2018. december 4., kedd

FÁBIÁN ANDRÁS: ÜZENET ANNAK, AKI ÉRTEM JÖN, HA ELJÖN AZ IDEJE

HUPPA
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2018.12.02.


Ez nem egy nyílt levél. Nyílt levelet elvből nem írok, és nem olvasok. Ugyanis minden nyílt levélnek van egy virtuális címzettje. A szerző (mármint a nyílt levél szerzője) úgy gondolja, hogy az ő szavai majd eljutnak az érintetthez. Pláne, ha nevesíti is azt az illetőt. Rossz hír, hogy az az illető bármi mást el fog olvasni, kivéve a nyílt levelet. Az ugyanis általában vádirat, s ha elolvasná, azzal csupán megbolygatná az ő lelkiismeret hiányos világát, ha egyáltalán. Ha a címzettet nem érdekli, akkor nekem mi közöm hozzá? Szóval ez nem egy nyílt levél.

Azt szokta mondani a mama, amikor egy-egy írásomat elolvassa, hogy addig írogatsz te itten, amíg érted nem jön a nagy fekete autó. Akkor aztán visznek a dutyiba és jól megnézheted magadat. Nevetek csak rajta. Nem azért, mert nem érdekel, hanem mert úgy érzem, az az idő nem jöhet el az én hazámban.

Tiszteletre méltó kortársam, Janisch Attila, kinek véleményére mindig odafigyelek, most hasonló aggodalmának adott hangot a Magyar narancs hasábjain. Nem ijesztget, racionálisan, bölcsen és hideg fejjel sorolja érveit. Ezeket az érveket persze mindannyian ismerjük, tudjuk, hordozzuk magunkban. Van, hogy kimondani félünk, mert él bennünk az ősi babonaság: ha kimondod – valóra válik. Ne adj ötleteket, intenek higgadt óvatosak. Mintha bizony a kígyónak ötletekre volna szüksége, mielőtt lecsap az áldozatára. Tudja az, mikor kell harapni, mikor s hová kell a mérges fogait belemélyeszteni az áldozatába.

Azt írja Janisch Attila: „Egyelőre még csak szavakban teljesítenek a mindig készséggel és gerinc nélkül teljesítők. De a tendenciákat figyelve nem sok kétségünk lehet: hamarosan a tettek következnek. Talán már nincs messze az ellenségnek kikiáltott, napi rutinnal nyilvánosan megvádolt emberek bebörtönzése, olyanoké, akiknek semmi más vétkük nincs, csupán annyi, hogy nem fogadják el Orbán egyeduralmát.”

Nem csak azokról van szó, és elsősorban nem azokról van szó, akik szolgai módon végrehajtják a gazda parancsát: csá, Bodri, keríts! Fordulj! Megy a nyáj, mert aki lemarad, annak Bodri megmarja a horgasinát, aztán sántíthat napokig, vagy belőle lesz holnap a birkapörkölt. A szolga az szolga, nem gondolkodik. Nem arra tartják. A kutyának gazdája van, a számadó, s annak a gazdája a tulaj. Ő méri a bért attól függően, milyen eredménnyel dolgozik a juhász. Nem véletlen a birka-hasonlat.

Abban azért bízom, hogy a diktátor akasztatni nem fog, egyelőre még nincs halálbüntetés Magyarországon. Egyelőre még európai törvények szerint élünk. Nagy vonalakban, mert a „jogászok” méricskélik a határokat, és ahol lehet, ott kitörnek, oszt jónapot. De egyelőre halálbüntetés még nincsen. Mivel a társadalmi önvédelmi reflexeket olyan mértékben lenyomták és elhallgattatták, hogy esély sincsen immár arra, hogy az elnyomottak és megnyomorítottak saját kezükbe vegyék a dolgok alakítását, könnyen valóra válhat a félig vicces, félig komoly jóslat. Odagördül a nagy fekete autó a városszéli ház elé, s talán ismertetik a letartóztatási parancsot is. Nincs jelentősége. A tárgyalás, ha lesz tárgyalás, az is csak pro forma lesz. Vádirat helyett mindjárt az ítéletet veszik elő, mint a Tanúban. Tudjuk: a statuálás a lényeg. Sok az ügy, sietni kell. Minden késlekedés azzal a veszéllyel járhat, hogy mégiscsak kitörnek a zavargások. Szóval ítélet, aztán mehetsz a börtönbe, Recskre, valami frissen összeütött koncentrációs táborba. Hideg, büdös, zsúfoltság. Üres krumplileves, levél havonta egyszer. Ha visszapofázol, sötétzárka.

Nem vagyok már fiatal gyerek, a mai rendszer ette meg a kenyerem javát. Akit féltenem kellene, az már az életét megoldotta, tud vigyázni magára. Ketten vagyunk a mamával, csak egymástól tudnak minket elszakítani. Fizikailag. Ostobák...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése