, ugye? Idejöttek azok a szerencsétlenek és rájöttek, hogy nem tudják megkülönböztetni a kormányzati tájékoztatást a Fidesz-KDNP kampányától. Hogy mik nem vannak… Sose gondoltam volna, hogy ráadásul az átláthatatlan kampányfinanszírozás is szűkítette a valódi politikai vita terét (engem nem kérdeztek, de kurvára semmilyen vita nem volt, miután féknyúznak nem válaszolt a tudatrepedés, mikrofonállványokkal meg nem lehet vitázni), és korlátozta a választókat abban, hogy teljes tájékozottság birtokában dönthessenek. Ezt már tényleg nem fogják elhinni: a közpénzszolgálati média a Migráns1-en sugárzott tájékoztatásában részrehajlást (!) tanúsított:

A kormánykoalícióról és a kormányról szóló tudósításoknak 96 százalékban pozitív volt a hangvétele, az ellenzékről szóló tájékoztatásé 82 százalékban negatív.

Ja, és hogy és akkor mi van? Semmi nincs, hiszen hőbörgés ide vagy oda, az ellenzéki pártok elfogadták a választási eredményeket, úgyhogy egy kis ejnyebejnye, majd legközelebb tessék jobban odafigyelni, hogy miként csorgatják bele a kormányzati közpénzeket a választási nyomulásba, és ennyike...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.