2018. november 11., vasárnap

NYILVÁNOS ELŐADÁSOKAT TARTANAK, KÖZÖNSÉGET TOBOROZNAK, ÚGY TERJESZTIK AZ OSTOBASÁGAIKAT, KÖZBEN RÉMÜLETES MAJOMPOFÁKAT VÁGVA, RENDŐR MEG SEHOL

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- EZERÉV BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.11.11.


...Szeretném mégegyszer leszögezni (valószínűleg nem utoljára), egy legendakör közepén vagyunk. Mondákat, regéket, mindenféle meséket ismerünk arról az eseményről és annak koráról, amit hosszú ideje „honfoglalásnak” tódítunk. Azt nem tudom megmondani, hogy mennyi ideje nevezzük annak, minthogy legalábbis nekem nem sikerült megállapítanom, ki és mikor használta először ezt a szót. Anonymus – akinek minden felületes félművelt tulajdonítja – a Gesta Hungarorumban legalábbis bizonyosan nem (a iunctio, item occupatio szavak nem találhatók a műben, a hozzá kapcsolódó hon formájú és jelentésű magyar szó meg egyszerűen nem létezik a latinban, a domumnak nincs köze a honhoz). Sem a hét vezérről, sem Árpádról, sem az általuk véghezvitt vérszerződésről, valamint a honnak az ő elfoglalásáról nincs semmiféle adatunk, nemhogy hiteles, még következtetés útján elérhető sem. Nem győzöm hangsúlyozni, ezt nem én állítom, ezt minden történész tudhatja, ha csak egyszer vette magának a fáradságot a források átnézésére: az időszámításról való mai ismereteink alapján számolt IX. század végéről semmit nem tudunk. Mégegyszer: semmit, sem a tudottnak hazudott eseményekről, sem az azokban résztvevő személyekről.

Mire használja a magyar történetírás ezt a linkséget? Még lehetetlenebb linkségek terjesztésére, amiknek természetesen a rombolás az alapja, mindennek a szemétre dobása, annak a kevésnek elsősorban, ami használható a tudomány eredményeiből. A teljes finnugrisztika kisöprésére (amit nem kisöpörni kell, csak körültekintően módosítani), és nem utolsó sorban arra, hogy „bebizonyítsák”, a magyar az egész emberi kultúra alapja, itt született minden a földművességtől a kézművességen át a matematikáig és csillagászatig, mert a Kárpát-medencében már az időszámítás előtt 9000 évvel is sajtot készítettek, mi vagyunk Európa legősibb lakói, az összes európai nyelvnek a magyar az alapja… baromi, na – mindezt jegyzett „történészek” bírják leírni, és nem sül ki a szemük. Ami hagyján, de nyilvános előadásokat tartanak, közönséget toboroznak, úgy terjesztik az ostobaságaikat, közben rémületes majompofákat vágva, rendőr meg sehol. Holott bilincsben kellene elvinni őket. Mindez miért? Mert a különben semmi módon nemlétező ezeréves államiság hazugság sorozatának szüksége van egy kiinduló hazugságra, valamire, amiről a mindenre kapható, puhagerincű „tudósok” azt képzelik, mondhatnak bármit, úgy sem lehet ellenőrizni.

De a legförtelmesebb az egészben az az eseménysor, ami a vérszerződéssel kezdődik, azaz egy barbár, azon belül is primitív és gusztustalan aktussal – ezt már tényleg megtaláljuk Anonymus-nál, erre már az ő korában is szükség volt. Erek felvágására és vérivásra, úgy is mint szent és magasztos aktusra az örök hűséget illetően – na mihez, azaz bocsánat, kihez? Hozzájuk. A saját ivadékaik hűségére mindétiglen, hogy őket sose feledjék. Ezzel megalapozták a magyar arisztokrácia ezeréves uralmát. Vérivással.

Ne tessék azt mondani, hogy akkor ez volt a szokás. Itt Ázsia szélén esetleg, de például az ugyancsak mondabeli Arthur király lovagjai kerekasztal körül ültek, az angol mentalitásnak megfelelően (lásd „demokrácia”), és nem egymás vérét itták. Úgy különben körülbelül 400 évvel a mieink „vérszerződése” előtt.

Már csak egy kérdés maradt: így volt valahogy?

Éppen lehetett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.