2018. december 4., kedd

MI KÖZE A DEPRESSZIÓNAK AZ ÚJ TÚLÓRATÖRVÉNYHEZ?

MÉRCE
Szerző: FEHÉR TIBOR DÁNIEL
2018.12.04.


„Elfogadhatatlan”. „Kizsigerelné”. „Túlhajszolás”. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének 2018. november 25-én megtartott Kongresszusa ezekkel a szavakkal utasította el határozatában[1] az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban foglalkoztatottakat sújtó, régi-új módosító javaslatot. A határozat mellett a szakszervezet a jelen írással is szolidaritást vállal, és tiltakozásra hív mindenkit, hiszen a módosítás azon kívül, hogy nem tudja beteljesíteni az indoklásban meghatározott céljait, még kifejezetten káros is a dolgozók egészségére.

Az olyan magától értődőnek tűnő szóösszetétel, mint „munkavédelem” vagy „munkavédelmi oktatás” –minden, csak nem magától értetődő. Az 1870-es, ’80-as években e szóösszetételek helyén a „rendőrségi ügy”, illetve az „izgatás” állt, lévén a Tisza-kormány a munkakörülmények miatti tiltakozásokról nem mint politikai ügyről beszélt, hanem a rendvédelem nyelvén. Azonban a későbbi, már az századforduló körül elfogadott pozitívabb törvények ellenére is azt mondhatjuk, hogy „a munkaidő, a munkafeltételek, […] kérdéseinek megválaszolása a munkásság szervezeteire hárult”[2].

Dolgozói érdekvédelmi szervezetként ma ugyanezeket a kérdéseket tehetjük fel a törvényjavaslat szövegével kapcsolatban. Milyen problémát definiál törvényjavaslatában a döntéshozó? Hogyan helyezi ezt el egy politikai programban? Hogyan jelennek meg a lehetséges alternatív megoldások? Megjelennek-e egyáltalán? Milyen hatásokra számít az adott politikai dokumentum?

Az általános indoklásban a következő problémameghatározás szerepel: „a kollektív megállapodások szerepe a hazai munkaerőpiac alakításában továbbra is viszonylag korlátozott maradt”. Később teszi hozzá a célt: igazodni a nemzetközi gazdasági környezetben munkát szervező hazai vállalkozások igényeihez. A problémára a lehetséges opciók közül a rugalmas szabályozást választja. Teszi ezt elsősorban a kereslethez igazodó termelés elősegítésének érdekében.

A politikai program, melybe illeszkedik a módosítás, a munka törvénykönyvének értelmezési kerete, azaz a piacgazdaság viszonyainak megfelelő, új munkajogi rendszer kialakítása. A szöveg várt hatásként azt jelöli meg, hogy mindezzel támogatja a munkaidő-szervezés megfelelő kialakítását. A „megfelelő” szó jelentését, és egyben a politikai szereplők mozgásterét (itt: munkavállalók [szervezetei], munkáltatók) pedig a következőként fogalmazza meg: „12 hónap átlagában a heti munkaidő a rendkívüli munkavégzést is beleszámítva nem haladhatja meg a 48 órát”. Majd a szöveg ezen a ponton két cél említésével zárul: (i) munkavállalók védelme, (ii) minimálbér és a garantált bérminimum kifizetésének biztosítása...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése